Amit a marhanyelv elbőgni restell...

Nos hát túl vagyunk a világ leghúzósabb augusztusán - aperitifként egy Kultivál, ahol utolsóelőtti nap derül ki, hogy képzést kell tartanom, főételnek egy középiskolás tábor, ahol harminc nyüzsge fiatalt kellett elterelgetni valahogy, desszertként pedig egy Magyar Napok, vegyesen munkahelyi és hobbimunkahelyi programkákkal (összesen tizennégy programban volt benne a mancsom öt nap alatt...). Szóval asszem, érthető, hogy hétfőn kidőltem, mint egy zsák, és kb végigaludtam az egész napot - estére pedig ezt a fincsiséget dobtam össze Férjnek, jutalmul, hogy kibírta ezt a hónapot (is) velem :D És lévén, hogy a KMN-es programot egy szupperül sikerült Szamárfül-előadással zártuk, azt hiszem, nem kell magyaráznom a címet sem (akinek mégis igen, az keressen rá a címre, olvasson vagány verset és röhögje könnyesre magát ;) )

Történt valamikor még augusztus elejefele, hogy hosszas egyeztetések után sikerült ismét összehoznunk egy találkozót PL-el, és gyenge rohanásban ugyan, de felvettünk egy-két receptecskét a Rádiónak. PL pedig (csekély baráti noszogatásra ;) ) hozott nekem egy kis üvegnyit a frissen készült, cukormentes áfonyalekvárjából - ha szépen kéritek, megpróbálom kikönyörögni belőle a receptet ;) És bár a lekvárszezon még messze van, ez a kicsi adagocska olyan hívogatóan ücsörgött a polcunkon, hogy muszáj volt kezdenem vele valamit, ezért ő lett a luxusvacsora - meg a mai, és a következő bejegyzés - sztárja :)

Marhanyelv és sült camembert áfonyaszósszal, vadrizzsel

Hozzávalók: egy szebbecske marhanyelv, fejenként egy camembert, 150 g vadrizs, két-három kanál a világ legjobb áfonyalekvárjából (oké, ha abból nem jutott, a sajátotok is jó lesz :D ), vaj, olívaolaj, citromlé, víz, só, bors, fokhagymapor, mustármag, babérlevél

Legelsőbben is a marhanyelvet megtakarítgatom, megmosogatom, majd egy nagy lábosba teszem és kétszeres vízzel felöntöm. Alaposan sózom, borsozom, teszek bele 2-3 teáskanálnyi mustármagot, 10-12 babérlevelet és egy bő szórásnyi fokhagymaport, majd lefedve szépen fődögélni hagyom – a marhanyelv-főzés maraton, nem sprint, szánjatok rá bőven időt; viszont cserébe szépen elrotyog magában és nem nagyon kell vele foglalkozni, maximum lehabozni közbe-közbe. Kb bő 3 óra fődögélés után elvileg már hámozható a cucc – a kérges felső réteget kell eltávolítani a nyelvről, de csak akkor, amikor már szinte magától pucolódik, ha még nyúzni, nyesegetni kell, inkább tegyétek vissza egy fél órára. Miután megpucoltam, még egy bő fél órát  rotyogni hagyom a nyelvet, és kész is :)
Amikor a marhanyelv már megpucoválva fődögél, nekifogok a kaja többi részének. A camembert-eket alaposan megkenegetem vajjal, kerámiatálkába teszem, és picit sózva a sütőbe tolom - kb fél óra alatt szépen felpuffadnak és barnáspirosra sülnek úgy magukban. A rizset sós vízben szintén főni teszem. Az áfonyalekvárt kis tálkába szedem, teszek hozzá egy kis citromlevet és egy kis vízzel hígítom, hogy szép folyós legyen.

Ha minden kész, a marhanyelvet kiveszem és alaposan lecsepegtetem, majd 5-6 perc pihentetés után szépen vékony szeletekre vágom. A rizset leszűröm és a tányérra halmozom, a közepébe ültetem a camembertet, amire egy kis zsebet vágok, és abba állítom bele a marhanyelv-szeleteket, végül az egészet leöntöm a fíííííínom áfonyaszósszal. Mi az egyik kintülős estéről mentett Balla Géza száraz fehérbort ittunk mellé, jó volt ;)

Elkészítési idő: a marhanyelv főzése miatt ~5 óra, aktív munka 1 óra