Tudtátok, hogy ha minden posztomat béfejeztem volna, a múltkori bejegyzés pont a háromszázadik lett volna? Nem tudtátok, persze hogy nem tudtátok, mikor én sem tudtam. Meg ugye ti a félbe-szerbe maradt piszkozat-posztokról nem is tudtok, sem a ritka szabad pillanatokban előre megírt anyagokról, sem a százmillió cetliről, amit a főzések után hónapokkal próbálok összepászítani az ezermillió fotóval s az emlékekkel, hogy mit is csináltam úgy s mit másképp, mint az a cetlin szerepel... De jól is van ez így, ti csak lássátok a szuper kajákat, inspirálódjatok a könnyednek tűnő receptekből, s higgyétek el, hogy a főzés csak jól sikerülhet, s hogy a fotókon látható minden elem pont úgy volt tervezve és tökéletes. Ja, hogy ezt már ezzel a felvezetővel elrontottam? Upsz, bocsánat.
Lényeg a lényeg: nekünk, nem konyhán dolgozó, de konyhában forgolódni szerető halandóknak a főzés egyszerűen öröm. Pontosabban a főzés akkor jó, ha örömteli. Ha sokat főzünk, örömmel és szeretettel úgy az alapanyagok, a főzés mechanikája, mint az ételt majd elfogyasztók felé, akkor előbb-utóbb belemásznak a kezünkbe az alapok, majd a többi is, ránézésre tudni fogjuk, mi mivel talál, minek mi emeli ki legjobban az ízét, s egyre könnyebben fogunk új alapanyagokat, technikákat, ízeket beépíteni az ételeinkbe. Meg persze lesz olyan, amikor, megszokva a himalájai só pasztelles simaságát, sima asztali sóval orbitálisan elsózunk egy kaját. Vagy elfelejtkezünk róla és odaégetjük. Vagy egyszerűen nem engedemeskedik a kéz, s a fejünkben olyan szép étel a valóságban sehogy sem akar formát ölteni. S akkor mi van? Tanulni ebből is lehet, s ha az ételt várók is szeretettel fordulnak felénk, elnézik az ilyen hibákat. Pláne, hogy következőben ismét reménykedhetnek egy jófajta gasztroélményben.
Lényeg a lényeg: szeressetek főzni. Akkor is, ha nem tudtok, mert majd megtanultok, s ha már tudtok, tanultok új dolgokat. De már addig is készíthettek jó kajákat, sok örömmel és csipetnyi szeretettel.
S hogy ez a nagy óda hogy kötődik a mostani recepthez? Nem tudom, ez most csak úgy kiszakadt belőlem. Bár az igaz, hogy ennek az ételnek a főzéséből is élveztem minden pillanatot.
Mascarponés-murokzöldes töltött laska tejszínes citromborsos cukkinimártással
Hozzávalók: 300 g liszt (plusz a nyújtáshoz), 3 tojás, 2 tk só; 250 g mascarpone, 1 csokor murokzöld (kb 3-4 murok zöldje), olívaolaj, só, gyömbér, fehérbors, kardamom, fokhagymapor; maradék citromborsos cukkinimártás (vagy 1 kisebb cukkini, só, citrombors, víz), ~150 ml főzőtejszín
Kezdésként előmelegítem a sütőt 160 fokra. A répazöldet sütőpapíros tepsibe aprítom (én kaptam ajándokba szuper, többélű zöldvágó ollót, de sima konyhai ollóval is eljátszható a dolog, meg persze késsel is, de azt ne a tepsiben használjátok :D ), meglocsolom pár csepp olívaolajjal, megszórom egy nagyon kevés frissen őrölt sóval, és 20 percre bedobom a sütőbe; 10 perc után átteszem légkeverésre. Akkor lesz kész, ha kézzel átmorzsolva már porlik, de még nem feketedik be.
Ide tegyünk egy kis zárójelet. Valamiért, valamikor elterjedt az a tévhit, hogy a murok zöldje mérgező. Ez, kedvesek, nem igaz. Arra érzékenyeknél okozhat allergiás reakciót (ha nem bírod a krumplit vagy a vinettát, légy óvatos a murokzölddel is), de azt is inkább csak hőkezelés nélkül. Ezzel szemben viszont a murokzöld, ügyesen s megfelelő mennyiségben használva: finom. Kicsit kesernyés, vadul zöld íze van, tele van rengeteg K-vitaminnal, káliummal, rosttal, klorofillal, antioxidánssal, és még C-vitaminból is hatszor annyi van benne, mint magában a murokban. Gyakorlatilag bármihez használható, amibe petrezselyemzöldet tennénk, s szinte bármihez, amibe rukkolát. Kísérletezzetek, szokjátok, csináljatok belőle pesztót, tegyétek salátába, vagy csináljátok meg ezt a kis töltött batyut, csak nehogy kidobjátok a friss murkok harsogózöld leveleit!
Jöhet a tészta: a 300 g lisztet összedolgozom a sóval és a három tojással (ha túl kemény, ne vízzel puhítsátok, mint most én, mert gépben úgy nehéz lesz nyújtani, használjatok inkább pár csepp olívaolajat), majd a kész tésztát egy keveset hűtőbe teszem pihentetni. (A nyújtáshoz s eleve a tökéletes tésztaállaghoz a pihentetés is fontos, de egy gyorsan-frissen elkészítendő ételnél belefér, hogy ne fél órát, csak 10-12 percet pihentessetek.)
A cukkinimártást felteszem melegedni, majd ha felforrt, szakaszosan hozzáadom a tejszínt. Kóstolom, ha kell még, sózom, citromlével frissítem (ha lett volna, megtoltam volna egy-két tasak citromhéj-reszelékkel is, de nem volt). Figyelem, ha nincs máshonnan maradék cukkinimártás, akkor a cukkini felpakolásával kezdjétek az egész főzést, másképp nem lesz meg időben! Az elkészítés módja olvasható ide kattintva – s akkor már, így a mese rendjén azt is elmondom, hogy igazából ennek az egész kajának a másik ételtől megmaradt zseniális, kicsit csípős, friss cukkinimártás volt az alapja :)
A mascarponét keverőtálba teszem, fűszerezem (kevés gyömbér, kardamom és fehérbors, bőven fokhagymapor) és villával áttöröm. Ha elkészült a murokzöldem, kézzel belemorzsolom a mascarponéba, és alaposan bekeverem.
A tésztát vékonyra nyújtom, nagyobb karikákat szaggatok belőle. A körök közepére kiskanállal cuki halmokat rakok a mascarponés krémből, majd a köröket három helyen összecsippentve kis háromszögeket hajtogatok belőlük. Mehetnek is a lobogó főzővízbe, ahol pár perc alatt készre főnek. Ha kell, a végén még újraforralom és picit lazítom a cukkinimártást – önthető kell legyen –, és kész is.
Elkészítési idő: 40-45 perc, vagy több, ha annyit szerencsétlenkedtek a nyújtással, mint most mi :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése