2015. február 22., vasárnap

Felszabadulás

Van az úgy, hogy egy üdüléssel töltött hosszúhétvége az ember legnagyobb álma. Vagy egy pihengetős szombat-vasárnap. Vagy legalább egy bármilyen nap, amikor nem kell csinálni (legalábbis az addigi napokhoz mérve) szinte semmit.
Nna, nekem nem nagyon volt ilyen napom - mostanáig.



Viszont mostanra legalább már csak simán egy műszakot viszek (na jó, kettőt, az egy azért hihetetlen lenne tőlem), lejárt az első/hetedik szesszióm, és körülbelül szép eredményekkel is zártam, mellette meg ugye nyélbe ütöttem néhány projektet. Szóval nagyjából elégedett vagyok magammal :)
Nemrégiben beszélgettük F. barátommal, hogy mi lenne az a tevékenység, ami abszolút felszabadít és amiben igazán nagy örömünket leljük. (És most is muszáj hálásan mosolyognom meg nagyokat bólogatnom arra a kijelentésre, hogy az egyik ilyen tevékenység maga az, hogy beszélgetünk :D) Vagyis hogy mi az, ami segít túlélni akkor is, amikor már nincs erőnk, energiánk, kedvünk; aminek nincs olyan része, amit ne szeretnénk és ne végeznénk örömmel. Számomra - bár sok minden szerepel még a képzeletbeli listán, a Férjjel töltött minőségi időtől elkezdve a barátokkal való találkozáson és a kreatívkodáson keresztül egy jó könyv olvasásáig - nagyon egyszerű volt a válasz: a főzés.
Mindegy, hogy csak a Kedvesnek, vagy a szűkebb baráti körnek, esetleg egy nagyobb társaságnak; mindegy, hogy egyszerű vagy bonyolult, hazai vagy világkonyhából való ételeket főzök, az az időszak, amit a konyhában tölthetek - és nem mosogatással :P -, feltölt és ellazít, megnyugtat és boldoggá tesz. 
És pont emiatt hiányzott annyira az elmúlt hetekben, amikor egyszerűen nem tudtam időt szakítani arra, hogy rendszeresen és odaadással főzőcskézhessek.
A fáradtság mellett emiatt voltam többször ideges, mint szabad lett volna, emiatt volt borúsabb a kedvem, mint indokolt lett volna (és emiatt zabáltunk több gyorskaját, mint kellett volna). De most már sikerült annyira normalizálni az életemet, hogy beleférjen egy több órás konyhatündérkedés, úgyhogy vettem egy nagy levegőt (meg egy rakás friss alapanyagot) és nekiálltam. Jó lett :)

Grúz töltött tésztabatyuk


Hozzávalók:
a tésztához: fél kg liszt, 1 púpos tk , ~2,5 dl meleg víz
a töltelékhez: gyakorlatilag bármi, amit szívesen megesztek :) Nálunk most került bele: ~400 g darált sertéshús, 1 fej hagyma, 1 350 grammos gombakonzerv, 1 kk bors, 1/2 kk , 2 ek tejföl, 1 ek ketchup, 200 g mozzarella, 1 tk zsír
a tálaláshoz: 3 ek olívaolaj, 1/2 kk édes paprika-őrlemény, 1/2 kk csípős paprika-őrlemény; 3 ek tejföl, 1 tk fokhagyma-granulátum/2 gerezd fokhagyma kinyomva, plusz esetleg egy kevés majonéz

Az igazság az, hogy mikor elterveztem a "feltöltődős vacsorát", még egészen mást szerettem volna készíteni, valami hortobágyi palacsintához hasonló cuccot. Aztán egy kicsit blogbarangoltam, és szembetalálkoztam Elif receptjével - és akkor eldőlt, hogy ezt készítem el :)
Első lépésként egy teáskanálnyi zsíron üvegesre párolom a megpucolt és apróra darabolt hagymát, majd hozzáadom a húst, és alkalmanként megkeverve hagyom rotyogni. Ha már nagyjából átpirult, hozzáadom a lecsepegtetett gombát, és fűszerezem; végül hozzáadom a 2 kanálnyi tejfölt és egy kanálnyi ketchupot. Hagyom még rotyogni egy keveset, majd leveszem a tűzről, hagyom hűlni egy kicsit, aztán hozzákeverem a felkockázott mozzarellát.
Miközben a töltelékkel épp nem kell csinálni semmit, gyorsan összegyúrom a tésztát: a liszthez keverem a sót, majd a meleg vizet fokozatosan adagolva egy középkemény, sima tésztát gyúrok belőle. Lisztezett felületen kisujjnyi vastagságúra nyújtom, pogácsaszaggatóval kiszaggatom. A kiszaggatott köröket egyenként papírvékonyra nyújtom, a közepükbe teszek egy púpos teáskanálnyi tölteléket, majd körbe haladva összecsukom a tésztát, a csúcsát kicsit még megsodrom és visszanyomom a tészta közepébe. (Tudom, ez így egy kicsit futurisztikusan hangzik, de nézzétek meg a képeket, vagy szükség esetén az Elif által linkelt videót, és menni fog :) ) A kész batyukat lobogó sós vízben 8-10 perc alatt megfőzöm.
Amíg az utolsó adag tészta fő, egy kisebb edényben gyorsan felhevítek 3 kanálnyi olívaolajat, majd a tűzről levéve hozzákeverek fél kiskanál édes és fél kiskanál csípős pirospaprikát. Egy tálkában 3 kanálnyi tejfölt összekeverek egy kis fokhagyma-granulátummal, és csempészek bele egy kis majonézt is, de tényleg csak egy lehelletnyit.
Egy kanállal három kört húzok a tányéron a fokhagymás tejfölből, ezekre szedek három batyucskát, majd mindegyik tetejére csurgatok egy kevés paprikás olajat. Frissen-forrón az igazi, de langyoskán is fogyott még belőle, mert bár nagyon laktató, olyan finom, hogy muszáj venni belőle - csak még egyet :)


Elkészítési idő: a tészta bügyürgetése miatt kb 2 órámba telt, de biztos vagyok benne, hogy egy kis gyakorlással ez rövidülni fog :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése