Pudingos piskótatorta csokiöntettel és cukrozott narancshéj-díszítéssel

A születésnap második attrakciója volt ez a szemtelenül egyszerű és gyors torta, amit még a kevésbé édesszájúak - lásd: én - is megesznek. Minthogy az egész tortában csak a cukrozott narancshéj az, ami abszolút az én érdemem, arra külön is ki fogok térni, de azért gyorsan leírom, hogy is készült a süti.

Pudingos piskótatorta

Hozzávalók: piskótalapok (legalább három), csokis és vaníliás pudingpor, tej, cukor, étcsokoládé a mázhoz, cukrozott narancshéj

Elkészítés
-- Ha több időm lett volna (meg kevésbé lettem volna lusta...), akkor ez a recept azzal kezdődne, hogy készítsük elő és süssük meg a piskótát. De most nem voltam ennyire ügyes (pedig mindenkinek ajánlom, az otthoni tészta mindig jobb :) ), úgyhogy a bótban vettünk piskótalapot... Mélységesen szégyellem magam, következőben jobb kislány leszek... --
Egy kerek tortaforma aljára lefektetek egy piskótalapot. Elkészítem a csokis pudingot az utasítások szerint, majd egyenletesen ráöntöm a piskótalapra - a legjobb középre önteni, szépen, egyenletesen fog szétterülni. Kicsit hagyom, hogy tudjon megdermedni, majd ráborítom a második piskótalapot. Elkészül a vaníliás puding, rá a piskótalapra, elegyengetem, hagyom dermedni, leborítom a harmadik piskótalappal és gyorsan hűtőbe teszem.
Legalább négy óra állás után előveszem, óvatosan leveszem a tortaforma oldalát. Egy kis lábosban pici tejjel étcsokoládét olvasztok (nálam most volt ebben egy kis turpisság, mert épp aznapra ért meg a narancshéj, úgyhogy a csokit abban a lábosban olvasztottam, amiben azelőtt tíz perccel kandíroztam a narancshéjakat. Finom lett nagyon a bevonat, kicsit olyan, mint a narancsdarabos csoki - de ez azért általában nem kivitelezhető :) ), annyit, amennyi kényelmesen befedi a tortámat. A csokoládét is a torta közepére öntöm, hagyom jól szétterülni, majd egy kenőkéssel óvatosan elegyengetem, hogy az oldalára folyt csíkok is egybeolvadjanak. Ezután a torta ismét a hűtő rabja lesz pár órára. Tálalás előtt egy kicsivel előveszem, feldíszítem a narancshéj-darabkákkal, felgyertyázom és már köszönthetjük is vele az ünnepeltet: még egyszer boldog születésnapot, Ernő!

(... és igen, Ernő barátunk valóban ilyen nagyon szemtelenül fiatal :) )

És akkor a kitérő: 
Cukrozott narancshéj

Hozzávalók: minél több narancs lebontott - vastag - héja, cukor, víz és még több cukor

A kellően vastag narancshéjakat feldarabolom, lehetőség szerint megtisztítom a fehér részüktől és vízbe teszem. Nagyjából 4-5 napig áztatom napi (legalább) két vízcserével, hogy a keserűsége kiázzon. A kiáztatott narancshéjakat vékony szeletekre vágom, cukorral rétegezve lábosba rakom (nagyjából annyi cukor kell, amennyit a narancshéj nyom) és felöntve annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, főni teszem. Időnként megkeverve addig főzöm, amíg a víz lefő róla és csak a szép, szirupos naracshéj-darabkák maradnak. Ezeket aztán kiskanállal szétválasztom, egyenként kristálycukorba görgetem és két-három nap alatt kiszárítom.
Mint írtam is, jelen esetben aznap készült el a narancshéj, amikor a torta - így is lehet fogyasztani (csak legalább három órát száradjon), viszont ahhoz, hogy  tartós legyen, kellően ki kell szárítani. Ezt a legajánlatosabb egy jól szellőző dobozban tenni, majd a kész narancshéjakat egy jól záródó dobozban tárolni. Így elvileg bármeddig eltartható, bár gyakorlatilag sokat rövidíthet az élettartamon egy édesszájú társ :)