VENDÉGPOSZT | Olaszos hangulatban

Első vendégszereplésem a Konyhatündér blogon rövid bemutatkozással kezdeném: emberi lény vagyok, időhiányos gurmand, autodidakta szakács, könyvhörcsög könyvmoly, a konyhában recepteket olvasok, a munkában néha recepteket írok, kezicsókolom, jó napot!

Mikor Csilla megkért, hogy írjak étteremkritikát a blogra, egy percig sem gondolkoztam: étterembe gyakran járunk, kritizálni szintén gyakran szoktunk, Csilla blogját pedig hűségesen olvassuk, úgyhogy testre szabott feladatnak éreztem. Fogadjatok szeretettel  J

Mit lehet kritizálni egy ilyen szép cappucinon egy olasz vendéglőben? Semmit, meg kell inni és kész :)

Az említett felkérés utáni első vendéglőzésünk lesz az első alanya a kivesézésnek, éspedig a Horea úti Capriccio Bistro. Ez az egyik kedvenc helyünk Kolozsváron, visszajáró vendégek vagyunk, és most sem kellett csalódnunk.  És hogy miért is kedvenc hely ez? Röviden: jó olasz kaja! Ha kajáról van szó, általában nem viccelünk, de az olasz konyhával kapcsolatban különösen komoly a helyzet: mivel éltünk Olaszországban, és azóta is oda vágyunk vissza, a jó pizzáról nagyon pontos elképzeléseink vannak, és a kolozsvári pizzázók nagyrésze nem szokott megfelelni a várakozásnak.  Szóval pizzára éhezve toppantunk be hármasban a barátommal és az unokaöcskössel – ügyelet, munkahelyi stressz és unalmas karácsonyfadísz-barkácsolás után ránk fért valami finomság.

Hely, kinézet, berendezés

Belépéskor rögtön megragad a hely egyszerű, de ízléses és praktikus berendezése. Csinos fa asztalok, kényelmes, világos árnyalatú székek, természetes anyagok, kevés, nem tolakodó dekoráció. Az asztalok jellemzően kisebbek, általában 4 főre vannak előkészítve, de ha netalán többen érkezünk, össze lehet tolni őket. Jó pont, hogy van nemdohányzó szalon. Rossz pont, hogy az alagsorban. Ahol nincs jel. És a berendezés sem olyan csinos, mint fent, vonatfülke jellegű 4 személyes szeparék vannak. Mégis itt telepedtünk le, mert nem szeretem, ha vacsorázás közben a másik asztalnál ülők az arcomba fújják a füstöt és elnyomják a pizzám ízét! Ha gyerekkel vagyunk, akkor pedig különösen kerüljük a dohányos részt.  A mosdó megfelelő, semmi kifogásom nem volt ellene. A fiúknak sem.

Kiszolgálás, ételminőség

Már a bejáratnál köszöntött minket egy kedves pincér, megmutatta, hogy merre van a nemdohányzó rész, és szinte azonnal jött valaki az étlapokkal. A hely különlegessége, hogy minden asztalon van külön pincérhívó gomb, mikor az ember eldöntötte, hogy mit szeretne, gombnyomásra jön a pincér. Ha gyerekkel vagytok, ez lesz a legjobb dolog a vendéglőzésben. Csak aztán arra kell figyelni, hogy ne nyomogassa kétpercenként. A kedves pincér hölgy jött is gombnyomásra, felvette a rendelést, sőt, kacsintás kíséretében megkérdezte, hogy a limonádét ugye jég nélkül kérjük. Naná.

Nehéz fotózni két éhes férfiú mellett

Előételnek vegyes felvágottat rendeltünk, hamar kihozták, nem volt rossz, de annyira nem voltam elragadtatva tőle, és igazi olasz prosciuttonak titulálni a sonkát erős túlzásnak éreztem.  Kétféle sonka, szalámi, sajt és néhány ruccola levél.  Ezzel együtt hozták az italainkat is: kiskorúak mentás limonádét, nagykorúak sört ittak, mindenki elégedettségére. A limonádét én is megkóstoltam (mert tudtam, hogy értékelést kell írjak róla), kellemesen savanykás volt, nem cukrozták túl, és jó sok mentalevél is volt benne. Kérésre hoztak volna extra cukrot vagy mézet, de mivel a kis ünnepeltünk elégedett volt, ezt kihagytuk.

A jég nélküli limonádé

Mire elfogyott az előétel, hozták is a pizzát, az ellen sem volt kifogása a pincérnek, hogy kettő darabot kértünk három tányérral. Unokaöcsi  magabiztosan Quattro Stagionit rendelt, másodiknak pedig Cappricciot kértünk, ez utóbbin mozzarella, gorgonzola, rukkola, radicchio, gomba és sonka van. Ráadásnak rendeltünk extra paradicsomszószt és fokhagymaszószt, amit csinos kis porcelán kancsókban hoztak ki. 

Quattro Stagioni

Nos, továbbra is tartom magam ahhoz, hogy Kolozsvár egyik legjobb pizzázója ez a hely: a pizzalap vékony, de kellemesen át van sülve, még a szélét is elrágcsáltuk, a feltétek finomak és bőségesek, a paradicsomszósz pedig paradicsomszósz, finom zöldfűszerrel, nem kechuppal akarják kiszúrni a szemünk. 

Capricciosa

A fokhagymaszósz is kellemes volt, nem émelyítően erős. Falatozás közben még visszajött egyszer a pincérnő és megkérdezte, hogy minden rendben van-e, a végén pedig azt, hogy ízlett-e a pizza. A fizetésnél pedig az is kiderült, hogy neki is van egy kisfia, ezért külön megkérdezte, hogy az ifjú vendég is elégedett volt-e. Számomra abszolút pozitív dolog ez,  egy jó hely egyik ismérve nálam, hogy a kliens elégedettsége fontos legyen a személyzetnek. Ha elégedett vagyok, akkor nem szoktam szűkmarkú lenni a dícsérettel – hiszen mindenki örül annak, ha megdícsérik a munkáját.

Kicsit elmosódott, de annál finomabb szószok

Az árak közepesnek mondhatók Kolozsvárhoz képest: 23-26 lej volt a pizza, és három átlagos étvágyú személy jól is lakott két nagy pizzával. Az előétel 18 lej volt, ő volt a leggyengébb láncszeme az estnek, nem rendelném újra. De mivel pizzázni mentünk és a pizza remek volt, most is elégedetten mentünk haza.

Összegzésként: szeretjük ezt a helyet. Az étel mindig jó minőségű és a kiszolgálás profi és udvarias. Nem először jártunk itt, ezért nyugodtan tudom ajánlani a lasagnet és a saltimboccat is, de vannak tradicionálisabb helyi fogások is, ha valaki nem szeretné az olasz konyhát. (De hát lehet azt nem szeretni? – kérdem én). És mivel mi imádjuk az olasz konyhát, biztos, hogy jövünk még a Capriccioba.

Pontozás:  Általában jó rendőr – rossz rendőr munkamegosztásban az egyikünk csomót keres a kákán is, másikunk pedig engedékenyebb, de ezúttal egyetértettünk, úgyhogy csak egy pontozás következik. Unokaöccs szerint a legjobb a pincérhívó gomb, azért részéről  öt pont az ötből.

Kinézet, berendezés:    4 pont (a nemdohányzó rész miatt)

Kiszolgálás:                 5 pont, maximális elégedettség

Ételminőség:                4.5

Ár:                                4 – vannak olcsóbb helyek is, de igazából megéri az árát. 

Konyhatündéri hozzáfűzés: Nos, ez lett volna az első vendégposztunk a Kritikus Pont rovatban, naaaagy köszönet Alettának (meg a társkóstolóknak) érte. Hogy ízlett? Nekem nagyon ;)