Szerencsére már nem vagyunk annyira vékonypénzűek, mint a blog (és közös életünk) kezdetén, azért még előfordul hébe-hóba, hogy a pénztárcánk igencsak diétás étrendre áll át. Ilyenkor jönnek jól az olyan fogások, amik tényleg fillérekbe kerülnek (pláne, ha az adott pillanatban nem is kell költs rá, mert a hagymát még egy boldogabb időszakban vetted, a lencsét pedig legkedvencebb Keresztanyádtól kaptad szilveszter után.)
Amúgy a hagyma ily módon való sütését már nagyon régen ki akartam próbálni, valamikor tavaly nyárelőn mutatta meg Aletta az ötletet, de bár gyakran eszembe jutott, eddig még nem volt olyan alkalom, amikor helyénvalónak éreztem volna egy egész sült hagymát. Nna, most ez a pillanat is elkövetkezett.
Lencsefőzelék sült hagymarózsával
Hozzávalók: kb 200 g lencse, 4 közepes fej hagyma, 1 tojás, liszt, őrölt édespaprika, tejföl, citromlé, só, olaj (esetleg szilveszterről maradt, lefagyasztott sonkalé, de ez már igazán opcionális)
A lencsét átválogatom (milyen dolog már az, hogy a bótban kapható, bezacskózott lencsét is alaposan át kell válogatni a mindenféle pelyva kiszűrésére?), egy tálban felöntöm vízzel és egy bő órát ázni hagyom. Az áztatás után a vizet leöntöm, a lencsét pedig a sonkalébe öntve főni teszem. (Ha nem sonkalében főzitek, akkor az átválogatás után öblítsétek le a lencsécskéket, és utána tegyétek áztatóvízbe - így az áztatóvízzel együtt lehet majd odatenni főni.)
Egy tojásból egy kis liszttel és vízzel híg palacsintatésztát készítek, sózom, fűszerezem. A hagymákat megpucolom, az aljukra talpat vágok, hogy stabilan álljanak. Ezután mindegyiket hat részre vágom úgy, hogy az aljukat nagyjából 1 cm magasságban nem vágom át, végül a hatodokat is kettőbe-kettőbe vágom. Mindegyiket paprikás lisztbe forgatom, majd palacsintatésztába mártom, végül forró olajban aranysárgára sütöm.
A megfőtt lencsét leszűröm. Egy lábosban egy kis olajjal és liszttel rántást készítek, egy kis tejföllel feleresztem, és belekeverem a lencsét. Sózom, citromlével ízesítem. Kécc :)
Sajnos-nem sajnos, ezt az óccsó finomságot nem ám ma ettük, sőt, még csak nem is ebben a hónapban, csak most alakult úgy a csillagok állása, hogy a nyilvánosság elé merészkedjek vele. Ma amúgy levest ettünk estére finom friss kenyérrel, és most fröccsöt kortyolgatva bambuljuk a képernyőket. Csak ennyi, ami történik velünk... (Viszont az erkélyen már öt centi magasak a tulipánpalánták.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése