2015. április 24., péntek

Vallomások, fogadalmak

Nem tudjátok elképzelni, hogy mennyi mindent gyűjtöttem be, amióta nem firkálgattam ide. Ételek, kreatív cuccok - sok-sok leírás és kép várja, hogy felkerülhessen ide. És nem, egyáltalán nem azért nem írtam új blogbejegyzést az elmúlt hónapokban, mert nem szerettem volna.




Nem tudom, hányan blogolnak közületek, pontosabban hogy hányan vezetnek tematikus blogot. Aki igen, az nyilván tisztában lesz a következő sorok igazságtartalmával :)
Mivel a kérekmégre nem sima naplóbejegyzések kerülnek fel, hanem vagy ételek, vagy kézműves alkotások, leírással, recepttel, fotókkal, emiatt egy-egy bejegyzésre sokkal többet kell készülnöm, mintha csupán életérzéseket, benyomásokat jegyezgetnék (és ne értsétek félre, az is nagy meló ;) ). Egy bejegyzés elkészítése nagyon sok mindenből áll össze, és bizony beletelik két-három, sőt akár négy órába is, fotóválogatással és -szerkesztéssel, szövegmegírással, esetleg a használt források kikeresésével. És mivel én nem szeretek félmunkát kiadni a kezem közül, hát bizony gyakran kellett tologatnom a bejegyzésírást, mert egyszerűen nem volt fölös pár órám.
Az elmúlt hónapokban enyhén szólva is túlhajtottam magam. Eleve sok programot futtattam, de az még tartható lett volna, ám közben hozzáadódott egy csomó új dolog, amiket viszont muszáj volt be-, fel- és átvállalni. Így aztán sok minden, ami kevésbé volt fontos, tolódott és tolódott... és sajnos ezzel együtt folyamatosan tolódott az az egy nap vagy fél nap is, amit csak magamra tudnék szánni. A maximalizmusom ebben az esetben nem segített :D
A héten aztán kissé kiakadtam. A jövő heti munkalistám készítése közben rájöttem, hogy hiába dolgozom hónapok óta kvázi napi huszonnégy órában (és tényleg, mert hosszú ideje álmodni is valamelyik aktuális problémával álmodom), egyre több feladattal vagyok elmaradva, egyre több dolgot nem tudok befejezni, és egyre távolabb kerül az áhított, legalább egy-két napos szabadság. És akkor azt mondtam, hogy egy kicsit legyen elég. 
Ne értsétek félre, nagyon-nagyon szeretem, amit csinálok, és hihetetlen eredményeket értem el az elmúlt hetekben. Biztos vagyok benne, hogy ha nem lennék oda ennyire a munkámért, akkor sokkal könnyebben legyintettem volna rá. Így viszont a lelkesedés hajtott tovább, akkor is, amikor normálisan kidőltem volna.
Persze azért az elmúlt hónapokban is jutott egy-két este kikapcsolódásra, barátokkal való találkozásra, esténként  nagyokat beszélgettünk Férjjel... De egyszerűen nem jutottam el soha odáig, hogy igazán ki tudjak kapcsolódni és feltöltődni. 
Mindezek miatt a napokban megpróbáltam újratervezni egy kicsit az életemet. Nem fogok (és végső soron nem is akarok) lemondani a maximalizmusomról, de kénytelen leszek még lazább határidőket szabni magamnak (pedig már mostanában is nagyon nagy időréssel dolgoztam, legalábbis magamhoz képest :P). Többet fogok kiülni a teraszunkra és csak gyönyörködni a tulipánjaimban. Többet fogok főzni, mert iszonyúan hiányzott a konyhabeli kreatívkodás. Hetente legalább egy napra lecsukom a számítógépet, és csak olyasmivel foglalkozom, ami feltölt és boldoggá tesz. És - itt jön a számotokra is érdekes rész  - igyekezni fogok visszatérni a rendszeres posztoláshoz, mert ez is segít rendszereződni és feltöltődni. 
Mivel itt sem akarom túlvállalni magam, egyelőre a heti egy posztot igyekszem majd elérni - ezt viszont tessen rajtam számonkérni, ha elmarad, mert másképp ki tudja, sikerül-e betartani :)



No, a rinyából legyen elég, jöjjön az izgalmasabb rész :)
Húsvétkor kaptunk Jóanyáméktól két igen cukker kis kerámia-sütőformát, amik azóta is mind birizgálták a fantáziámat. Aztán a napokban láttam egy érdekes videót mindenféle tojásfőzési módokkal, s akkor beugrott, hogy jé, hát most már én is tudok ilyesmiket csinálni :) Szóval tegnap este nekiláttam, s egy bő óra alatt öszehajítottam ezt a gyönyörűséges tavaszi finomat.

Sütőben készült tojás friss, fetás salátával

Hozzávalók: fejenként 2 tojás, szalonna, nagyobb fej hagyma; 1 fej saláta, 1 kígyóuborka, 3 paprika, 5-6 retek, 1 borsókonzerv, 150-200 g feta, 4-5 ek tejföl, kb 1 dl tej, 2 ek olívaolaj, kb 2 ek balzsamecet, , bors, őrölt pirospaprika, bazsalikom, oregano; 3-4 szelet friss kenyér

Először elkészítettem a salátát, hogy össze tudjon érni. Az uborkát, paprikát és retket legyalultam, a salátát levelekre szedtem és kicsit összetépkedtem, a borsókonzervet lecsöpögtettem és a többi zöldséghez adtam, a fetát felkockáztam és szintén a zöldségekhez kevertem. A keveréket leöntöttem balzsamecettel és összeforgattam.
A tejfölből, olívaolajból, tejből egy kis sóval, bazsalikommal és oreganoval szószt kevertem, majd a salátához adtam és újra összeforgattam, majd a hűtőbe tettem összeérni.
A kenyerekhez előmelegítettem a grillsütőt, majd vékonyan megkentem zsírral a szeleteket és oldalanként 3-4 percet grilleztem. Miközben sültek, felkockáztam a szalonnát, és megpucoltam a fej hagymát, de abból ebben az esetben csak a legkülső rétegre volt szükségem. Így a megpucolt fej hagymát kettévágtam, és óvatosan leszedtem a két külső fél gyűrűt - ezeket aztán a kerámiaformák közepébe helyeztem, és mellészórtam a szalonnakockák felét. Végül a hagymagyűrűk közepébe ütöttem két tojást, kicsit megforgattam, hogy a hagymákon kívülre is jusson tojásfehérje, rájuk szórtam a maradék szalonnakockákat és sóval-borssal-paprikával-oreganoval fűszereztem őket. Jöhetett rájuk a fedő, és mentek is be a sütőbe nagyjából 10 percre, majd ezután még vagy 8 percig sütöttem őket fedő nélkül is.
A meggrillezett kenyerekből akkora félköröket vágtam ki, amekkorák a kerámiaformák, majd szépen mindent egymás mellé tálaltam :)




Az igazi elképzelés az lett volna, hogy a tojások sárgája még folyós legyen egy kicsit, de egyrészt még nem ismertem eléggé a kerámiaformákat meg a sütési időt bennük (naná hogy nem, első használatkor), másrészt pedig mivel egy régebbi tojást is felhasználtam, nem mertem kellő átsütés nélkül tálalni őket. A következő jobb lesz :)


Jövő héten kreatívos bejegyzéssel jelentkezem, ha szombat estig nincs poszt, piszkáljatok :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése