A címben emlegettem valami maradékot, amivel most nagyon gonosz módon visszaélek. Ugyanis egy olyan kaja (életem becsszóra überszuperlegjobb pizzája, pedig az eddigiek sem voltak rosszak) maradékáról van szó, amit még nem mutattam meg nektek. Ha véletlenül arra is kíváncsiak lennétek, tessék szóban (írásban) is megnyilvánulni ott alul, egyrészt, hogy lássam, hogy vagytok, másrészt, hogy nehezebb legyen elhessegetni a posztra buzdító angyalkát a bal vállamról azzal, hogy úgysem olvas senki, ezért még ráér egy (két, három, sok) hétig az a poszt.
Naszóval: maradék. Most igazából alapanyagaim maradtak, de mind olyasmi, amit nem jó hetekig érlelni a hűtőben, mert esetleg még elmászik melegebb éghajlatra a végén. Nevesül várakozott boldogabb sorsára egy doboznyi rukkola, egy fél doboznyi paradicsompaszta, meg egy árva mozzarella (olyan rendes lében úszkálós, nem a nevét megcsúfoló tömbsajt). Valamilyen oknál fogva az első pillanattól fogva biztos voltam benne, hogy ebből valami "pasta" fog készülni, mint ahogy abban is, hogy csirkeszárny dukál majd mellé feltét gyanánt. Valójában egyáltalán nem agyaltam a recepten, csak megjelent a képe a szemem előtt - és előre lelövöm a poént: a valóságban ugyanolyan jól nézett ki a cucc, mint lelki szemeim előtt (még akkor is, ha a fényképezőt kiégették a pasztellpirosak meg a tavaszizöldek). És az illata is csodás volt. És az íze... no, itt már nagyon szuperlatívuszokban kéne beszéljek, azt meg közismert szerénységem nem engedi meg. Úgyhogy inkább jöjjék a Recept, soook-sok részlettel.
Paradicsomos tagliatelle mézes-mustáros csirkeszárnnyal
Hozzávalók: fejenként két csirkeszárny ("-felső"), 2 ek mustár, 1 ek méz, só, bors, fokhagymapor; 2 tojás, 375+25 g liszt, kb 100 g paradicsompaszta; rukkola, friss mozzarella
Legelőször begyúrom a laskatésztát. Egy tálban felütök két tojást, sózom és átkeverem villával, mintha rántottát készítenék. Utána rámérem a lisztet, villával azt is átforgatom, végül hozzáöntöm a paradicsompasztát és elkezdem összegyúrni a tésztát.
***Itt szólok ismét mindenkinek, hogy a megadott mértékegységek csak hozzávetőlegesek, lisztet még szoktam mérni valamennyire, de azt sem gyakran, szóval inkább csak tapasztalatból becsülöm meg, miből mennyit használtam fel - épp ezért ne ijedjetek meg, ha a fenti mennyiségekkel számolva a tésztátok túl puha vagy esetleg túl kemény lett - szükség szerint adjatok hozzá még egy kis paradicsompasztát (vagy akár vizet), vagy egy kis lisztet. Ez amúgy akkor is igaz lenne, ha pontosan kimérném az alapanyagokat, hiszen nem mindegy, mennyire leves pasztát vagy mennyire nehéz lisztet használtok, szóval csak kísérletezzetek, elrontani igazából nem lehet ;)***
Ha a tészta készen van, letakarva félreteszem pihenni. Közben egy kisebb jénaiban összekeverem a mustárt, mézet és a fűszereket, majd ebbe a masszába forgatom bele igen alaposan a szárnyakat, amik ezután mehetnek is a sütőbe. A lert nem kell előmelegíteni, mint ahogy a szárnyakat sem kell letakarni - amíg minden egyébbel elkészültök, azok is meglesznek, és bár a jénai oldalára kicsit ráég a felcsapódott szósz, a szárnyak mégis így lesznek a legfinomabbak.
Végül vizet teszek fel főni a laskához - én ezt úgy oldottam meg, hogy a paradicsompasztás dobozt töltöttem fel többször vízzel, ezzel egyrészt sokkal intenzívebb lesz a főzővíz, másrészt a doboz is egyenesen kiöblítve mehet a szelektívbe. Ha ti nem használjátok el épp ennél a vacsoránál az egész pasztát, akkor is tegyetek egy kanálnyit a vízbe, tényleg jobb lesz. A vizet sózom, majd amikor bugyog, beledobálom a maradék 25 g liszttel vékonyra nyújtott és kétujjnyira szeletelt laskámat. Amíg megfő (ez friss laskánál kb 4 perc) , gyorsan felaprítom a mozzarellát, és átöblítem meg lecsepegtetem a rukkolát. A kifőtt laskát a rukkolára szedem, összeforgatom, majd megszórom a mozzarellával és azzal is átforgatom. Ezt sima tálban is meg lehet tenni, de a teljes igazság kedvéért én elmondom, hogy egy seprenyőben forgattam át a cuccot, ami nem volt ugyan tűzre téve, de a kályhán ült, és alaposan átmelegedett a folyamat végére - mivel a laska alapjáraton nagyon gyorsan hűl, ezzel lehet egy kicsit segíteni, hogy melegebben kerüljön asztalra.
Elkészítési idő: kb 45-50 perc (még úgy is, hogy közben énekeltünk is egy jót)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése