2014. január 25., szombat

Beszámoló vacsoráról

Úgy tűnik, egyelőre még nem elég hatékony a blogos hirdetés, mert senki se nem hívott fel, hogy látta a blogon a szombati vacsorát, és jönne. Sőt, Szisz el is felejtkezett róla, úgyhogy nem jött, Robi meg sérült lelkeket vigasztalt, úgyhogy ő sem jött. De jött Lívia, és éjfél után még Andi is befutott morzsázni.



Ezen kívül meg olyasmik történnek nálunkfele, mint például a havazás. Végre ugyanis hozzánk is eljött a tél, a hó gazdagon kavarog, meg miegyéb - az is igaz, hogy emiatt már egy hete ül kint az erkélyen a karácsonyfánk. Ugyanis egyik este még a múlt hét elején elege lett az ácsingózásból, úgyhogy ledőlt egy kicsit. Feltámogattuk, de akkor már látszott, hogy ebből nem lesz prédikációs halott, úgyhogy leszedtük és bedobozoltuk a díszeket, a fácskát pedig kitettük az erkélyre, hogy majd a hétvégén, mikor lesz rá időnk, ledobjuk, lent felnyaláboljuk és kisétálunk vele a Bükkbe, hogy méltó helyen hagyhassuk szegénykét. Igen, de szombatra nem csak hogy lehavazott, hanem olyan ütemben hullt a hó, hogy bár nagyon cucc volt bentről nézni, de azért nem mentünk volna ki. Aztán vasárnap nem tudom, mit csináltunk, hét közben meg nyilván nem volt időnk... úgyhogy az az érzésem, hogy még egy darabig üldögél majd a teraszon.
(És mikor kivittük a fát, kiderült, hogy pont a fagyok meg a havazás előtt, a nedves és meleg időben megindultak a tulipánjaim, aztán meg befagyott a föld. Ha nem térnek magukhoz majd tavasszal, akkor morci leszek.)
Na de térjünk vissza a szombat estére, meg a vacsorára. Képzeljetek el négy lefáradt embert (kettő szessziózik, egy tíz órát dolgozik, egy meg együtt él egy tíz órát dolgozóval és egy szesszióssal). Olyan mértékben volt leamortizálva a maradék agyunk, ami már szinte megfoghatatlan. De azért enni mindenki tudott, sőt, a hülyébbnél hülyébb szóviccek és szivatások között majdnem az egész nagy tepsinyi krumplislepény elfogyott, pedig nem tartozik a könnyű étel-kategóriába. 
És most, hogy már kellőképpen eluntátok magatokat a mindenféléink olvasása közben, gyüjjék a recept.

Krumplis kőtteslepény sajtkrémes-csirkés töltelékkel

A tésztához kell 6-8 közepes szem krumpli, 100 g vaj, 1 ek zsír, 600 g liszt, 5 dkg élesztő, 2 dl tej, 2 tojás + 1 tojás vagy tojásfehérje a szélek lekenéséhez, szerecsendió, kardamom, bazsalikom, tárkony, 2 ek só. A töltelékhez kb 300 g csirkemell, másfél csomagnyi tömlős krémsajt, egy fej fokhagyma, 100 g vaj, 2 ek liszt, 3 dl tej, 2-3 paradicsom, oregano

Szemfülesebbeknek (és állandó látogatóknak) feltűnhetett, hogy a tészta olyasmi, mint a kőttpogácsáé. Igazából pont ugyanarról a tésztáról van szó, és nyilván ugyanúgy is készül: így.
A csirkemelleket megmosom, leszítatom és kisujjbegynyi darabokra vágom. A fokhagymát megpucolom, felkarikázom, majd megsózom és kés élével kinyomom - így a só felveszi a fokhagyma levét, és jó pépes cucc lesz a vége. A vajból, lisztből és tejből besamelt készítek, hozzáadom a krémsajtot és a fokhagymát. A csirkedarabokat olívaolajon körbepirítom, majd nyakon öntöm a besameles-krémsajtos keverékkel és összerottyintom.



A tésztát lisztezett felületre borítom, kézzel-mivel 1-2 cm vastagra nyújtom és tenyérnyi téglalapokra vágom, majd a széleket kicsit behajtom, hogy pereme legyen. Olajos tepsibe teszem, a közepét megtöltöm csirkés szósszal, a szélét lekenem tojással, mindegyikre teszek pár karika paradicsomot és megszórom oreganoval. Hagyom még húsz percet kelni, aztán sütőbe tolom és 25-30 perc alatt készre sütöm.



Elkészítési idő: bő két óra

2 megjegyzés:

  1. Szisz tényleg megfeledkezett róla, de mivelhogy még idejében emlékeztetve volt, igazolja, hogy nem a megfeledkezés okán nem ment el, hanem mert korábban rosszul osztotta be az idejét :) Ha nem így lett volna, akkor a társaságot és a vacsorát nem cserélte volna le holmi tanulmány-írással.... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem is ;) De ne aggódj, lesz még alkalom, hogy beillessz minket is a szoros időbeosztásodba :)
      (És - mielőtt elfelejteném - üdvözlünk Téged is a blogon!)

      Törlés