Szóval a monostori úti rendház. Szintén a Nagy Sétán fotóztuk be, mert akkor pont nyitva volt a kapuja és be tudtunk settenkedni az udvarára is. Amúgy a képek szerkesztése közben jöttem rá, hogy a külső frontot nem is fotóztam le rendesen, mert ahhoz át kellett volna mennünk a másik oldalra...
Az épület alapjait a XVI. században húzták fel, azóta pedig szinte folyamatosan alakítják. Jó, nem, mert az elmúlt ötven évben még a szükséges javításokat is nehezen végzik el, ahogy látom.
Szóval az épület Szentpáliné Galambfalvi Borbála tulajdonában volt, aki 1621-ben a jezsuitákra hagyta azt, mivel a rendet nem akarták beengedni a városba (igen-igen, akkoriban a monostori út még messze a város határain kívül esett, még akkor is, ha most szinte a belvároshoz tartozik...), és a monostori apátság mellett szükségük volt egy épületre, amit plébániaházként használhattak. Az épületben az atyák szálláshelye mellett majdnem egy fél évszázadon keresztül működött iskola és konviktus, ameddig a rendet be nem engedték a városba.
Ezután plébániaként és kvázi üdülőházként működött tovább, gyakorlatilag addig, amíg a jezsuiták tulajdonában volt, vagyis a rend 1773-as feloszlatásáig. Ők építették az épület belső szárnyát, valamint a jelenlegi utcafrontra néző barokk szárnyat is, 1762-ben.
Az a gyönyörű zsindelyezés... |
A kápolna elvileg jelenleg is működik (bár bejutni nem jutottam be, pedig azóta vissza is mentem egy párszor), de a ház többi részében felosztott lakások egy része bérlakásként működik - azt nem tudom, hogy az egyház vagy a város adja ki.
Régi falak, modern megoldások |
A kapu és kilincse új, de gyönyörű :) |
Az évszám (MDCCXLVII - 1747) a felszentelés dátuma lehet |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése