Az úgy történt, hogy kenyérért mentünk a Kerfúrba. Aztán ott megláttunk valami gyönyörűszép pisztrángokat. Aztán eldöntöttük, hogy másnap veszünk belőlük, vacsorára. Aztán hazajöttünk, én nekiültem ötleteket keresni és összefutott a nyál a számban, mire összehoztam a lentebbi receptet. Aztán másnap lementünk megint, és persze már nem volt abból a kinézett pisztrángból (ekkor döntöttem el, hogy többé nem mondom semmi szükségesre azt, hogy majd megveszem később, mert nem lesz - ezt az elmúlt hónapokban nagyon-nagyon sokszor tapasztaltam), de kijelentettem, hogy mostmár aztán pisztrángot szerzünk, lesz, ami lesz. Hát, hajtóvadászat lett, meg - nagyon finom vacsora :)
