Kedveseim!
Mint talán már rájöttetek, mostanában kicsit parkolópályára került a blog az életemben. Nem azért, mert meguntam volna, meg azért sem, mert éppen Hawaii-on lógatom a lábamat és magasról tennék rá. Éppencsak...
Mint tudjátok, ez a blog nem csak a kajáinkról szól, hanem egy kicsit (jó na, alkalmanként nagyon) rólunk is. Mostanra már nehéz úgy receptet írni, hogy ne mesélném el, hogy mi történt a kaja készítése előtt, közben és után. Most azonban egy olyan hullámvasútra ültünk fel éppen, amelyikről nem szeretnék beszélni. Még nem, vagy soha nem, ezt most nem tudom - de most nem.
Ezért egyelőre lakatot teszek a blogra, még nem tudom, hogy mennyi ideig. Közben persze főzni fogok, meg fotózni is, meg talán a recepteket is beírogatom - és majd később fog fájni a fejem amiatt, hogy milyen sztorikat írjak melléjük :)
Remélem, azért még meg-meglátogattok néha, ha más nem, régi jól bevált recepteket visszakeresni. Becsszó, azonnal szólok, ha visszatértem az élők sorába!
És bocsássatok meg, hogy ezt a posztot is csak három hónappal a legutóbbi után teszem ki...