Öt éve már, egy szép, februári napon...

... összetalálkoztam Férjjel, aki akkor még nem hogy Férj, de Barát sem volt (hogy a főkóstolásról már ne is beszéljünk...). Tényleg szép, napsütéses februári nap volt, pont egy héttel valentin nap előtt, és Kupidó teljesen biztonságosan gyakorlatozhatott - merthogy éppen íjazni voltunk a Teológia hátsó udvarán.

Aztán valahogy egymás mellé keveredtünk.
Érdekes, velünk igazából csak úgy megtörténtek a dolgok. Valahogy összejöttünk, mert az volt a természetes, a normális, a magától értetődő. Aztán valahogy eljegyeztük egymást, mert akkor éppen az tűnt jó ötletnek, meg az, hogy a gyűrűk mellé vegyünk egy kindertojást, amiben egy kis sárga gumikenguru kacsingatott, hogy ő az erszényében elszállítaná a szerelmesleveleinket. A közös lakás is az első pillanattól fogva természetes és otthonos, nem kellett veszekedni sem a szemétlevivésen, sem a mosogatáson, és már az első hét végén úgy éltünk együtt, mintha ezeréves rutinunk lenne benne (és egymás rigolyáiban). (Nyilván akkor még nem volt ennyire tele a lakásunk mindenféle szirszarral kedves és aranyos kézműves kreációval, de azért már akkor is otthonos volt. Azóta csak egyre otthonosabb.) Aztán megintcsak valahogy kitaláltuk, hogy most már akkor összeházasodunk, mert az buli, és csináltunk faja kis meghívókat, csak hogy utolsó percben derüljön ki, hogy félretájékoztattak/-zódtunk a helyszínt illetően, és majdnem lekéstük a saját esküvőnket, meg felborítottuk egy katolikus pap lelki egyensúlyát a vallási sokszínűségünkkel.
És mindez öt gyönyörű év alatt történt, meg még sok más csodás dolog, és most itt volt az ideje, hogy megköszönjem Férjnek, hogy már öt éve kibír engem :)

Boldog február hetedikét, Bub :)

Nyilván ajándék is készült a jeles alkalomra, és miután átadtam és megcsodáltatott, engedélyt kaptam rá, hogy Nektek is megmutassam :)

Már régebb óta motoszkált bennem pár gondolat, vagyis a részletek megvoltak, de kellett hozzá a múlt heti kellemes stressz, hogy összeálljon az Ötlet.
Sokat adott a dologhoz, hogy tele vagyunk mindenféle apró kis emlékkel, amiket nyilván nem lehet kirakosgatni a polcra, de jó lenne látni őket. Meg karácsonyra ugye fényképalbum készült, és maradt néhány kép, amit ott nem kellett felhasználni, de most kiabáltak a polcról, hogy szeretgessem meg őket. Persze gondolkoztam közben kajában is, jó konyhatündérhez méltóan, de mégis olyasmit szerettem volna, ami nem csak fotókon maradhat meg. Aztán végül egy HP-s fanfic adta meg az utolsó lökést, hogy összeálljon a kép, és elkészüljön a Szeretbefőtt, 

mellé pedig a Boldog Élet Elixír :)

És nézzétek, cserébe milyen gyönyörű rózsát kaptam :)

Sok boldogságot mindenkinek, aki mostanában van bármikor máskor ünnepli az évfordulóját azzal az emberrel, akit a legjobban szeret :)