Alapanyagokkal suttogó

A hétvégén nem akartam főzni. Pontosabban nem akartam semmi extrát csinálni – az elmúlt hetekben kimenőztem magam, meg amúgy is volt dolgom elég (péld'ul, bár még messze nincsen kész, de azért egy rend bögrével felavattam az új műhelyt). Gondoltam hát, nem kezdek el én most megint nemtudommekkora főzést tervezni, inkább eszünk valami kicsit (és legalább rendesen betartom az étrendemet), és egyet ejtőzünk, játszunk este. Nos, végül is az is lett, de...

De közben érkezett egy fél sütőtök a csütörtöki kosárban. De közben kicsit (nagyon kicsit...) rendet vágtam a hűtőben, és rámkacsintott fél üveg aszalt paradicsom. De közben a felső polcról rég elfeledett kapribogyó, árván várakozó aprított fokhagyma nyújtogatta a nyakát. Főzz-meg-min-ket, főzz-meg-min-ket, suttogták, valahányszor kinyitottam a hűtőajtót. És hát ki vagyok én, hogy egy ilyen felkérésre nemet mondjak?

TÖLTÖTT SERTÉSKARAJ

aszalt paradicsom, sütőtökpüré, sült hagyma

Hozzávalók kb 4 személyre: 

Hústekercs: 600 g sertéskaraj, 6-8 szem aszalt paradicsom, 2 tk kapribogyó, 2 tk aprított fokhagyma

Páclé: só, koriander, mustármag, köménymag

Püré: kb 600 g sütőtök, főzőtejszín, só, szerecsendió, citromhéj-reszelék, chillipehely, fokhagymapor, zöldbors, kardamom, gyömbér, barna cukor, olívaolaj, citromlé

Legelsőbben sóoldatos páclevet készítek. Ehhez normálisan ki kéne mérni a sót, de én ezt régen elengedtem: vagy másfél-két teáskanálnyit szórok a tál aljába, oszt hadd szóljon. Teszek hozzá pár szem koriandert, fél maréknyi mustármagot, ugyanennyi köménymagot, és ha nem felejtettem volna el, vagy két babérlevelet is tettem volna bele. Vagy másfél liternyi vizet felforralok, és azon forrón a fűszerekre löttyintem, kicsit felkavarom, majd hagyom hűlni. Amíg kihűl, szuper fűszer-tea lesz belőle. Ha biztosra akarok menni, akkor – ha már legalább langyosra hűlt – belenyalintok: tengervíz-sósságúnak kell lennie, vagy ha nagyon rövid a pácolásra jutó idő, egy paraszthajszálnyit sósabbnak.

Amíg kihűl a víz, felszeletel(tet)em a sütőtököt, sütőpapíros tepsire teszem, meglocsolom pár csepp olívaolajjal, és megszórom igen kevés barna cukorral. Én nagyjából minden sütőtökös kaját ebből az alapállapotból indítok, akár leves, akár püré, akár gnocchi vagy sajttorta lesz belőle. (Amúgy azt tudtátok, hogy a világbajnok sajttorta-receptem, amire egy kedves vendég azt mondta, hogy ő amúgy nem szereti ezeket a mindenfélés sajttortákat, de ebből kér még egy szeletet, még nincs fent a blogon? Pedig most mekkorát linkelhettem volna. Na nem baj, ha szeretnétek, egyszer pótolom, csak ahhoz Férj legnagyobb bánatára újra kell sütnöm, mert elsőre vendégeknek sütöttem és azért nem fotóztam, aztán meg annyira alap lett, hogy már eszembe sem jutott fotózni. Ennyit a sajttortáról.) Igazából a cukorra a télvégi, édes sütőtököknél nem lenne már szükség, de mértékkel szerintem jót tesz neki, az olvadó cukor és a sütőtök kifolyó leve izgalmas karamellöntetté sűrűsödik a sütés végére, és egy kicsit gazdagítja az amúgy sem szegényes ízvilágot. A tököket sütőbe tolom (ha az előkészítés közben eszembe jut begyújtani, akkor előmelegítettbe, de akkor sem dőlök kardomba, ha elfelejtettem) és 180 fokon 60-80 perc alatt puhára sütöm.

Ha a tök sül, a pác pedig hűl, nekiesek a húsnak. Persze szeletből is lehetne tekercset csinálni, de szerintem egy nagyobb darabból egyszerűbb szép tekercset készíteni (mondom én, gyakorlatilag az első igazán szépre sikerült hústekerccsel a hátam mögött). A karajt tehát nem szeletelem, hanem gyakorlatilag hosszában letekercselem: a tetejétől fél ujjnyira bevágok vízszintesen, de nem vágom át teljesen, hanem a szélénél lefele fordítom a kést, és átfordítva tovább vágom, hogy a végén egy egybefüggő, lehetőleg egyenletes vastagságú, nagy hússzeletet kapjak. Kicsit kiklopfolom, majd a minimum langyosra hűlt páclébe teszem legalább egy órára. (Ha van időtök, nyugodtan ülhet két-három, akár hat órát is pácban a hús, persze akkor enyhébb sózással.)

Az aszalt paradicsomot alaposan lecsöpögtetem, majd kicsire aprítom a kapribogyóval és a fokhagymával együtt. Vagy megpróbálom mindezt aprítóban, mert az aszalt paradicsom, amúgy eléggé el men ítélhető módon, rohattul csúszik, és nehéz vágni. Aztán kiderül, hogy az aprítónak baja van, és nem viszi, úgyhogy vissza mindent, és aprítom akkorára, amekkorára merem anélkül, hogy a kicsiujjamat is belevágnám. Mindegy, igazából akkor is finom lenne, ha csak simán, mindenféle aprítás nélkül tenném bele, úgyhogy csak ahogy érzitek.

A húst kiveszem a pácból és konyhai papírtörlővel alaposan leszítatom. Benedvesítem a pultot, majd kihúzok rajta két fóliacsíkot félig átfedésben, végül még egy-két réteggel megerősítem. Tudom, tudom, rettentő sok szemetet termel, de muszáj: amíg spóroltam a fólián, sosem sikerült a tekercsem. A közepére teszem a leszárított húst, a háromnegyedén eloszlatom az aszalt paradicsomos keveréket, majd a fólia segítségével szorosan feltekerem úgy, hogy a töltelék nélküli negyed a végére maradjon. A fólia segítségével feszes hengerré formázom, majd mindkét végén megbogozom. Végül a tekercset a biztonság kedvéért levákuumozom, és – mivel kevés az időm, mert a fél napot bögrefaragással töltöttem a műhelyben, a másik felében meg a végre leszedett karácsonyi dekorkáoszban próbáltam-tunk rendet vágni – 90 fokon másfél órát szuvidálom. Ha több időm lett volna, alacsonyabb hőfokon hosszabban szuvidáltam volna, s így az én főzésem is tovább tartott volna. Persze ha nincs vákuumozód meg szuvidálód, de alaposan becsomagoltad a cuccost, simán beteheted egy lábos gyöngyöző vízbe is 50 percre, de én szeretek játszani a játékaimmal.

Amíg a hús ~fő, a kicsit kihűlt tököket levágom a héjukról, és a sötétbarnára karamellizált cukros sziruppal együtt turmixba teszem. Adok hozzá sót és fűszereket – citromhéj-reszeléket, pár csepp citromlevet, szerecsendiót, egy pici chillipelyhet, fokhagymaport, zöldborsot, kardamomot és gyömbért – és egy kevés főzőtejszínt. Turmixolni kezdem, ha szükséges, még lazítom főzőtejszínnel, és hosszan turmixolom, amíg egy csodásan krémes, de kellőképp sűrű, kicsit majonéz-szerű masszát kapok... Tudjátok mit, megmutatom: ezen a képen már nem megy a turmix, a püré mégis ilyen gyönyörű fodrokban tartja magát. 

Én most nem melegítettem újra a pürét, igazából még langyoska volt – gyakorlatilag ha nem hűtőhideg, teljesen okés (mondjuk hűtőhidegen is finom, csak kissé elüt a hústól). Ha ti szeretnétek, vízfürdő fölött (vagy mikróban 🙈) felmelegíthetitek.

Végül a húst kibontom, és air fryerben kicsit körbepirítom (sima serpenyőben is lehet, de akkor vajat is kellett volna tegyek alá, amit nem akartam – így is messze túlléptem a diéta kereteit –, meg persze a játékok, ugye). Egy-két percet deszkán pihentetem, majd óvatosan ujjnyi szeletekre vágom.

Nem írtam semmit a sült hagymáról. Azért nem, mert most azt nem én sütöttem, hanem vettem a bótban, a sunyi mindenemet. Nem írtam semmit a tányérra kerülő csalán- és paprikaolajról sem, mert azokat meg már annyira régen csináltam, hogy azóta öröklakást vettek a hűtő ajtajában. De amúgy ezek nélkül is finom lett volna a kaja, szóval ez ne tartson vissza.

A püré fűszeres és olyan selymes, hogy szinte sírva fakadsz a gyönyörűségtől. A hús szaftos, az aszalt paradicsomos töltelék pedig ízbombaként robban a szádban. Nem igazán bonyolult, de közben mégis a mennyekbe repít: comfort food ez a javából. Ha nem hiszitek – próbáljátok ki. Ha elhiszitek, akkor is 😉

Elkészítési idő: ku dé toátye kb 3-3,5 óra, max 30 perc aktív munkával.

_____________________________________________

Ötletek:

https://streetkitchen.hu/receptek/aszalt-paradicsomos-csirketekercs-tonikos-zellerpurevel

https://sobors.hu/receptek/fuszeres-sutotok-pure-recept/?token=c3671402a9ec81ecea71151986bd129c