Egy tányér szerelem

(Ellopták 2020-at, ellopták 2021-et, s már 2022 első hónapjait is ellopták... nem tudom, kik ezek a tolvajok, de most már békén hagyhatnának egy kicsit.)

Elolvastátok a címet, s most biztos azt hiszitek, hogy a Valentin-napról akarok beszélni, pedig dehogy, egyáltalán nem akarok arról beszélni, bár igaz, hogy februárig vezet vissza a történet. Mi ugyanis a Bálint napnál egy héttel hamarabb ünnepelünk szerelmet, legalábbis a miénket (s édes Istenem, idén már tizenharmadjára). És bár nem szoktunk egetrengető nagy ajándékokat adni, de azért példul vendéglőbe elmegyünk, már csak azért is, mert az ajándék része a nemfőzünk-nemmosogatunk boldog lustasága is.

Történt tehát, hogy Férj ügyesen asztalt foglalt egyjó sétányira lévő étterembe (és történt mellette, hogy nekem elfelejtett szólni, hogy hányra is lenne foglalva az asztal, de erről több szó ne essék), elballagtunk, s ettünk egy jót. Pontosabban Férj egy igazán jót evett, én meg egy nem rossz, de a jó nem egészen ilyen-tányért, amiben voltak ugyan agyeldobós falatok, de teljességében nem volt egy nagy durranás. Ez leginkább azért volt ciki, mert az ára viszont szintén kissé agyeldobós volt, de nem feltétlenül a jó értelemben. Na de mindegy, a lényeg az, hogy – lévén az inkriminált tányér egy lazachabos gnocchi volt, ami ugyan valóban nem volt rossz, de őszintén az én sütőtökös-kéksajtos gnocchim határozottan emlékezetesebbre sikerült– a történteken felbuzdulva újult erővel vetettem bele magam a főzőcskébe. Meg aztán az is történt, hogy a csütörtöki zöldségkosárban hoztak egy darabocska sütőtököt is, s azt is fel kellett használni. Meg még az is, hogy a tálkába kitett maradék mogyorónak olyan zseniális illata volt, hogy nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Meg még mi is történt... ja igen, kedvem kerekedett egy kicsit, ha csak magunknak is, de lefőzni (hehe) az éttermet. És, bár a kaját még egy kicsit kell finomítgatni, de a lefőzés azért nagyjából sikerült :D

Mogyorós-kéksajtos ravioli bazsalikomos sütőtökkrémmel

Hozzávalók: egy közepes sütőtök negyede, 1 doboz bazsalikom, 150 g pörkölt, sós mogyoró, 100 g kéksajt, 1 dl tejszín, 3 tojás, 300 g liszt, szekfűbors, fehérbors, szerecsendió, ~2-3 ek olívaolaj, 2 tk barna cukor, himalájai só

A tököt felszeletelem, olívaolajjal meglocsolom, megszórom barna cukorral és tekerek rá egy lehelletnyi himalájai sót, majd 180 fokon 50 perc alatt puhára sütöm. 

A három tojásból, lisztből és egy kevés sóból laskatésztát gyúrok, felhasználásig a hűtőbe teszem pihenni. A mogyorót lezúzom, egy negyedét még darabosabban kiveszem, majd a többit krémesre aprítom a kéksajttal együtt, ha kell egy-két csepp tejszínnel lazítom, majd ha kész, habzsákba töltöm.

Elkészítem a raviolikat: a tésztát vékonyra nyújtom (szeressük a gépet nagyon ;) ), a lapokat ha kell, formára igazítom, és vizes szilikonecsettel átkenem. Képzeletben vízszintesen elfelezem a tésztát, és az alsó felére kis kúpokat nyomok a mogyorós-kéksajtos krémből, egymástól egyenlő távolságra. Ha kész, ráhajtom a tészta másik felét, a töltelék körül alaposan összenyomogatom a tésztát, majd hullámos élű vágókoronggal felszabdalom a raviolikat. Lobogó-forró, sós vízben kifőzöm őket – ezt érdemes úgy időzíteni, hogy nagyjából egyszerre legyenek meg a raviolik meg a mártás :)

Elkészítem a mártást: a közben megsült és kicsit kihűtött tököt turmixban lezúzom, tejszínnel lazítom, amíg enyhén folyós nem lesz. Lábosba téve fűszerezem (szekfűbors, fehérbors, szerecsendió és só mehet bele) és felforralom. A bazsalikomot hideg vízzel átöblítem és felaprítom, háromnegyedét a mártáshoz adom, és még egyet forralok rajta. 

Az étel kész, már csak a tálalás van hátra. Mélytányért veszek elő, mikróban kicsit felmelegítem, hogy ne hűtse majd le rögtön az ételt. Ezután egy szilikonecsettel vizes csíkot húzok keresztbe a tányéron (érdemes a laska főzővizébe mártogatni, mert az a liszttől-keményítőtők kicsit ragacsosabb, jobban tart), és a két peremen alaposan megszórom a félretett darabosabb aprított mogyoróval. Ezután két kanál sütőtökmártást teszek a tányér aljába, majd piramist építek a raviolikból a tányér közepén. Még kap egy kis bazsalikom- és mogyorószórást az egész tányér, és voilá, kész is a fájndájninggal vetekedő házimenü :)

Őszintén nem emlékszem már rá, hogy pontosan mit ittunk mellé, de biztosan valami ress, harapható-zamatos fehérbor volt – én egy simulékony juhfarkot vagy egy gazdag cserszegi fűszerest simán elképzelek mellé, de akár egy teltebb, bársonyosabb zöld veltelinit is elbírhat ;)

Elkészítési idő: kb egy és egy negyed óra