Tanuljunk újra főzni

Komolyan mondom, kedvesek, oda és vissza vagyok az új konyhával. Mondhatom, szerelem első látásra a miénk, én rajongásig szeretem a szép vonalait, színeit, a rengeteg lehetőséget, ami benne van, ő pedig méltósággal tűri a rajongásomat, és alkalmanként kegyesen kimutatja felém a szeretetét. Persze, mint a kapcsolatok általában, ez sem zökkenőmentes, előző kapcsolatainkból, tapasztalatainkból hozott beidegződéseinket az új kedvessel felül kell írni, ki kell alakítani a mindennap közös kis rutinjait... Egyszóval, elhagyva a metaforák és analógiák színes világ, már megint újra kell tanulnom főzni.

Nyugi, nem arról van szó, hogy hirtelen amnéziás lettem, és ismét az alapoktól kell kezdenem a főzőcskét, de hát egy új konyha mindig új főzési rutinokkal jár. 

Vegyük például azt, hogy a jelenlegi főzőlap kétésfélszer erősebben ereszti meg a gázt, mint a régi, így vagy folyton teljes takarékon főzök (amire korábban nem volt esély, lévén a régi aragáz teljes takarékon teljes természetességgel kialudt), vagy árgus szemmel figyelem, hogy a különféle ételek különféle hőfokon hogyan reagálnak (ha pedig egy percig nem figyelem ezt árgus szemmel, akkor lehet, hogy fél órán át leégett serpenyőt vakargatunk, de ez egy másik történet).

Vagy vegyük a sütőt. Eleddig én egyetlen, az özönvíz előtt egy kicsikével gyártott aragáz lerjében sütögettem a mindenféle jóságaimat, most pedig kettő(!) darab, elektromos(!), nyócfajta sütési módot tudó sütő várja lélegzetvisszafojtva minden parancsomat, és az egyikben még egy grillnyárs(!) is van (helló, kokettáló arany-grillcsirkék, illatos óriás-saslikok, szaftos gyros-húsok, megjöttem). Ami persze nagyon jó, meg én kértem-terveztem így (én kértem, terveztem, vásároltam, és Férj fizette ki, hogy egészenegészen pontos legyek), de attól most még kicsit elveszett vagyok.

Úgyhogy most, sajnos-nem sajnos, inkább a régi rutinok újraalkotásán van a hangsúly, és nem az új, izgalmas receptek kipróbálásán. De megígérem, hogy ha teljesen egymásra hangolódtunk, én meg a konyhám, akkor ismét sok-sok izgalmas, finom és szép receptet hozok nektek. Meg ki tudja, lehet, egyéb újításokat is... (Konyhatündér halkan kuncogva elsompolyog.)

De, mivel én alapvetően egy kedves ember vagyok, hogy a mindenféle később érkező jóság megérkezéséig se maradjatok éhen, ímé elhoztam egy régi recept újragondolását. Főzzétek, egyétek, szeressétek!

Édesburgonyás-céklás spenótsaláta sült camemberttel, gyömbérsörös gombával

Hozzávalók két éhes szájnak: 2 édesburgonya, 1 cékla, 200 g bébispenót, 5-6 fej közepes méretű csiperkegomba, 2 camembert, kb 1-1,5 deci gyömbérsör, olívaolaj, balzsamecet, 1 lime, kb 100 g vaj, só

Első körben megpucolom az édesburgonyát és a céklát, kockára vágom, és jó nagy tepsibe szórva, kevés olívaolajjal megspriccelve 180 fokos sütőbe tolom (igen, innentől ilyen okosságokat is tudok mondani nektek). Kb 25 perc kell neki, azalatt szépen elkészül a többi elem.

A gombákat alaposan lemosom (a szár kivétele nélkül, hogy kevésbé szívják meg magukat a spóralemezek), a szár legalját lenyisszantom, a többit szépen egyben felszeletelem. Nagy serpenyőben vajat melegítek, s a gombát 2-3 adagban (hogy ne párolja magát rögtön), kevergetés nélkül lepirítom rajta. Egy adag kb 3-4 perc alat van meg, akkor jó, ha már egy kicsit benned van a frász, hogy „minnyáleég”. Ha az adagonkénti pirítás megvolt, az egészet visszaborítom a serpenyőbe, óvatosan megsózom, és bő egy decinyi gyömbérsörrel apránként felöntögetve megkaramellizálom.

A camemberteket olívaolajjal vékonyan kikent sütőformába pakolom, majd a sütőbe teszem. Jó esetben eddigre a köret készen van, ez esetben egyszerűen megcserélem a tepsiket, lennebb húzom a hőfokot 160-ra, és ha már van, hadd szóljon alapon a grillt is benyomom. Ha a köret véletlenül még nincs teljesen kész, akkor is ugyanezt csinálom, csak akkor mindkét tepsi boldogan bennmarad.

Utolsó lépésként a bébispenótot átöblítem, jénaiba borítom. Hozzákeverem a lesült krumplit és céklát, összeforgatom, és megküldöm egy jó kis fűszerkeverékkel, amihez 3 ek olívaolajat kevertem össze 1 ek balzsamecettel, 1 lime levével és 1 tk sóval. Alaposan összeforgatom, aztán csak úgy utógondolatként rálöttyintek egy kevés gyömbérsört is, csak úgy az íze kedvéért. Készen vagyunk.

Elkészítési idő: ~1 óra