(és szó szerint, mert végig nálam volt a cetli...) Szóval úgy történt a dolog, hogy én tiszta ügyesen megírtam ezt a bejegyzést, aztán hipp-hopp, jött egy netszünet, és az egész elszállt a 'csába. Tudom, tudom, ez már két hete volt, és nem, valóban nem tartott két hetet a netszünet. Egy sor beszámoló következik.
Hát, azt igazán nem mondhatom, hogy nem voltak mozgalmas napjaink. De legalább az estéink hoztak néhány nyugodt pillanatot - már amikor egy országban voltunk.
Az igazság az, hogy ez a hét egy kissé zsúfoltra sikeredett. Igazából, ha jobban belegondolok, az egész május meglehetősen zsúfolt (az egyéves házassági évfordulónkon pölö épp csomagolni fogok, mert másnap utazom Dunaszerdahelyre), és attól tartok, ez a következő hónapokban sem fog változni. Bár, végül is, nekem sírt a szám, hogy nem történik semmi :)
Hiszitek vagy sem, alkalmanként nagyon is vágyunk az egyszerű kajákra. Mondanám, hogy házias ízek, de én nem emlékszem rá, hogy ilyesmit ettünk volna, Férjék pedig nem ették ebben a verzióban. Mondjuk könnyen lehet, hogy ebben a verzióban még senki sem ette...
Eshet az eső, elmaradhat a ki- meg egyéb vonulás, de azért a májuselsejéhez is, mint minden egyéb ünnephez nálunkfelé, hozzátartozik a - maradjunk ebben, mert a legtöbbször ez a jellemző - zaba. Mi természetesen nem zabáltunk, hanem szépen és illedelmesen faltunk fel majdnem mindent, amit kipakoltam az asztalra. Négyen az elvileg hat személyre elegendő adagot :) Mellette persze folyt a Rejtő, meg a Catan, meg azért a sör is, mert az úgy jó. (És igen, miccset is terveztem, de aztán sehogy sem akart összejönni a megvásárlása, úgyhogy az elmaradt a következő majálisra, amikor remélhetőleg már valahol a zöldben fogunk sütögetni.)
