2013. december 31., kedd

Az első

Most, hogy már mindjárt három éve lakunk együtt és kicsivel több, mint fél éve én is megTamásodtam, úgy éreztük, hogy pont itt az ideje egy igazán kiccsaládi, közös karácsonynak. Úgyhogy sok-sok tervezgetés meg számolgatás meg mindenegyéb után kialakult az idei menetrend: 25-e szüleim, 26-án megyünk le Anyósékhoz. 24-én pedig itthon ülünk, kettesben, megesszük a világ legfinomabb karácsonyi vacsoráját és örvendezünk meg vigadozunk.

Mikor ez így kialakult, ki kellett találni, hogy mi is lesz az a vacsora. Igazából visszafele haladtam a menüsoron, mert a bor adott volt, ahhoz kellett találni valamit. Férj ugyanis kapott a szüleimtől egy Chemin des Papes rosébort a születésnapjára, amit erre az estére terveztünk megbontani.
Ha pedig rosé, akkor - gondoltam én - legyen mellé kacsa, merhogy az fehér hús is, meg vörös hús is, meg amúgy is az egyetlen ételfajta, amiről biztosan tudom, hogy roséborhoz ajánlják, az kacsából készül. Ötlet megvan, még egy kicsit pofozgatok a recepten, lesz narancsos rosé kacsamell zöldségkörettel. Szimpi, ízletes, összefut a nyál a számban, hacsak rágondolok.
Aztán elindulunk vásárolni, és - nincs kacsamell. De nincs brokkoli sem, sőt, még a koktélparadicsom is kifogyott a meglátogatható boltokból. Úgyhogy menet közben alakult egyet a menü, kacsa helyett csirke, brokkoli helyett gomba, koktél helyett rendes paradicsom... És megint feltettem magamnak a kérdést, hogy mi a francért írok én ki recepteket, ha aztán úgysem úgy csinálom meg az ételt??
Na de azért délután ügyesen elkészült a csirkekacsa, meg a mandulás keksz, meg a csupacsoki sütemény, és még fürödni is maradt időm. És azon kívül, hogy az óriás adag zöldségköret felét egy elegáns mozdulattal hajíthattuk ki a kukába, miután majdnemkész állapotában földre csusszintottam jénaistul (ezért baj, ha az embernek egyszerre kicsi a konyhája és van kiszakadva a fogókesztyűje), szóval ezen kívül igencsak jól sikerült a vacsora. Tényleg. És - bár sajnáltuk a jénait - semmi nem tudta elrontani a hangulatot. Főleg, amikor meggyújtottuk a kicsi fánkon az égőket, és Férj felfedezte az ajándékait a fa alatt :)

Narancsos csirkemell gazdag zöldségkörettel

Hozzávalók: fél kiló kifilézett csirkemell-szelet, 5 narancs, 1 citrom, 3 ek méz, 1 fej fokhagyma, bors, , olívaolaj. A körethez: 3 nagyobb vörös(lila)hagyma, fél kiló barna csiperke, 4 paradicsom, 1 nagyobb konzerv zöld olívabogyó, 2 fej fokhagyma, olívaolaj, , bazsalikom.

A zöldségeket a fokhagyma és a maszlina kivételével vékony szeletekre vágtam, összekevertem, sóztam, megszórtam bazsalikommal, meglocsoltam olívaolajjal, megint összekevertem. Mivel egyben nem fért el, a felét fedeles jénaiban a sütőbe tettem, 20 percig fedéllel pároltam, utána 10 percig fedő nélkül. Ezután kivettem, elejtettem, káromkodtam, röhögtem, Férj felseperte, káromkodott, röhögött. A jénait megsirattuk, aztán kidobtuk, végül egy másik jénaiban előkészítettem a másik fél adagot, és áldottam az eget, hogy ilyen gigantikus mennyiséget készítettem elő.
A csirkemell-filéket lemostam, leszítattam. Durva szemű sót összekevertem egy kis borssal, és ebben alaposan meghengergettem, majd egy picit állni hagytam. Közben a narancsokat félbevágtam, kifacsartam, kiszedtem és még egy kicsit megaprítottam a húsukat, majd hozzákevertem három kanál mézet. A citromot is kifacsartam, a narancsléhez adtam a levét.
A Szisztől kapott serpenyőben (tényleg, itt még meg sem köszöntük neki) olívaolajat forrósítottam, majd a csirkemell-filéket gyorsan körbepirítottam rajta. Mikor minden oldaluk megkérgesedett, megkenegettem őket a citrom-narancs levével, és ezt is rápirítottam. Utána tűzálló tálba szedtem őket, körbeszórtam sok-sok fokhagymagerezddel és hagytam egy kicsit szusszanni.
A maradék gyümölcslevet a mézes narancshúshoz kevertem, majd az egészet a serpenyőben maradt olajra borítottam és egy picit felforraltam, épp csak annyira, hogy kicsit sűrűsödjön. Ezután a narancsos szószt a mellfilékre öntöttem, alaposan elegyengettem rajtuk. Végül repültek a sütőbe a zöldség mellé, ami akkor már tíz perce szaunázott. Húsz percig hagytam őket - közben lehetett ajándékot bontogatni - majd kivettem, tálaltam, és nagyon boldogan megettük.

A mellek omlósak maradtak, a fokhagymák olvadtak szét a szánkban, és az egész valami csodálatos ízvilágot hozott össze - és bár nem kacsa volt, azért pont jól ment hozzá a Chemin des Papes.



Elkészítési idő: 1 óra




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése