Granola, kétszer

 Mondtam már, hogy szeretek főzni? 

A világ egyik legcsodásabb dolga az, ahogy a friss, nyers, zamatos alapanyagok szépen lassan összeérnek a fazékban, ahogy a jó dolgokból valami még jobb lesz, és a fazék fölött finoman fodrozódó illatfelhő jótékonyan elbódítja az érzékeket. (Most is jár a pacsi annak, aki felismerte a parafrazációt ;) ) Egyszerű, könnyű öröm, tiszta és ártatlan boldogság. Még akkor is, ha egy sor újratervezéssel kezdődik.

Történt volt, hogy kedvenc nővérem – aki, talán elárulhatom, mostanában a desszertek világába tesz igen szépen kamatozó kirándulásokat – egy szép nagy borkánnyi házi granolával lepett meg vénülésem örömére (meg egy granolatésztás-áfonyás tortával is, de arról most több szó ne essék azon kívül, hogy naggggyon finom volt). Persze nem is én lettem volna, ha nem rögtön sós felhasználáson kezdtem volna gondolkozni, és nagyjából gondolkoznom sem kellett azon, hogy az első kipróbálandó dolog egy morzsás hús lesz. Ha morzsás hús, akkor morzsás szűz, ahhoz meg jól menne mondjuk egy zellerpüré, és ha zeller, akkor kéksajt – szóval egész gyorsan összeállt a recept. Az már csak hab volt a tortán (ha-ha), hogy ugyanilyen gyorsan beugrott egy jól passzoló gesztenye-desszert, és kész is volt a terv egy csodás vasárnapi menühöz.

De persze, mily meglepő, sertésszűz közel és távol nem volt található, és – bár egy ideig megint gyakran láttam – most gesztenyepüré sem árválkodott semelyik boltpolcon. Meglepődtetek? Én nem annyira, kezdem megszokni (nem, nem szoktam meg, és nem is akarom, grrrr), de nyugi, ne féljetek, annyira rosszul azért nem jártunk: végül ezek a lenti szépségek sikerültek a terveinkből (a gesztenyés keksztortáért később tessen reklamálni).

1., Granolamorzsás borjúdió kéksajtos zellerpürével, pácolt körtével

Hozzávalók két személyre:

• ~400 g borjúdió; szárazpác: 2 tk őrölt kávé, 1 tk chilipehely, 1 tk fokhagymapor, 1/2 tk só, 7/2 tk bors, 1 tk barna cukor; kb 100 g vaj és 4 ek olívaolaj a sütéshez; granolamorzsa
• 1 szép nagy zeller, 1 kis kujaknyi krumpli, 100 g kéksajt, 250 ml 30% tejszín, 250 ml tej, só;
• 1 szép körte, 300 ml száraz vörösbor, 1 rozmaringág, 1 csomag citromhéj-reszelék, 6-8 db szegfűszeg, 1 csillagánizs, só

Először összekeverem a szárazpác hozzávalóit, majd megformázom a húst és alaposan megforgatom-bedörzsölöm a páccal. Pihenni hagyom, amíg főni teszem a pürét: a zellert és a krumplit megpucolom és feldarabolom, majd lábosba téve nyakonöntöm a tejjel és tejszínnel meg egy csipet sóval, és főni hagyom. A sütőt 190 fokra kapcsolom, és hagyom melegedni, közben pedig egy sütőbe is tehető serpenyőt felforrósítok, felforralom benne a vajat és az olívaolajat, és körbepirítom rajta a bepácolt húst. Ne féljetek a kávétól a pácban, a végére egyáltalán nem maradnak meg a kávészemcsék, az íze azonban mennyei lesz. Ha a hús minden oldala körbepirult, a serpenyőt alufóliával lefedve a forró sütőbe tolom 20-25 percre.

Ha a hús és a püré már elboldogulnak magukban (a pürére azért vigyázzunk, hajlamos megfutni a kicsike, kis lángon kell főzni és még úgy is sokat kavargatni), jöhet a körte. Egy lábosba öntöm a bort, fűszertojásba pakolom a fűszereket és a borba lógatom, és az egészet forralni kezdem. Amíg felforr, a körtét megpucolom, hatodolom és kiszedem a magházát, majd a cikkeket a bugyogó borba dobom (javasolt nem egyenesen beleszagolni ;) ). Kb öt percig magas lángon forralom, majd leoltom a tüzet, és hagyom a cikkeket a borban hűldögélni, pácolódni, színesedni.

Amikor a zeller puhára főtt, leszűröm – a főzőlevet is felfogom, nyilván, ezt az ízbombát vétek lenne kiönteni –, és a felkockázott kéksajttal együtt turmixba téve krémesre turmixolom. Ha túl kemény, a tejszínes főzőlével óvatosan lazítható.

Mire mindezzel elkészülök, a hús is készen lesz: kiveszem a sütőből, óvatosan leszűröm róla a szaftos húslevet (ezt is félretenni!), és egy kocka vajjal még egyszer átforgatom a tűz fölött, végül alaposan megforgatom a lapítóra szórt granolamorzsában. Tíz percet pihentetem – és kész is :D

2., Étcsokis-narancsos keksztrüffel granolamorzsában

Hozzávalók (kb 16 ping-pong labdányi golyóhoz): 1 tábla 85%-os étcsoki, 20 g vaj, 2 ek 30%-os (cukrozatlan) tejszín, 250 g zabkeksz, 100 ml kávé, pár cikk narancs, granolamorzsa

A csokit a tejszínnel leöntve vízgőz fölött megolvasztom, és fényesre keverem a vajjal. A kekszeket a kávéba forgatom, majd ha egy kicsit megpuhultak, egy séfkéssel apróra darabolom. A kekszmorzsát összegyúrom a csokoládéval; a naracsgerezdeket kisujjbegynyi darabokra vágom. Egy kis adag csokis masszát a tenyeremre ültetek, a közepébe nyomok egy narancsdarabot, meggömbölygetem, végül granolamorzsába forgatom és sütőpapíros tálcára teszem – ezek így elég nagyocskák lesznek, de nyilván narancs-„mag” nélkül kisebb golyókat is lehet gyártani. Ha az összes golyócska kész van, a tálcát tíz percre a fagyasztóba, fogyasztásig pedig a hűtőbe teszem.

Elkészítési idő: a trüffel kb húsz perc, a főétel ötven perc – és igen, amíg a kaja elkészül a trüffel is szépen megdermed a hűtőben ;)