2018. január 30., kedd

Életlecsó

Öhm, boldog új évet, kedveseim :) 
Képzeljétek el, még élünk. Kicsit rohanós ez az élet, kicsit sokfeleszakadós, de a miénk. És az igazság az, hogy lehetett volna már poszt ebben az évben, de fennmaradó nemdolgozós perceimben én szemtelen módon lecsuktam a gépet, odakuckóztam Férj mellé, és csak voltam.



Nem tudom, mikor szakítottatok utoljára időt magatokra, csupán a levésre, az életnek annak a kicsi boldogságára, hogy: vagyok, levegőt veszek (amit kifújáskor beleszuszoghatok valaki nyakába), és csak nézem a világot, mert rengetegmillió szép és váratlan dolog van még benne. Próbáljátok ki, jó buli :)

Amikor éppen nem munkában vagyunk mostanság, vagy nem alszunk két munkaszessön között, és még csak nem is bújunk bele a semmi jó meleg ölébe, olyankor vendégeket fogadunk. Sikeres évnek tűnik ez az idei, mert még csak január vége van, de máris meglátogatott minket két fogadott bátyám - erre pedig nem nagyon volt precedens eddig egy éven belül. Z. nagyon szaladt, de R.-nek ebédre is futotta a szűkreszabott időből, és jó beszélgetésekkel felejtettük el, hogy felnővén már alig-alig találkozunk. És én még mindig bízom benne, hogy ez csak jobbra fordul, és nem csak távozó barátokat kell búcsúztatnunk, de visszaérkezőket is köszönthetünk néha-néha. Tudom, egyre nehezebb ez, de azért én mindig reménykedem.
No de  nyilván nem a sirámaimért jártok erre, ha még éppen jártok, szóval receptek is jönnek azért :) Adná magát, hogy az R.-el befalt ebédet tálaljam fel most nektek is, de - arról nem készült kép. Férj nagy szomorúságára, mert így muszáj megcsináljam még egyszer (legalább), hogy a blognak is megadhassam, ami a blogé. Szóval most más receptet mutatok - azért azt megsúgom mellé, hogy ez is hasonlóan finom ;)

Lecsós malac vadrizzsel

Hozzávalók: 1/2 kg sertéscomb, 4-5 paradicsom, 3-4 hagyma (vegyesen), 5-6 kaliforniai paprika (kápia sem rossz hozzá, de azt most nem találtam), , bors, kömény, édeskömény, olívaolaj, 300 g vadrizs

A zöldségekkel kezdem: mindegyiket ügyesen megmosogatom, majd nagyjából egyforma kockákra szelem őket. (Tudjátok, ez az a bizonyos "rusztikus" darabolás, amit szerintem azért találtak ki a séfek, hogy kötekedő fotelszakácsok ne szóljanak be, ha nem milliméter-egyforma darabokat vágnak életükben egyszer.) Egy serpenyőben kevés olívaolajat melegítek, erre részletekben rádobom a hagymát, hogy inkább piruljon, mint párolódjon, és amikor kicsit már karamellizálódik, kiszedem. Utána a paprikát is lepirítom hasonló módon, majd a paradicsomnak is adok egy kis pörzsöt. Közben a malacot feldarabolom bő ujjbegynyi kockákra, és ha átpirítottam a zöldségeket, az utánuk maradt olívás-paradicsomos leven gyorsan kérget sütök a kockákra. Ezután az egész hóbelevancot (paradicsomot, paprikát, hagymát és húst) egy kerámiatálba dobigálom, sózom, borsozom (csakis frissen őrölt színes borssal ;) ), és megszórom egy kevés sima- meg édesköménnyel. A serpenyő alján maradt pörzsöt egy kevés vízzel fellazítom, majd ezt is a keverék nyakába öntöm, és az egészet jól összeforgatom. Innen már csak a sütőbe vezet az út: nagyjából harminc perc alatt összepárolom a lecsós kotyvalékomat, kb. 10 percenként óvatosan átkeverve (minél kevesebb zöldség törjön össze közben). Ha túl sok levet eresztett a cucc, akkor a második keverésnél teszek hozzá egy csapott kanálnyi kukoricakeményítőt is, az majd szépen besűríti a levet egy gyengébb gél-állagúra.
A vadrizzsel sok tennivaló nincs, én a Kerfúr kiscsomagos kiszerelését szoktam leginkább használni, az meg eleve 125 grammos főzhető csomagban kapható - zavar a sok műanyag, amit kidobok vele, de az eleddig látott egyetlen egykilós kiszerelésben a koszok jobban zavartak (és nem, biztos, hogy nem kellett volna a csomagban legyenek azok az izék). Szóval ezzel csak annyit kell tenni, hogy vizet forralsz, megsózod, belelógatod a zacskócskákat és addig főzöd, amíg kész nem lesznek - nagyjából ez is duplájára dagad kész állapotában, ha az órában nem lennétek biztosak. A pluszba termelt műanyag miatt csereként én csak addig égetem a gázt a fazék alatt, amíg újra nem forr a víz, utána fedővel lefedve hagyom degedni a rizst - a kisebb gázfogyasztás mellett az is az előnye, hogy a megnyugodott víz nem főzi szét teljesen a rizsszemeket, szóval nem baj, ha kér még öt percet a főfogás.

Ennyi, kérem szépen, nagyjából egy óra alatt fincsi vacsora lesz belőle nagyobb rohanás nélkül is. Jó étvágyat!
Ja, és nézzetek vissza jövő kedden is, mert beütemezek még pár posztot most - hogy pontosan mennyit, azt nem mondom meg, egyrészt, hogy mindenképp gyertek vissza a következő hetekben, másrészt, mert egyelőre még fogalmam sincs, hogy mennyire lesz még energiám :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése