Miután március elején újra hazakerültem, hirtelen úgy bepörgött az élet, hogy csak kapkodtam a fejemet. Rendezvények, fellépések, közben munka és még egy kis munka, kézműves megrendelések, és néhanapján egy-két ünneplés, szülinap, húsvét, ilyenek. Az lett, hogy észre sem vettem, és megint két hónapra előre betelt minden hétvégém is. Jó volt ez, persze, de hát közben azért tudom, hogy igencsak vigyázni kéne a stresszel, túlhajtással, és végül is felépülőben voltam-vagyok, szóval a mindennapi betevőt is eszerint kellett válogatni. Meg tervezni. Meg megfőzni...
Szóval az elmúlt hetekben egy kicsit megint szétesett a világ, és mivel a régi rutinok már nem tarthatóak, újakat kell kitalálni. Ilyen például, hogy minden második vasárnap menüt csinálok a következő két hétre, méricskélve az okostányért meg a napokat, hogy aztán hétfőn délután-este nagyjából az egész hetet előre főzzem. Amíg a tavaly itthonról dolgoztam, próbáltam azt is, hogy kb mindennap frissen főzzek, de hát az halál, amellett semmit nem lehet dolgozni, s ha még uzsonnát és egyéb nyalánkságokat is előír neked a dietetikusok gyöngye, hát gyakorlatilag az egész napod azzal megy el, hogy arra figyelsz, hogy megfelelő időpontban, mennyiségben és minőségben egyél. És értem én, hogy fontos az étkezésre odafigyelni, hogy élni tudjunk, de ha ettől nem lesz időnk élni, akkor megette a fene az egészet.
Úgyhogy mostanában ezt a megoldást tesztelgetem: két hétre előre tervez, öt-hat napra előre főz. Ami persze pöpec, és őszintén sokkal könnyebbé teszi a hétköznapokat, hogy nem kell mindennap azon gondolkodni, hogy vajon mit együnk (meg futósabb napokon hogy azt honnan vegyük meg), de péld'ul teljesen kinyírja a kreativitást. Miután olyan csoda zeller- meg gombaporokat csináltam még a bevonulásom előtt, hogy ihaj, és azt hittem, hazajővén ezekkel fogok tudni hosszúakat kísérletezni, a főzésre szánható idő limitáltsága és az előretervezettség miatt az elmúlt hetekben egy igazán izgi kaját sem főztem. (Jó, ez nem egészen igaz, mert a tulipánpartira csináltam egy teljes közel-keleti menüt, de az egyrészt vendégségre készült, úgyhogy az más, másrészt azt minden ízében Váncsa zseniális Lakomájából főztem le, szóval abban sok saját ötletelés, újítás nem volt. Finom kaja mondjuk azért határozottan igen.) És hát ha csak gyors kajákat készítek a mindennapokra, akkor már blogolni sem nagyon teszem oda magam, mert úgy gondolom, hogy ha egy kaja engem túlzottan nem motivál, akkor nem érdemes megosztanom sem.
Közben viszont elbeszélgettem kedvenc nővérkémmel, és ismét felmerült, hogy kéne neki valami menüterv, mert ő nem szeret főzni, és így sokszor nem is áll neki, mert - és ezt jómagam is alá tudom írni - sokszor túl nagy macera egyáltalán kitalálni is, hogy mit, mikor, miből, mekkora adagban készítsen el. És akkor eszembe jutott, hogy lehet, hogy ti sem bánjátok, ha nem csak szuperszép és szuperizgalmas, de könnyen elkészíthető és mindennapi ételeket is találtok itt az új receptek között is. Úgyhogy most a múlt hét négy hétköznapjára szánt kétfajta kaját hoztam el nektek - ki tudja, hátha ez oldja meg a menüt keddtől péntekig. Ja, és csak mondom, időközben összeraktam nővérkémnek is egy kezdetleges menütervezőt, ha nagy integetésekkel jelzitek az igényeteket ti is valami hasonlóra, nekiállhatok továbbfejleszteni ;)
Előre szólok, az én ~életmódváltásom egyik legnagyobb támogatója az air fryer volt, a gyors és közben finom húsok és egyebek sütésében a cucc verhetetlen. Persze lehet helyettesíteni serpenyővel és/vagy sütővel, tegyétek is meg, ha nincs air fryeretek, de ha tehetitek, emeljétek be a konyhai eszköztárba ezt a csodát, időmenedzsmentben határozottan verhetetlen.
Nézzétek el nekem, igazán szép fotókkal nem szolgálhatok, már csak azért sem, mert mint látszik is, ezeket a kajákat már eleve dobozba pakoltam, így csücsültek be a hűtőbe későbbi felhasználásig. Meg mert elb...énáztam a fotózást, és nem lettek tiszta fényképeim. Persze ezt ki lehetne bekkelni, ha újragyártom a cuccot, de ha arra várunk, bőven eljön karácsony, és még mindig nem posztolok...
SZEZÁMOS CSIRKEMELL RIZZSEL, MANGÓCSATNIVAL
Hozzávalók 4 adaghoz: 2 csirkemell, 2 ek satay-szósz, 2-3 tk szezámmag, 10-12 marék rizs, 1 mangó, 1 fej vöröshagyma, 1 mk barna cukor, olívaolaj, só, bors
Az úgy kezdődött, hogy kedvezményes áron találtam mangót. Mióta tavaly Kissógorék azzal leptek meg egy látogatáson, ráfüggtem a mangóra, még mindig el tud bűvölni az a friss-fűszeres íz. Mondjuk ha a mangód kicsit túlérett, és még meg is főzöd egy csatniba, akkor ez friss-fűszeres íz annyira nem lesz látványos, de attól határozottan decens kis szósz lesz belőle.
A csirkemellet megtakarítom, szeletekre vágom. Megkenem egy kevés satay-szósszal, megszórom szezámmaggal. Air fryerben 190 fokon, roast módban kb 13-14 perc alatt megsütöm.
A rizset egy löttyintésnyi olajon fehérre pirítom, majd kevés sóval (vagy ha van itthon, sócsökkentett szójaszósszal) forró vízben készre főzöm, leszűröm.
A csatnihoz a vöröshagymát apróra vágom, a mangót felkockázom. Kislábosban kevés olívaolajat melegítek, rászórok egy kevés barna cukrot, rádobom a vöröshagymát, és gyakori kevergetéssel kis lángon megkaramellizálom. Ha jónak ítélem, hozzádobom a mangót, majd ha egy kicsit pirult, felöntöm egy kevés vízzel, sózom és borsozom, és gyakran kevergetve készre főzöm, mindig apránként pótolva a vizet, hogy ne égjen le, de ne is tocsogjon. Persze lehet turbózni mindenféle friss és szárított zöldekkel is (egy kis tárkony, zsálya, oregano, pláne kakukkfű kiválóan áll neki), de igazából ilyen minimalista verzióban is működik.
MÉZES-MUSTÁROS LAZACFILÉ ÉDESKRUMPLI-PÜRÉVEL, TABBOULEH-SALÁTÁVAL
Hozzávalók 4 adaghoz: 4 lazacfilé, 2 ek mustár, 1 ek méz, 2 édeskrumpli, 1 dl tej, fekete kömény, olívaolaj, fokhagymapor, kurkuma, 2-3 csokor petrezselyem, 1 csokor menta, 4-5 szép érett paradicsom (vagy 6-8 koktélparadicsom), 2-3 szár angolzeller, 1-2 uborka, 1 fehér hagyma vagy póréhagyma, 3-4 marék bulgur, só, bors
És persze ez is maradékmentő recept, a hozzáadott tabulé a tulipánparti közel-keleti menüjének igencsak közkedvelt eleme volt. De persze, mivel salátából nem tudunk kis adagot gyártani, ebből is maradt, így kellett mellé valami. Persze bármilyen halfilével működik, de egyrészt épp fizu után voltunk, így menőzhettünk egy keveset, másrészt olyan rég nem ettünk lazacot, hogy most már nem akartam olcsóbb alternatívával kiváltani. És persze kiválóan passzol mind a tabuléval, mind az édeskrumpli-pürével.
Az édeskrumplit megpucolom, kevés tejjel felütött, sós vízben megfőzöm, majd egy kevés zöldborssal, fokhagymaporral, kurkumával ízesítve krémesre turmixolom. (Ha ti ügyesek vagytok, és nem főzitek túl, valamint nem felejtitek ki belőle a javasolt kurkumát, még a színe sem lesz ennyire... furazöldesbarna, hogy csúnyábbat ne mondjak. De az ízét, higgyétek el, egyáltalán nem befolyásolja a színe ;) )
A mustárt összekeverem a mézzel, enyhén sózom, borsozom, teszek hozzá egy kevés olívaolajat, majd ezzel a keverékkel alaposan megkenegetem a lazacfiléimet. A tetejükre fekete köményt szórok, ha már sikerült levadásznom egy zacskónyit, majd roast módon 170 fokon kb 12 perc alatt készre sütöm.
A tabulénál két alapvető összetevő van: a petrezselyem és a menta. Bár szabadfordításban a tabulé petrezselyemsaláta, szerintem a menta még elemibb összetevője, szóval ha nem szereted a petrezselymet (ismerek ilyet....), keress valami hasonló zöldfűszert, mondjuk fiatal lestyánt és/vagy répazöldet, adj hozzá egy kis mentát, és máris lesz egy szuperfinom hamis tabuléd. Persze azért hasznos, ha ezeken kívül egy kis paradicsomot meg bulgurt is adsz hozzá...
A tabuléhoz a petrezselymet, mentát, uborkát, paradicsomot, valamilyen hagymát és az angolzellert apróra vágom. A bulgurt elkeverem egy kevés sóval, majd felöntöm forró-forró vízzel és fél-egy órán keresztül állni hagyom. Leszűröm, összekeverem a zöldségekkel, meglocsolom egy kevés olívaolajjal és legalább 3-4 órán keresztül állni hagyom, hogy jól összeérjenek az ízek és a bulgur magába tudja szívni a saláta levét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése