Mert mindenütt jó, de itthon - csodás :)

Az elmúlt hét után revideálnom kell az álláspontomat, miszerint utálom az előre nem pontosított programokat. Na nem azért, szeretni most sem szeretem, de azért végül is jól jött ki ez a múlt hét, minden újratervezéses akció ellenére is.

Ugye azt már a múltkor írtam, hogy mi lett volna a terv: két nap Sárospatak, két nap Lendva, és végül két vagy három nap Budapest. Viszont a Mura közbeszólt, és szó szerint elmosta a lendvai találkozót, nekem azonban hétvégére mindenképpen Pesten kellett volna lenni, és így nem volt értelme hazajönni arra a két kieső napra. Így hát szerdán délután - ahelyett, hogy élveztük volna a konferencia által biztosított szálloda wellness-szolgáltatásait még egy estére - többrendbeli egyeztetések után kedvenc kollegámmal felérkeztünk Budapestre. Megvettük a bérletet (hetit a tervezett napos helyett, ugye, ami egy kissé megcsappantotta a pénztárcánk tartalmát) felmetróztunk a Deákig, leültünk az Ördögkatlan teraszán és elkezdtünk gondolkozni, hogy akkor hol is alszunk az éjjel.
Persze végül minden ügyesen elrendeződött, lett szállásunk - több helyen is, amit itt is köszönök -, meg kajánk, meg akadt időnk beszélgetni is sok-sok kedves régi és új ismerőssel. Emellett pedig, lévén, hogy a lendvai találkozó tervezett idejére semmi munkát nem tudtam beszerezni magamnak Pesten, Ismerjük meg városunkat-túrát tartottunk, és reggeltől estig mászkáltunk mindenfelé, amolyan pótnyaralásként a fullmunkaidős nyarunk után. És hogy ne essek ki egészen a formámból, csütörtökön még pizzát is sütöttünk Zsuzsikánál, ami ismeretlen lerrel-tepsivel-gázerősséggel is határozottan jól sikerült.

No de végül a tegnap éjjel csak hazakeveredtem valahogy, és bár nagyon szeretek szerteszéjjel mászkálni a világban, most igencsak jó volt végre itthon lenni. Főleg úgy, hogy a világ legjobb Férje várt itthon nagy szeretettel - íme :)

És bár még annyira nem rázódtam vissza az itthonlétbe, hogy nagy vacsorát tervezzek mára, de a napokban ejszen több új recept is kipróbálásra kerül majd. Addig viszont mutatok egy régit, amit az elmúlt hónapok rendjéhez képest szokatlan módon csak ketten csemegéztünk vagy három hete, de amit most is szívesen megennénk :)

Borban pácolt borjúflekken fehérmártással, szalmakrumplival

Hozzávalók: fejenként 2 nagyobb tenyérnyi borjúszelet, 1,5 dl félédes fehérbor, só, szemes fekete- és zöldbors, citromhéjreszelék, őrölt pirospaprika, 2 ek olívaolaj, 5-6 közepes szem krumpli, 200 g vaj, 3 ek liszt, 2 dl tej, szerecsendió, kardamom, csombor

Először is kicsit megpotyoltam a hússzeleteket, majd alaposan bedörzsöltem sóval és pirospaprikával. 1 dl borhoz kevertem az olívaolajat, hozzáadtam egy-egy teáskanálnyi fekete és zöld szemesborsot  és ugyanannyi citromhéjreszeléket, majd ezzel a keverékkel öntöttem nyakon a hússzeleteket, és miután alaposan megforgattam,  lefedve a hűtőbe tettem pácolódni egy bő 3/4 órára.

Közben megpucoltam, feldaraboltam és kisütöttem a szalmakrumplit és elkészítettem a besamelt. A vajat felolvasztottam, majd megpirítottam rajta a lisztet, végül felöntöttem a tejjel és kavargattam, amíg be nem sűrűsödött. Amikor kezdett sűrűsödni, hozzálöttyintettem a maradék fehérbort, és újraforraltam. A végén egy kis sóval, kardamommal és szerecsendióval fűszereztem.

Végül felforrósítottam a vékonyan kiolajozott grillsütőt, és 15 perc alatt megsütöttem a pácban illatossá ázott hússzeleteket. A krumplival együtt tányérra tettem, leöntöttem a besamellel és a tetejére biggyesztettem egy kis friss, virágzó csombort.

Elkészítési idő: 1,5 óra

Köszönet a hozzájárulásért a JCS csapatának, akik a bükki hepaj után elhagytak egy majdnem teli üveg bort, amit gyorsan-gyorsan meg kellett inni :P

ÁPDÉT: ittttttttttttttt meg is lehet hallgatni :)