Amennyire vágytam mindig is arra, hogy a lakásom tele legyen mindenféle zöldekkel, annyira elutasítottam a haszonzöldek termesztését, amióta az eszemet tudom. Nem tudom, mivel magyarázható ez, lehet, hogy hóstáti gyökereim termeljünk-a-legjobban öröksége (melyről tudom, hogy idő híján, telek híján megvalósíthatatlan), lehet, hogy rövidebb saját életem kerti munkát alig ismerő városiassága az ok – minden esetre sosem akartam (és továbbra sem akarok!) konyhakertet, nem akarok egy-egy szál hagymával, egy-egy tő paradicsommal foglalkozni; az udvaron (melynek zöld részét én továbbra is kertnek nevezem, szabadabb mezőkön felnőtt rokonaim, barátaim és üzlettársaim nagy mulatságára) zöld gyepet és virágokat nézegetnék, s én ezzel máris teljesen boldog lennék.
Lennék. Mert ugye jött A Ház, és vele jött Az Udvar, az udvaron A Körtefa, s a körtefa alatt, nos, hatszázezer eper- és vagy négy málnatő. S bár megrekcumozásukra készülünk, de – ha már itt vannak, s nálunk is ősibb, alanyi jogon lakói Az Udvarnak – teljesen kiirtani most már nem akarjuk őket.
Így alakult hát, hogy az elmúlt hetekben egyre több kispiros vigyorgott az udvaron, s hogy Férj naponta púposabbra szedett tálkával jött be minden este. S így történt, hogy a tegnap saját kertünkben termett, exrafinom, lédús, édes-savanyú eperkékkel készült el a vacsora.
Ízes grillcsirke spárgás-epres langyos salátával
Hozzávalók (2 személyre, bár a csirke értelemszerűen nehezebben méricskélhető): 1 kisebbecske grillcsirke, 1 fej fokhagyma, 1 rozmaringág, napraforgó olaj, só, kurkuma, curry, 600 g spárga, ~300 g eper, 1 kis fejessaláta középső, legfrissebb levelei, olívaolaj, balzsamecet, szójaszósz, fehérborecet, 1-2 szép karalábélevél
Először is előkészítem a csirkét: ha kell, lemosogatom és megszárogatom (tudjátok, most már azt mondják az okosok, hogy nem kell mindenáron megmosni a húsokat, de azért némely bolti állatok igénylik a fürdést...). 2-3 evőkanál napraforgó olajat összekeverek egy-egy teáskanál sóval, kurkumával és curryvel, majd ezzel kívül-belül alaposan bekenegetem a csürkémet. Egy fiatal fej fokhagymát is meghámozok, a gerezdeket késlappal megroppantgatom, és egy rozmaringág lehúzott leveleivel együtt a csirke hasába töltöm. Mehet is a grillnyársra, ahol szépen lassan forogva, a sütő alján az egyujjnyi vízzel felöntött zsírfogóra csöpögve 45-60 perc alatt teljesen magában elkészül. (Ha grillnyársatok és -forgatótok nincs, de grillfokozat van a sütőben, akkor egy negyedéig vízzel/sörrel felöntött borkánra is ráülhet a csürke, csak ez esetben kicsit jobban kell vele foglalkozni: 40 perc sima alsó-felső sütés után érdemes csak átkapcsolni grillre, és akkor is figyelni, hogy mikorra lesz szép piros a csirke bőre. Ha pedig olyan özönvíz előtti aragázatok van, mint amilyen nekem is volt fél éve, akkor az eljárás ugyanaz, de az első negyven percre húzzatok sütőzacskót a szárnyasra, és figyeljetek oda rá, mert a gázerősség függvényében nagyban változhat a sütési-pirítási idő...)
Amíg a csirke sütkérezik a sütőben, elkészítem a köretet. A saláta külső, „öregebb” leveleit leszedem és félreteszem (én most pl aprítottam és fagyasztottam, isteni salátamártás lesz majd belőle, de persze egyéb friss salátába is felhasználható), a belső, hersegősebb leveleket pedig lemosom és rusztikus kockára vágom. Fehérborecet és víz 3:1 keverékébe áztatom, hogy gyenge, de határozott ízt kapjon, amíg a tányérra kerül.
A spárgát is előkészítem: az alsó, fás szárát letöröm, majd a felhasználandó szárakat gyorsan megpucolom egy zöldséghámozóval; végül a szárakat kb félhüvelyknyi hosszúságra vágom. Lobogó-forró vízben 2 pecig főzöm, aztán gyorsan leszűrve jeges vízbe forgatom, hogy a roppanóssága és szép színe megmaradjon. Pár perc után a hideg vízből is kiemelem és alaposan lecsepgtetem, hogy mire a legutolsó mozzanathoz, a csirke pihentetése alatti gyors sütéshez érek, nagyjából le is száradjanak.
Az epreket megmosom, a csigacsócsa-nyomokat levágom (ne tudjátok meg, hány francia étterem élt volna meg vígan a csigáinkból az elmúlt hetekben...), és mérettől függően felezem-negyedelem a szemeket.
Végül, mivel maradt még időm és mivel gyönyörű friss, zöld leveles karalábét is kaptunk a csütörtöki kosárban, a karalábé-chipszet is előkészítem: kerámiatányérra frissentartó fóliát terítek, erre teszem a mindkét oldalán olajjal (nálam most a csirke után maradó fűszeres olajjal) megkent, kisimított karalábé-leveleket, és a fóliával le is takarva a mikróban magas (600) fokozaton öt-hat perc alatt roppanósra sütöm őket. Ez persze elhagyható, de egyszer próbáljátok ki, istenifinom :D
Mire mindezzel szépen kényelmesen elkészülök, a csirke is megsül lassan, úgyhogy jöhet a végjáték. A marinált salátát lecsepegtetem, nagyobb keverőtálba teszem. Egy nagy serpenyőben olívaolajat hevítek, megspriccelem balzsamecettel, és ezen több részletben (hogy pirulni is tudjanak) átforgatom a spárgákat, egy-egy kevés epret is hozzácsempészve – semmiképp sem az egészet, mert a friss eper az olívás-ecetes serpenyőben instant lekvárosodásba fog, ami a spárgának igen jót tesz, de az eperszemek eltűnnek tőle. Kivétel előtt minden adagot átlocsolgatok egy kevés szójaszósszal, és hagyom, hogy a spárgaszárak szépen bevonódjanak – az utolsó adag spárgával pedig a maradék epret is gyorsan átmelegítem. Jöhet az egész a marinált salátalevelekre, óvatosan összeforgatom – és kész is :D
Elkészítési idő: bő egy óra. Ajánljuk hozzá a Megaimázsban felfedezett portugál zöld bort, az valami zseniális mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése