Ha most valaki arra gondol, hogy még a költözésnél is nagyobb változások következtek be kicsiny életünkben, azt kell mondjam, igaza van. Illetve nem nagyobbak, csak hasonlóak, hiszen a költözés is része ennek a sornak. Miután június elején felcuccoltuk a zippelt életünk hatmillió csomagját, és nekiindultunk a zújéletnek, most, aligegyhete az elmúlt két évem első számú munkahelyén csomagoltam össze lényegesen kevesebb személyes ingóságomat, hogy áthurcibáljam a remélhetőleg a következő sok évem első számú munkahelyére. Ami egy kicsit közelebb van a lakáshoz, ahol egy kicsit kevesebb munkaórát kell ledolgozni, és ahol egy kicsit jobban érzem magam. (Na jó, nem kicsit, nagyon).
Aztán kedvenc civil szervezetemnél is kezdenek pofásodni a dolgok, és már bőven kezdem látni az eredményét a sok belefeccölt munkának, napnak, éjszakának és az összes fejfájós pillanatnak.
És végül úgy néz ki, hogy még a teljesen hobbiszintű munkácskáim is - mint pölö ez a blog - kezdik megérni a karikás szemeket...
... de erről majd csak a következő epizódban értesülhettek, hogy nektek is jusson egy kis izgalom :D
Cserébe megkapjátok a vasárnapi ünneplős vacsink receptjét :)
Húsos, házi ravioli újragondolt lecsóval
Hozzávalók: kb 50 g szalonna, 1 löncshúskonzerv (igen, kövezzetek meg, löncshúskonzerv. Nyilván, aki nem fordítja minden fennmaradó havi pénzét kulturális egyesületek támogatására, az megcsinálhatja rendes darált hússal is, de alkalmanként a húskonzerv is ehető :D ); 300 g liszt, 3 tojás, 1 ek fokhagymás olaj, 1 ek bazsalikomos olaj (aki nem kapott ilyen fincsiségeket ajándékba, kiválthatja 2 gerezd apróra reszelt fokhagymával meg egy ek szárított, aprított bazsalikommal, illetve 2 ek napraforgóolajjal); 3-4 kujaknyi paradicsom, 3-4 kaliforniai paprika (fehér, sárga, piros vegyesen, ha van), só, bors, édes pirospaprika, bazsalikom, 2 ek tejföl
Először begyúrom a laskatésztát, mert annak pihennie kell egy darabig. Utána kisujjkörömnyi apróra vágom a szalonnát, és felteszem pirulni - a zsírját folyamatosan leszedem és félreteszem. A húskonzervet szintén apróra vágom, majd ha a szalonna megpirult, hozzáadom és az egészet összepirítom, közben fűszerezem (nagyon kevés só, bors, bazsalikom). A lepirult húst tálba szedem, és hagyom hűlni.
A zöldségeket megmosom, majd felaprítom - a paradicsomokkal kezdem, és úgy vágom fel őket, hogy a középső, leves részt egy kisebb lábosba szedem, míg a húsos részt felkockázva egy tálban félrerakom. A paprikát is felkockázom, majd egy-két maréknyit abból is, meg a paradicsom húsából is beleteszek még a lábosba, amit rögtön fel is teszek főni - vizet nem kell tenni alá, azért van ott a paradicsomlé :) Sózom, borsozom, illetve amikor már rottyant egyet, hozzáadok egy bő teáskanál pirospaprika-őrleményt is (aki szereti a csípőset, tegye fele-felébe). Gyakori kevergetés közben hagyom fődögélni jóóó sokáig (ha kevésbé volt leves a paradicsom, még lehet tenni hozzá egy kevés vizet közben). A külön szedett zöldségkockákhoz visszateszem a serpenyőt a tűzre, és egy-egy kanál szalonnazsírt alátéve részletenként lepirítom őket - vigyázok, hogy csak annyi zöldség legyen egyszerre a serpenyőben, amennyi még tényleg pirulni tud, és nem párolódik.
Amíg a lecsóalap sül-fő, felteszek egy lábos vizet is forrni, majd előveszem a laskatésztát, és félbevágva két egyforma lapot nyújtok belőle (nna, ehhez kell pl. az eddiginél másfélszer nagyobb munkafelület...). Az alsónak szánt lapot alaposan végigkenem vízzel, majd egy kiskanállal csinos kis halmokat pakolok rá a húsból, olyan távolságban, hogy majd simán tudjam lezárni mellette a tésztát és kivágni a ravioli-formákat. (Ezért kellett hűlni hagyni a husocskánkat, mert biza a halmokat gyakran meg kell igazgatni kézzel is.) Ha megraktam a lapot, a másik laskalapot is átkenem vízel, majd nyújtófa segítségével szépen ráeresztem az alsó lapra. A széleket összenyomom, és a tenyerem élével a halmok hözötti mélyedéseket is összetapasztom, végül egy formavágóval (jelen esetben egy hullámos élű kerek formával) kivágom a raviolikat. A kész táskácskákat a lobogó, sós vízbe eresztem, addig hagyom alatta égni a gázt, amíg újra fel nem fortyan, aztán a gázt elzárva, fedővel lefedve hagyom kb. 10 percig pácolódni őket.
A közben készre főtt zöldségeket leveszem a tűzről (mostanra szépen besűrűsödött), adok hozzá két kisebb evőkanál tejfölt, és az egészet alaposan összemixelem. A turmixot aprólyukú szűrőn átnyomom, a lecsorgó gyönyörűszép selymes szósz lesz a mártás, míg a fennmaradt zöldségdarabok a lepirított kockákhoz keverve azok lecsós szottyosságát és ízét adják majd meg.
Ha minden kész, egy szép tányérra egy görbe csíkot húzok a mártásból (kb 3-4 ek), majd ráteszek négy kifőtt és lecsöpögtetett raviolit, végül az egészet keresztülhúzom egy pirítottzöldség-csíkkal - és már kész is :D
A pirított zöldségben érzik a sült paprika és a napon aszalt paradicsom íze, a mártásban pedig benne van minden ízanyag, ami miatt szeretjük a lecsót - a ravioli meg csak úgy simán finom :D Mi ajándékba kapott Balla Géza Rizlinget ittunk hozzá a '14-es évjáratból, és meg kell mondjam, igencsak jó volt az összhang :)
Elkészítési idő: cirka 1,5 óra, de ez még lefaragható, ha kicsit több helyetek van és nem futkostok hisztisen hosszú percekig azzal a szöveggel, hogy "nem hiszem le, kétszer nagyobb a konyha, és még mindig nem tudok rendesen kézügybe tenni mindent" :D
UPDATE: ide kattintva meg is hallgathatjátok a receptet, meg egy kis bemutatkozós mesét is mellé :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése