2013. december 12., csütörtök

Fáradt férjek vidítója

Néhány napja, egy hosszú-hosszú munkanap után Lehel elég morcosan ért haza. Szerencsére aznap semmi komolyabb dolgom nem volt (lásd: nem jártam vásárokba meg előadásokra pénzért), úgyhogy képes voltam sepregetni, meg kisuvickolni a fürdőt, meg elmosogatni, meg egyéb olyan dolgokat végezni, amiknek bele kellene férnie egy munkanapba is - bár azt hiszem, ha az ember nincs otthon napközben, akkor nehezen takaríthat. Erre még ki kellene találnom valami megoldást.
Szóval volt időm rendbeszedni a házat egy kicsit, és ennek örömére kitaláltam, hogy kapjon az Emberem valami finomat vacsorára, merhogy ugyi ha az ember lánya inkább este dolgozik, mint nappal, és inkább mindig, mint meghatározott keretek között, akkor hébe-hóba előfordul, hogy nem főz vacsorát az urának. (Mondjuk ez megint az otthonlevés illetve -nem levés problematikája, esküszöm, dolgozom a távirányított háztartás ötletén.) Azt még nem tudtam, hogy mi lesz a vacsora, csak azt,  hogy kell legyen benne valami zöldség (mert úúúgy megkívántam), meg valami hús (ezt azt hiszem, nem kell magyarázni), meg legyen egy kicsit különleges. Úgyhogy körülnéztem a fagyasztóban, előhalásztam egy adag májat meg egy adag kelbimbót, aztán leültem és néztem magam elé, hogy most aztán ezekből mit csináljak. 



Minipite kelbimbóval, májjal

Kellett hozzá: kb. 250 g máj, 12 db kelbimbó, egy kis sajt, egy kis adag pitetészta. Ennyi.

A tésztát gyorsan meggyúrtam, hogy pihenhessen (kb 200 g lisztbe teszek egy mokkáskanálnyi sót, belemorzsolok 100 g vajat/sütőmargarint, és annyi hideg vizet adok hozzá, amennyit éppen felvesz, hogy egy szép sima, puha, nem ragadós tésztát kapjak), folpackba csavartam és a hűtőbe tettem. Közben a kelbimbót úgy fagyosan forró vízbe borítottam és hagytam főni, a májat meg a házi gyorskiolvasztóba tettem. Az ennyiből áll: egy nagyobb fazék, benne forró víz, bele egy kisebb fazék, benne az olvasztanivaló. Fedő rá, az egész felcsapva a fűtőtest tetejére (ez elhagyható lépés lenne, de máshol nincs helyem...). Kábé negyed óra alatt képes használhatóra olvasztani mindent, nem lesznek teljesen kiolvadva, de már majdnem.
Ameddig a kiolvasztó gépezet dolgozott, gyorsan lereszeltem egy kistányérnyit a sajtból. Mikor a máj kiolvadt, összeaprítottam és egy nagyobb löttyintésnyi olajon megsütöttem. Mire elkészült, pont megfőtt a kelbimbó is, úgyhogy arról leöntöttem a vizet, és alaposan megsóztam nagyszemű sóval. A májat tányérra szedtem, a maradék májas olajban pedig megpirítottam egy kicsit a kelbimbófejeket, rásütve a sót.
Ezután kihoztam a kipihent pitetésztát, kinyújtottam, és akkora köröket vágtam belőle, hogy pont kitöltsék a muffinsütő formáit. A sütőformát kivajaztam, a lert begyújtottam.
Minden tésztába tettem egy kis májat, a közepébe szúrtam egy kelbimbófejet, a maradék májat meg elosztogattam a tésztácskákban. Végül a tetejüket alaposan megszórtam sajttal és a lerbe toltam őket. Nagyjából tíz perc alatt szép mosolygósra és persze nagyon finomra sültek :)


Elkészítési idő: 30 perc előkészítés + 10 perc sütés

Sütés előtt, még sajt nélkül

Készen

Jó étvágyat :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése