2014. január 1., szerda

Most akkor mit is szabad enni szilveszterkor?

(Na nem azért ez a cím, mert Anyóséktól hazafele jövet összehoztam egy cikkecskét a szilveszteri szokásokról, hanem mert forráskeresés közben igen sok egymásnak ellentmondó babonát találtam. Nem is tudom, miért :P)

Persze hiába döntöttük el jó előre, hogy most nem fárasztjuk magunkat a szilveszter-szervezéssel, mert olyan jól esett volna, ha végre egyszer összejön egy olyan igazi, hogy csak belevágtunk még idejekorán és kezdtük győzködni az embereket meg tervezni a menüt, meg persze örvendezni, amikor valaki azt mondta, hogy jön. De már megint többen mondták, hogy jönnek, mint ahányan aztán tényleg ideértek, és már megint nem sikerült összehozni, hogy bár egy ember itt legyen, aki az elmúlt évek valamelyikén, és már megint utolsó nap derültek ki nem-érkezések - úgyhogy tényleg meguntuk. Most még utoljára megpróbáltuk, mert az igazság is három, ugye, de ezentúl - bár fájó szívvel - lemondunk a nagy szilveszterekről. Ha valaki szeretne hozzánk jönni, igen szívesen látjuk, de többet nem fáradozunk ezen. És ha mindenkit elhívnak körülöttünk, akkor is igencsak jól megleszünk mi kettecskén: eszünk, iszunk, filmet nézünk, pezsgőzünk, meg egyéb jó dolgokat művelünk majd ;)


Na persze hiába morcogok itt, azért maga a szilveszter egyáltalán nem volt rossz, és még Robi is csak két órát késett. (Vagyis négyet, ha azt számoljuk, hogy mikorra beszéltük kedden az érkezését, és tizenkettőt, ha az eredeti tervet vesszük alapul :P) Természetesen ismét nagyban gondolkodtam, tehát ha már menü, akkor legyen igazán menü. Úgyhogy összedugtuk Férjjel a buksi fejünket, ötleteltünk, számítgattunk, és aztán egy sétával összekombinált vásárlás-körúton megvettük azt a néhány dolgot, ami még nem volt itthon. És miután ezeket hétfőn lejártuk, kedden délelőtt nekifogtam és láss csodát: mindent szépen, rendben, nem rohanva, kényelmesen be tudtam fejezni estig, pedig még nap közben is alakultak új ötletek (mint szokás...). Talán lassan tényleg belejövök ebbe az időmenedzselős háziasszonykodásba :P 



Szóval megvolt a terv, a bab már hétfő este óta áztatta magát a kályha tetején, már a nagy lábost is kölcsönloptuk Sógoréktól (mi etetjük a macskát és különben is, kimosva vittük vissza :P), mert az én láboskáimba nem fért bele a csülök, viszont egy akkora lábos, amibe belefért volna, nem fér el a konyhánkban. Úgyhogy a csülköcske elkezdett készülődni, így:

Hagymás cipóban sült füstölt csülök, babfőzelékkel

Hozzávalók: kb 1 kg-nyi füstölt csülök, 2 fej fokhagyma, negyed csupor tej, 500 g + 1 ek liszt, 25 g élesztő, csipet cukor, langyos víz, 15 dkg vaj, , 3 fej vöröshagyma/250 g szárított hagyma, 100-150 g ementáli sajt, 250 g bab, babérlevél, tejföl, zsír, pirospaprika

A fokhagymákat megpucoltam és fokhagymanyomóval megnyomkodtam, adtam hozzá egy kis sót, majd felöntöttem negyed csupornyi tejjel. A csülköt megmostam, aztán egy kicsit megkarcolgattam a bőrét, hogy jobban be tudja inni a pácot. Fóliára fektetve alaposan bedörzsöltem a páccal, ahova csak lehetett, bele is nyomkodtam a fokhagymadarabokat, majd a fólia kilógó végeivel alaposan becsomagoltam és éjszakára a hűtőbe tettem. Ugyanekkor a babot is vízbe tettem, hadd ázzon.
Másnap a csülköt kicsomagoltam, és lemosás nélkül lábosba tettem. Felöntöttem hideg vízzel, a legkisebb gázégőre tettem és hagytam, hadd főjön. (Ha valami miatt nincs időtök az éjszakai pácolásra, azt el is lehet hagyni, a babot pedig akkor is oda lehet tenni ázni, amikor a csülök főni kerül). Legalább három órán át kell főzni, addig, amíg szépen le nem válik a csontról.
Amikor kész lett, Férj kiszedte a csontot, a húst pedig hűlni hagytuk. A sonkalevet nem öntöttem el, mikor ott volt az ideje, ebben főztem meg a babot, és mivel paszulyból nálam dupla adag készült, a megfőtt babbal együtt lefagyasztottam a maradék sonkalevet is - jó lesz az még ;)
Az 500 g lisztből, élesztőből, vajból kevés vízzel kenyértésztát gyúrtam, hozzákevertem nagyjából 250 g szárított hagymát. (Úri huncutság, tudom, valószínűleg nem is lenne, ha nem ajándékba kaptam volna - de most nagyon nem bántam, hogy nem kellett sírva fakadnom a hagymavágás során.) Folpackkal lefedtem, sok-sok kendőbe bugyoláltam, és hagytam kelni.
Mikor a kenyértészta megkelt, lisztezett lapon ujjnyi vastagra nyújtottam, a közepébe helyeztem a csülköt, a csont helyét kitöltöttem felkockázott ementálival, majd alaposan bebugyoláltam a tésztába. Mivel a többi készülődő kajából maradt egy kis tojásfehérje, én ezzel kentem le, de tiszta vízzel is megelégszik. Előmelegített sütőben nagyjából fél óra alatt készen van. Addig a babról leöntöttem az áztatóvizet, még egyszer átöblítettem és kiszedtem a mindenféle izéket belőle, majd szórtam bele egy pár babérlevelet meg két maréknyi szárított hagymát, felöntöttem sonkalével és feltettem főni. Kicsit tovább fő, mint ahogy a csülök megsül, viszont azt úgyis kell hagyni hűlni egy kicsit.
Mikor a bab kész volt, két kanál zsíron pici liszttel, sóval, pirospaprikával rántást készítettem, a leszűrt babhoz kevertem, és egy kis tejföllel lazítottam rajta. Kész :)

Bár hirtelen nagyon bonyolultnak tűnhet, higgyétek el, egyáltalán nem az. Igaz, hogy igényel némi komolyabb  tervezést, és mindenféle előkészülettel elvileg másfél napig készül, de a gyakorlati munka nagyon kevés vele - nagyjából egy órányi, vagy még annyi sem. A többi időben jól elvan magával, nem sértődik meg, ha felé sem nézel, és a végeredmény igazán megéri ezt a kis időráfordítást ;)

Mivel ugye csak hárman akartunk megzabálni egy kilónyi csülköt minden tartozékával együtt - meg ugye mindenféle előételek is voltak, azok is felkerülnek hamarosan -, valamennyi csak maradt belőle. A maradék csülkös kenyérszeleteket reggel (pontosabban délben, mikor odakerültünk enni, pedig tíz körül már mind kukorékoltunk) kiolajozott jénaiba fektettem, alaposan megkentem majonézzel és a sütőbe toltam egy húsz percre. Közben felvágtam egy jó adag gouda sajtot és egy bő fél camembert-t, és tányérra tettem néhányat Anyósék fincsi savanyú uborkáiból. Ahogy a majonéz kicsit megpirosodott, kész is volt, lapítóra szedtem, és vígan falatoztunk belőle - még talán finomabb is volt, mint éjjel :) Kivéve szegény M.-nek, aki felszaladt egyet majdnem-morzsázni, mielőtt hazaindult volna, de sajnos elfelejtkeztem róla, hogy nem bírja a hagymát... De így legalább megkóstolta a pálinkánkat, hogy elmossa a hagyma ízét :P








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése