Készülődés

Lassan ismét itt az év vége, és azzal együtt a karácsony. Bár még nem tudjuk biztosan, hogy ez hogyan is alakul majd nálunk, de azért készülődni elkezdtünk - legalább lélekben :)
És persze én nem bírom ki, hogy ne kézműveskedjek valamit, ha már olyasmiket kellene előszedni, mint az adventkalendárium vagy a koszorú...
Egyelőre csak a naptár készült el, holnap megyünk zöldet szedni a koszorúhoz is :) De hogy még véletlenül se fordulhasson elő, hogy valaki csak az én ötletemre vár az adventi naptárához, azt most gyorsan megmutatom :)

Egy egyszerű, hétköznapi vacsora

Mert mi tudunk élni... 
Szeretném azt mondani, hogy mióta Rita elment, csak punnyadunk, meg hogy kipihentük annak a hétvégének a fáradalmait, de az nem a mi stílusunk lenne. Férj ügyesen elment minden nap dolgozni (még most sem értem egészen, hogy hogy bírja a napi - utazásostul-mindenestül - tizenkét órát), és azért én sem tengtem-lengtem, szerveztem koncertet, meg gyűltünk, meg rádióztam, meg írtam, meg... hát, meg végül sikerült elpakolnom a matracokat és paplanokat, amiket még Ernőék használtak :P És miután a tegnap hosszú estém volt (majdnem beszélgettem Bródyval), de mire hazaértem, Férj nagyon kedvesen elmosogatott, pedig igen sok cucc maradt a pita után, szóval akkor úgy gondoltam, hogy kéne már készíteni valami igazán finomat.
Meg azért is, mert szerdán megint gyűlünk, csütörtökön meg kitudja, mi lesz, szombat-vasárnap pedig valószínűleg hajnalig fogok dolgozni a salsafesztiválon, úgyhogy legfeljebb reggelit készíthetek majd. Ja, hogy kihagytam a pénteket? Igen, mert pénteken Aletta jóvoltából vacsorázni megyünk - azért muszáj megünnepelni, hogy Férj épp egy fél éve lett Férj :D

Mehet bele minden?

Sajnos a gyorskajáldáknak megvan az a rossz szokása, miszerint nagyon-nagyon jó illatokat eregetnek a levegőbe, hogy az ember fia és lánya elcsábuljon tőle. De mi erősek vagyunk, és inkább elkészítjük magunknak.
Vasárnap este, hazaértünk Szamosújvárról, Férj lement misére, de előtte még megbeszéltük, hogy akkor gyorskaja lesz, itthonról. Igaz, így annyira nem gyors - nekem, de végül is neki nyitott az Itthon gyorskajálda :)
Az alap a múltkori pita volt, csak duplázva az adagot, mert azok elég picikék voltak (akkor nem mondtam, mert nem akartam beismerni, hogy én is elronthatok valamit, de azért tényleg kicsik voltak. De finomak :) ). De ha már a beismeréseknél tartunk: NE hagyjátók fél óránál tovább a buckókat, mert túlkelnek, és NE felejtsétek el kinyújtani őket sütés előtt. Ezeken kívül egész jó lett a mostani :P

Egyszerűen tökéletes

Azt hiszem, régóta nem sikerült ennyire harmonikus ételt kreálnom... legalábbis a top tízben biztosan benne van, halas párjával együtt.

Pedig igazából semmi különleges nincs benne, sőt, ez már olyan vacsora volt, aminél nem is cetliztem ki a konyhafalra, hogy mit is akarok csinálni. De jó lett. 

Szolgálati közlemény kiegészítése

No akkor pontosítsuk egy kicsit a menetrendet a régi receptek feltöltése kapcsán.
Nagyon sokat gondolkodtam, hogy hogy lehet megoldani azt, hogy tűnjön is fel Nektek, hogy van új recept, de ne kerüljön mindegyik novemberre, hanem legyenek szépen beütemezve a helyükre.
Férjjel arra a döntésre jutottunk, hogy arra a dátumra töltöm fel őket, ahogy elkészültek (tehát nem a legelső helyen, hanem valahol lentebb jelennek meg), ő pedig mindegyiket gyorsan kiteszi fácséra, hogy lássátok. És persze lehet követni az arhívumban is, hogy mikor melyik hónap jelenik meg 2013-ból :)

Na, bocsánat, ha fölöslegesen fárasztottalak Titeket és amúgy is mindenkinek tiszta volt, hogy hogy működik majd a dolog, nekem szükségem volt az írásos megerősítésre. Ja, és van pisztrángos cikk augusztusban/ból :D

Mert velünk sosem történik semmi

Pont a múlt héten panaszkodtam a Zuramnak, hogy mennyire nem történik semmi velünk. Aztán kicsit utánaszámoltunk.
1) múlt hét hétfőn eljött R.bátya vacsorázni.
2) kedden érkezett Ernő, itt lakott csütörtökig
3) pénteken nekiindultunk világítani, csak úgy, fél Erdélyben
4) következő csütörtökön, vagyis tegnapelőtt jött Rita barátnénk Pestről, meg Ernő, úgyhogy már négyen lakunk kedvenc garzonunkban, és persze eszünk meg iszunk rendesen (mérték a vödör... vagy legalábbis a flakon :P)
Csak soha ne történjen ennél kevesebb :)

Szolgálati közlemények

Köszöntelek mindannyiótokat újra, az új helyen. Mivel tudom, hogy emberek ezrei várták szívrepesve az új bejegyzéseket (na jó, nem, de Aletta igazán sokszor kérdezte, hogy mikor lesz új, mert unja a banánt...), ezért még jobban szégyellem magam, hogy ilyen későre tértem vissza a világot jelentő billentyűzetre. A helyzet az, hogy időközben nagy változások történtek nálunkfele, a Főkóstolóból nagyon helyre kis Férj vált, én pedig ebből kifolyólag nevet váltottam. Sajnos azonban a Gúgli olyan aktívan védi a fiókokat, hogy igen macerássá vált új névvel-címmel a régi blogba bejelentkezni, aztán ki, aztán vissza, aztán... Na, értitek.
DE.
Mivel ma két éves a blog (és nem, nem fogom kivonni azt a fél évet, amíg nem élt), ezért visszatértem, és újra elárasztalak Titeket receptekkel :)
A következőkben úgy fog működni a dolog, hogy az aktuális receptek mellett a régi blogról is elkezdem átpakolni a cuccokat*, illetve párhuzamosan kezdem majd feltöltögetni azt a mintegy nyolcvan receptet, amit ebben az évben gyűjtöttünk, készítettünk és előkóstoltunk Nektek :) Mellesleg pedig kicsit a struktúrán is változtatunk, Férjjel egyetértésben nem csak receptes, hanem olyan mindenes blogként működünk majd tovább, mert rájöttünk, hogy nem tudunk annyi embert meghívni magunkhoz, mint amennyire szeretünk dicsekedni a hóm-méd cuccainkkal :) (Úgyhogy lehet, hogy Férj is írogat majd Nektek, bár ő erről még nem tud :P)

Boldog születésnapot :D 

*ápdét: a blog szülinapja alkalmából nagy nehézségek árán sikerült megtalálni az importálás opciót, úgyhogy MÁR MOST elérhető minden régi recept :D