Érzem a pressziót, oké, oké, tessék, itt vagyok.
Nem tudom, mi történt az elmúlt időszakban a fészbuk algoritmusával, de valahogy nagyon felkapta az én kis blogom mégkisebb oldalacskáját, mert naponta kapom az értesítést, hogy új és új kedvelők érkeznek az oldalra, pedig szeptember óta egy árva posztocska sem sikeredett megszületni. Node most – nem mintha amúgy nem terveztem volna erre járni – ez a folyamatos szelíd emlékeztető csak rávett, hogy nekiüljek posztolni egyet, meghálálandó a még ismeretlen oldalkövetők előzetes jóindulatát. Szóval: köszi.
Nem ígérgetek már semmit, mert az újak (innen is sziasztok ;) ) még újságuk miatt lehetnek fenntartással, a talán még erre csellengő régiek meg ismernek már, mint a rosszpénzt. Vannak tervek, készülnek dolgok, aztán majd ti is megtudtok róluk mindent, időben. Vagy egy kicsit később.
A recept viszont mostani, frissropogós, most szopogattuk le az ujjunkról az utolsó ízmorzsáit. Nem kifejezetten őszi-téli recept, de kifejezetten finom ;)
Szaftos natúr csirkemell kéksajtos zellerpürével, hólyagos krumplival
Hozzávalók kettő darab személyre: fejenként egy csirkemell, 3+3 ek napraforgóolaj, 50-60 g vaj, 1 kis fej fokhagyma, fél nagyobbacska zeller, 8-10 kicsike krumpli, 150 ml tej, 1 csomag (200 g) kéksajt, 3 tk szárított rozmaring (ha neked van friss otthon, arról szedj le egy ágat, ne fogd vissza magad), himalájai frissen őrölt só, színesbors
Legeslegelsőbben megpucolom a zellert, kisebb darabokra kockázom, lábosba szedem. Nyakonöntöm a tejjel plusz annyi hideg vízzel, ami bőven ellepi, óvatosan sózom, hozzáadom a rozmaringot és főni teszem, felrottyanásig magas lángon, utána csak épp hogy gyöngyöztetve. Mikor megpucolódtak a krumplik, egyet vagy másfelet ebbe is bedobok.
Ezután vizet forralok, s amíg az meglesz, megpucolom a krumplikat (aprószemű vagy újkrumplinál ez elhagyható). A burgonyák méretüktől függően kettőbe vagy maximum négybe vágódnak, és mennek is a szintén enyén sózott forró vízbe kb tíz percre. Ekkor már a sütőt is bekapcsolom, és feltekerem 150 fokra, alsó-felsőre. Ha a tíz perc letelt, a krumplikat leszűröm, sütőpapíros tepsibe szórom, meglocsolom 3 ek olajjal, sózom és összeforgatom, majd az éppen jól felmelegedett sütőbe tolom. Időt nem állítok be, mert később még más is kerül mellé, addig dolgozgathat magában.
Végre itt az ideje, hogy a pipicicikkel is foglalkozzak. A mellfiléket átforgatom, lehártyázom, ha vannak kis csimbókjai, megtakarítom, majd mindkét oldalukat alaposan sózom és borsozom. (Őszintén nekem egy kicsit sok is lett a só, szóval csak óvatosan, bár Férj nem panaszkodott.) Egy serpenyőben magas hőfokon forrni teszek ismét 3 ek olajat, s ha átmelegedett, mennek rá a mellek, amiket gyakran forgatva szép aranyszínűre kérgezek. Ha ez megvan, a melleket egy nagy sütőpapír közepébe rendezem, a papírt összecsomagolom fölöttük, és így bebatyuzva mennek a sütőbe 15 percre a krumplik mellé – itt érdemes a légkeverést is betenni. Ha ez is megvan, a korábban használt serpenyőben vajat olvasztok, rádobom a fokhagymákat, kicsit hagyom, hogy megízesítsék a vajat, majd hozzáadom a két csirkemellet és a sütőpapírban összegyűlt szaftot. Gyakran locsolgatva, fordítgatva aranypirosra sütöm.
Mostanra nagyjából minden készen lett, a krumpli még uccsó percig pirulgat a sütőben, a hús már pihen – jöhet a zellerpüré. A megfőtt zöldségeket leszűröm – a levet el ne öntsétek, szuper gnocchi vagy laska készülhet a felhasználásával –, turmixgépbe rakom, mellédobok egy felkockázott kéksajtot, amennyire kell, lazítom a főzőlével és leturmixolom. (Közben, illetve a végén rájövök, hogy a turmixnak valami baja van, és így a negyed pürét alól kidolgozta magából, de ez egy másik történet.) Minden kész, már csak tálalni kell ;)
Elkészítési idő:40-45 perc. Igyatok mellé harapnivaló fehérborokat, jobbacska chardonnay-t, portugál zöld bort vagy ilyesmit, és élvezkedjetek. Ja, és ha messze túl is a nyolc napon, de kívánjatok boldog szülinapot a blognak ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése