Mert az indiaiak tudnak valamit

Hosszú nap, munka, meg előadás, meg Férjnek is munka, meg tél van és köd és még a hó sem hullt le, hogy legalább az tegye egy kicsit vidámabbá a napokat. Meg persze már öt órakor sötét van, és az ember lánya csak akkor tud felengedni egy picit, ha otthon ülhet, kivételesen nem a gép előtt, és karácsonyi dekorációt gyárthat mindenféle kidobásra ítélt anyagból. De erre sajnos nem jut mindennap idő.
És attól, mert én morci vagyok, hogy már megint sötét van és köd és izé, attól Férjnek még kellene valami vacsora, ha hazaér, és már napok óta melegszendvicsen élünk, úgyhogy az sem lesz jó.
Körülnéztem a konyhában, meg a hűtőben, aztán nagy sóhajtva leültem, hogy akkor most mit is csináljak. Aztán eszembe jutott, hogy mennyire jól találna a salátamaradékhoz egy samosatészta, meg hogy úgy amúgy is, milyen rég ettünk samosát. És hogy az pont milyen jó lesz ma estére.

Nem is tudom, mikor sütöttem először samosát, valamikor a tavasszal, azt hiszem, mintha hal mellé lett volna köret akkor. Arra emlékszem, hogy akkorka samosákat sütöttem, mint a dominókrumplik voltak a pisztráng mellett, és hogy egy-egy sajtszeletet burkoltam beléjük. Amúgy indiai eredetű ételecske, ott az egyik legkedveltebb fogás, és meg is tudom érteni, hogy miért.
Utána még többször is sütöttem, mindenféle töltelékkel, de ha jól emlékszem, mindig csak köretnek. Úgyhogy pont ideje volt egyszer rendesen, főételként elkészíteni. És ahogy eszembe jutottak a tavaszi mindenféle ételecskék, máris jobb kedvem lett.

Zöldséges samosa

Kell hozzá: 25 dkg liszt, 100 g vaj olvasztva, egy kk só és egy kk curry, ezenkívül pedig annyi víz, amennyit felvesz és olaj a sütéshez. Meg persze a töltelék, ami gyakorlatilag bármi lehet, nálunk most egy kis reszelt sajt mellett maradék paradicsomos uborkasaláta volt kukorica-borsó-murok konzervvel, és csaptam hozzá egy kis maradék fagyasztott gombát is :)

A tészta pont annyira egyszerű, mint egy kisebbecske pofon. Amíg a vaj felolvad, a liszthez keverem a sót meg a curryt. Aztán a nyakába löttyintem a vajat, kicsit összemorzsolom vele, végül hozzáadogatom a vizet, egészen addig, amíg egy szép sima tésztát nem kapok. Azt még egy-két perc alatt alaposan átgyúrom, aztán folpackba csomagolom és elküldöm a hűtőbe pihenni.
A tésztának fél órát kell telelnie, közben bőven előkészíthető a töltelék. Főleg, ha már amúgy is megvan... A gombát nyakon öntöttem egy adag forró vízzel, hogy olvadozzon a gyönyörűségtől, aztán leültem Férj mellé filmet nézni :) Fél óra után leszűrtem a gombát, és nekifogtam megint dolgozni egy kicsit a vacsorával.
Elővettem a tésztát, meg a salátát, meg a sajtot - azt odaadtam Férjnek, hogy reszelje le, közben még tudja bambulni a képernyőt. A tésztát hat darabra vágtam, mindegyik darabot átgyúrtam egy kicsit, majd kerekre nyújtottam . Az egyik felét megszórtam egy kicsi sajttal, aztán elhalmoztam sok-sok zöldséggel, majd megint megszórtam sajttal és ráhajtottam a tészta másik felét. A szélét alaposan össszecsipkedtem, aztán egy villával kicakkoztam. Közben persze feltettem egy serpenyőaljnyi olajat melegedni, úgyhogy mire befejeztem a második tészta töltését, már tehettem is be a forró olajba. Három-négy percet kell sütni, megforgatva - nálam nagyjából úgy volt, hogy amíg kinyújtottam egy tésztát, addig megsült az egyik fele, amíg megtöltöttem, a másik, és már mehetett is a következő tészta az olajos fürdőbe.
A végén törlőszalvétás tálcára tettem és megszórtam a maradék sajttal. Aztán kivittem, letettem, és boldog békességben elfogyasztottuk. Közben mintha még havazott volna is egy kicsit.


Elkészítési idő: 15 perc + 30 perc pihentetés

És igen, még hús sem volt benne, mégis elfogyott az utolsó morzsáig :)

ÁPPDÉT: ide kattintva hallgassátok :)