Légy sugaras

Bár időből a kevésnél is kevesebbem van, azért alkalmanként muszáj beiktatni valami agypihentető kézimunkát. És közben mondjunk lehet énekelni is egyet :)

Már nagyon régóta motoszkál a fejemben ez az ötlet, több variációban láttam is eddig, és a múlt vasárnap eljött az ideje, hogy gyakorlatba ültessem az elképzeléseimet. Természetesen újrahasznosított alapanyagokból :)

Ami szükséges egy ilyen kép készítéséhez - ha újrahasznosított cuccokból dolgoztok:
- egy 30 db-s tojástartó
- újságpapír
- egy vastagabb anyagú fehér karton/fotópapír
- gombostűk
- különböző színű cérnák (én pirosat, zöldet, sárgát és narancssárgát használtam)
- ragasztószalag
- olló
- vonalzó
- körző
- ceruza, radír
- pillanatragasztó
(Ha nem reciklábilis projektet terveztek, érdemes vásárolni egy méretnek megfelelő furnérlemezt és némi aprószöget - így nem kell beborítani az alapot, esetleg csak megfelelő színűre festeni. Mivel ez az alap még így, papírral megerősítve is elég puhácska, kevesebb türelemmel rendelkezőknek a furnérlapos megoldást javaslom, mert a gombostűk könnyen becsúsznak/elhajolnak, és biza fel tudják borzolni az ember idegeit, amikor eltorzítják a kört és újra kell hurkolni az egészet... Én nem panaszkodhatom, mert nekem ez agypihentető terápiás foglalkozás volt :P)

Először is lemértem a tojástartót - a rövidebbik oldala 25 cm volt, így annyit vágtam a másik oldalából is, hogy egy 25x25-ös négyzetet kapjak.

 Ezután előkerestem egy nagy reklámújságot, és laponként szétszedve elkezdtem belecsomagolni a tojástartómat.

Mivel az újságlap téglalap alakú, így természetesen két oldalon hosszabb lett a ráhajtás - ezt úgy oldottam meg, hogy a következő lapot keresztben tettem rá. Ragasztószalaggal erősítettem meg.

A szebb eredmény érdekében az új újságlap előtt érdemes szépen behajtogatni az előző sarkait :)

Nyolc lapot erősítettem rá a tojástartóra, a végén minden oldalt  és sarkot lezártam ragasztószalaggal.

Ezután előszedtem a fedőlapnak szánt fotópapíromat, és a közepére felrajzoltam egy 25x25-ös négyzetet.

Körzővel négy kört rajzoltam rá - hármat egyenlő távolságra egymástól, a negyediket, a legkülsőt egy kicsivel nagyobb távra. Nem mértem le a körök sugarát, azt tudom, hogy a legkülső kör egy centire van a négyzet oldalától.

16 részre osztottam fel a köröket: a három belső kört a segédvonalak mentén elindulva osztottam fel, a külső osztását elcsúsztattam egy fél cikknyivel.

A berajzolt fotópapírt felerősítettem az alapra. Tűvel beszurkáltam a pontok helyét, majd nagyjából kiradíroztam a segédvonalakat.

Ezután jött a munka hosszabb, de látványosabb fele :) A legbelső kör pontjaiba gombostűket szúrtam, majd az egyikre rögzítettem egy piros cérna végét. Ezután elkezdtem körbetekerni a cérnát a gombostűkön: először mindegyik tűre ráhurkoltam, ez megadta a kör formáját. Majd minden második tű következett (a folyamatot a második körön, a zöld cérnával tudom csak illusztrálni, mert az első körnél még én is próbálkoztam, így kihagytam a fotózást :) ).

Mivel páros számú tűt használtam, a minden másodikra való hurkolás azt is jelentette, hogy a tűk fele kimaradt. Nem kell megijedni, ilyenkor tovább kell haladni úgy, hogy minden harmadik tűre hurkolunk, ezzel a kör végén egy olyan tűhöz jutunk, amin még nem volt második körös hurkolás. Szóval a folyamat: minden második tű - minden harmadik tű - minden második tű. Így a végén visszajutottam a kiindulóponthoz.

A további dolog már egyszerű: haladok tovább minden negyedik, minden ötödik, stb. tűre hurkolva. 16 cikkre osztott kör esetén az utolsó körben minden hetedik tűre hurkolok, mert a nyolcadik már felezi a kört, azzal nem lehet tovább haladni. Ezután egy csepp pillanatragasztóval rögzítettem a cérnát, és kezdtem is neki a következő körnek :)

Arra érdemes vigyázni, hogy a cérna egy kicsit összehúzza a gombostűket - ez nem baj, ha ügyelünk rá, hogy egyenletes legyen.

Az utolsó körnél ugyanúgy kell végighurkolni a cérnát, viszont mivel ezt eltoltam egy fél cikkel, érdekesebbé teszi a mintát.

A végén a gombostűket belenyomtam az alapba, amennyire csak lehetett, és gyönyörködtem :)

Még annyit tervezek, hogy az alap oldalát befestem valami szép fabarna színnel, bekeretezve a cérnaképet, de eddig még nem találtam meg az színben is, minőségben is, árban is megfelelő festéket :)

Valami miatt erről a képről Dsida egyik verse jut eszembe, valahányszor ránézek - íme, megosztom Veletek is. Legyetek sugarasak :)

Ember! - hívnak a száraz téli erdők,

hogy virágba borítsd a tar világot,

szikkadt ó kutak öble búg utánad,

hogy kristály-buzogású tiszta vízzel

töltsd meg őket: - ezért ma mély örömmel

hinned kell, hogy a kósza fellegek mind

biztosan kiszabott úton suhannak,

s minden lépted után nyomok maradnak.

Ismerd meg - fiam,ó - a fűbefekvő

ember békefödött, szelíd derűjét

nyisd ki már az aranykaput, amelynek

alján kék patakok zenéje zendül.

Minden bús madarat, szomorka bárányt

végy öledbe, becézz, étess, vigasztalj! - 

Légy vidám, sugaras: légy szent, fiacskám!