A hetedik

A hetedik

Épp tegnap volt egy hónapja annak, hogy az évfordulónkat ünnepeltük... Kicsit hihetetlen, de már hét éve boldogítjuk egymást kedvenc Főkóstolómmal. Néha sokkal többnek tűnik, néha úgy, mintha tegnap lett volna, de mindig-mindig jó :)
Ünneplésképpen persze vacsorázni mentünk, mert az egyik legjobb ajándék az, ha nem kell főzni-mosogatni ahhoz, hogy finomakat együnk. És hát amúgy is tartozunk valami kis étteremkritikákkal a blognak :)

Azon a hétvégén, péntek-szombaton munkagyűlésre voltam hivatalos Brassóba - szerencsére 7-e pont vasárnapra esett :) Helyszínként már megint mást terveztünk, de a kinézett vendéglő vasárnap zárva van (ez csak nekem meglepő? :/ ), ezért ismét újraterveztünk. És milyen  jól jártunk vele :)
A kinézett hely az Izabella (G. Clemenceanu) utcán van, a neve Off the Wall. Jegyezzétek meg jól ezt a nevet, érdemes :) Este 7 körül érkeztünk, így bőségesen volt időnk a 10 órai zárásig. Amikor megérkeztünk, szinte üres volt a hely, utána azért begyűltek az emberek, főleg, hogy az egyik főnök a születésnapját ünnepelte.

Hely, kinézet, berendezés

A vendéglő két szintes, van egy kisebb terem a bejáratnál, a nagyobb terem pedig lent van a pincében. A lépcsőfordulónál rálátni a konyhára, ami így kicsit látványkonyha jellegű lesz, de szuper, ha van annyi ideje az embernek, beállhat megnézni, hogy hogy készül el a rendelése, és csak azért fognak rászólni, hogy éppen le lehessen menni a lépcsőn. Amúgy a berendezés eléggé minimalista, fehérre festett pincefalak, szép asztalok, az egésznek van egy jó és kellemes összhangja. A zene is jó, és végre a hangerőt is sikerült eltalálni. Amúgy ez pár héten belül irreleváns lesz, de addig is jó tudni, hogy a teljes vendéglő nemdohányzó, így nyugodtan lehet falatozni, zavaró füst nélkül. A mosdók a lépcsőfordulóból nyílnak, kicsik, de tiszták, és a falon magyar felirat is van :)

Kiszolgálás, ételminőség

A kiszolgálás szuper. Így, egyszerűen. Igaz, hogy azzal kezdődött a rendelésünk, hogy elmondták, hogy mi nincs a menüről, ami nyilván nem a legjobb élmény, viszont legalább biztosak lehettünk benne, hogy minden alapanyag valóban friss és minőségi, hiszen azért nem tudtak bármit felszolgálni, mert előző este nagy foglalásuk volt, és vasárnap lévén nem tudták beszerezni a hozzávalókat. Hipermarketes termékeket vasárnap is meg lehetne venni :) Az ételekhez tudtak italt ajánlani, a rendeléskor rögtön elmondták, hogy kb hány perc alatt lesz az asztalunkon az étel, és kérés nélkül hozták a vázát a tulipánomnak. Ha valamit még szerettünk volna, nem kellett vadászni a pincért, viszont amúgy nem zavartak. Az már csak a bónusz, hogy a szülinapos főnök szolgált ki, teljes természetességgel, mert dolgozni attól még kell. Reméljük, zárás után azért buliztak még egy jót a társasággal :)

És akkor a kaja: én kijevi csirkemellet rendeltem, ehhez krumplitócsni jár, fehérboros gomba és pirított rukkola. Amúgy a vendéglő menüje szezononként változik, mindig szezonális alapanyagokkal dolgoznak, és még arra is tekintettel vannak, hogy a nyári kánikulában könnyedebb kajákra vágyik az ember, mint a téli zimankóban. A tálalás ízléses, bár ránézésre furának tűnt a mély tányérba pakolt főétel, de meglepően  könnyen lehetett fogyasztani.

Az igazság az, hogy már én unom, hogy folyton szuperlatívuszokban beszélek a helyről, de ha egyszer tényleg olyan jó :) A kijevi csirke decens volt, omlósan puha, és a rászórt parmezán pont a kellő mértékben olvadt és roppant. A krumplitócsni is jó volt, a külseje roppanós, a belseje finom puha, viszont az én ízlésemhez egy kicsit sós. Az igazi katarzist viszont a pirított rukkola adta (ezt azóta már itthon is többször koppintottam), illetve a gomba, aminek minden falatja egy külön élményt jelentett. Egybekóstolva pedig tökéletes volt a harmónia a hús és a köret között, és a rozébor is pont jól passzolt (bár az igazság az, hogy a Toscanas rozé meglepő módon finomabb volt, mint az Off the Wall bora). Az adag mérete pont megfelelő, jól tud lakni vele az ember, de nem telít el - ha lett volna készleten, még nekem is belefért volna utána az egyik házi desszert.

(Férj:) A Tayler-Made Burger bevallom, nem az volt, amire számítottam: a burgert eddig mint közepesen igényes gyorskaját ismertem.
Ezzel szemben egy késes-villás menüt kaptam (a burger gazdagabb volt, mintsem hogy mertem volna kézzel enni), friss és eredeti módon kombinált alapanyagokból.
A mustármagos, juhsajtos húspogácsa a karamellizált hagymával és pirított sonkával nagyon tetszett, a zsemle még ropogott, és a menü többi része is ízletes volt (itt  kiemelném a burger lenyomtatására kért sört, ami külön meglepetés volt).

Hát igen, a sör. Férjnek ajánlották, mikor a burgerhez kértünk italt, de mivel ismeretlen fajta, én is kértem egy kóstolót. Két fajtát ajánlottak a gyártótól, az Autopilotot nekem, mint "női sört", és az Immigrantot Férjnek. Persze mindkettőt megkóstoltuk mindketten: az Autopilot egy valóban vagány, jól összerakott sör, harmonikus, de nem túl erős ízjegyekkel, míg az Immigrant... Egy erősen gyümölcsös hatású, pezsgő élesztőízzel kombinált sör, és hát... hihetetlenül finom. Azóta még egy fajtát sikerült megkóstolni a gyártó söreiből (öt fajta van összesen), de eddig nálam az Immigrant viszi a prímet. És hogy miért annyira különlegesek ezek a sörök? Mert egy kolozsvári házaspár gyártja őket egy ügyes kis manufaktúrában, a Monostoron. Sok erőt nekik hozzá, még sokáig szeretnénk Hopheadet inni :)

Az árak korrektek, a sör - kézműves sör, ugye - kicsit drágácska, de az ételek alig kerülnek többe, mint egy alsóbb kategóriás helyen. A kijevi csirke 28, míg a burger 29 oroszlánba fájt; egyedül a bort tartottam kicsit túlárazottnak a minőségéhez képest. Az biztos, hogy mi még vissza fogunk menni :)
(Az értékelésben szokás szerint Férjé az első oszlop, enyém a második, átlag a harmadik.)

Hely kinézete, berendezés:  5         5         5
Kiszolgálás minősége:         5         5         5*
Ételminőség:                     4.9      4.9      4.9
Ár/érték arány:                  4.4      4.5      4.45

Átlag:                                4.82    4,85    4,84