A ház, amiben élnék (az egyik)

Az igazság az, hogy elég sok ház van Kolozsváron, amibe bármelyik pillanatban beköltöznék. (Nyilván a nekünknek épülő házba költöznék be a legszívesebben, minél hamarabb....) Ezt a házat már többször nézegettem, de csak az utcafrontról, és már úgy is tetszett - na de amit oldalról mutat... Szóval sétáltunk, láttunk, és nagyon szívesen visszamennénk, kulccsal-mindennel együtt ;)

A szép időben való sétálásnak vannak olyan előnyei (a nyilvánvalón kívül), hogy az épületek énekelni kezdenek a napfényben. (Legalábbis tavasszal, mert nyáron már táncra is perdülnek, ha rég nem esett és nagy a por.) Ez a kis gyönyörűség nagyon halkan dalolászott, igazából először el is mentünk mellette, és a következő, nagy, rusnya üvegvalami mögötti épület miatt álltunk meg, de amikor beljebb merészkedtünk, és a kis szemérmes kitárulkozott, szó szerint tátott szájjal maradtunk. 

Egy egészen nóném házacska, én legalábbis nem találtam róla semmit, bár éppen van még vagy két könyv, amiben benne lehetne, és amit nem tudok most megnézni... Szerintünk geometrizáló szecessziós-Kós Károlyos gyönyörűség. De azt is simán el tudom képzelni, hogy ennél gazdagabban volt díszítve, csak az idő vasfoga megette. 

Ugye hogy kicsit túl csupasz szegényke?

Meg mondjuk a lakók/bérlők is eszik rendesen, az emeleti termopánok sírnak a lecserélésért, a bejárat lépcsője pedig szerintem elég kellemetlenül érzi magát, mert igencsak idegenül hatnak a beépített járólapok a ház egésze mellett.

A bejárat mellett balra egy gyönyörű, íves oldalú lépcsőház figyelget ki az orgonák közül - kár, hogy kissé málladozik róla a vakolat. Igaz, nekem nagyon tetszik a kibukkanó tégla, de azért jobb szeretném, ha állagmegóvás után, dekorációként bukkanna ki a kis vörös, és nem a romlás jeleként.

A romlás virágai, meg az orgona levelei

A bejárati ajtó szerencsére nem esett áldozatul a felújításoknak - megbocsáthatatlan bűn lenne lecserélni :)

A bejárat fölötti lámpa is megérdemel egy elmélázó pillantást. Kár, hogy az eredeti lámpa és -búra felújítása helyett felszereltek alá egy műanyagborítású, mozgásérzékelős halogént.

A bejárat fölötti szoba kétfele néző ablakai, és a sarokoszlop szolid díszítése. Határozottan tetszetős, mi?

És az a tető, az induri-pinduri padlásablakkal... Óh :) (persze, mert itt helyén van a padlás, és nem építették keresztbe a hosszában helyett...)

Meg persze az eresz és csatorna is megér egy misét - mert volt idő, amikor az építészek tudták, hogy a csatorna a házhoz tartozik. Olyan, mint az öltözéken a kiegészítő: nem feltétlenül szükséges, de nagyon fel tudja dobni a kinézetet :)

A hátul elbújtatott ablakocskákon kívül az utcafrontra néző alsó ablakok az egyetlenek, amiket még nem cseréltek le... és milyen jól tették! Egyrészt, mert ezek a régi típusú ablakok általában egész jól szuperálnak, egy kis rásegítéssel (hőszigetelőcsík, ablakkígyó) pedig biztosan használhatóak, másrészt, mert szépek. Nagyon.

Meg persze a beépített virágtartóról se feledkezzünk meg.

És végül a kerítés, mert egy jól összerakott házhoz a kerítést is hozzátervezi a jó szakember. Pölö egy ilyen kis szépet.

(És ha már tavasz, meg séta, nesze nektek egy kis virágzás, Kolozsvár központjából :) )