Mint a hétvégén rájöttem, a nyakunkon az advent, és az advent velejárója kézműves szempontból az adventi koszorú. És miután ilyen szépen kielemeztem a helyzetet, előbányásztam a koszorúalapomat,
és nekifogtam télbe öltöztetni.
Kelléklista:
-- fehér és szürke gyapjúfonal
-- koszorúalap
-- gyertyatartó és gyertyák
-- egyéb díszek ízlés szerint
Ennek a koszorúdíszítési módnak a legnagyobb pozitívuma a minimalista barátságosság. Úgy kezdtem, hogy a legdrágább Nagyanyóstól örökölt gyapjúfonalakból két szürke és egy fehér szálat összefogva nagy gombolyagot fontam; nem tudom, centire mennyi volt, de bőven beérte a koszorúalapomat. Miután a fonással megvoltam, előszedtem a koszorúalapot, és kicsit megtakarítottam, majd - mivel az én koszorúm szalmából van és kissé szúrós helyenként - körbetekertem egy rend szürke gyapjúval. Az így előkészített alapra tekertem rá a fonott gyapjúszálat, jó szorosan, hogy mindenütt befedje.
Az érdemi munka ezzel készen is volt, még felerősítettem a gyertyaalapokat és átkentem ezüst festékkel a gyertyákat, meg felkötöttem az alapra néhány ezüst csengettyűt - ennél többre szerintem nincsen szüksége ennek a dizájnnak. A végeredmény egy finom, puha, barátságos koszorúcska, visszafogott eleganciával és stílusos minimalizmussal :)
Ez az utolsó darabja az időzített (tehát biztosan időben megjelenő) posztoknak, és egyben EZ A 200. BEJEGYZÉS is. Köszönöm, hogy eddig velem voltatok, remélem, ezentúl is találkozunk a képernyők előtt :) Áldott és boldog angyalvárást kívánok nektek, és ígérem, amint tudok, újra jelentkezem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése