Desszertidő

Ahogy a múltkor is említettem, nem zabáltuk ám fel egyetlenegy kajához PL tsodás áfonyalekvárkát, futotta belőle egy kis desszertre is. Mint tudjátok, én fényévenként (igen, tudom, hogy az távolság, de haggyuk most...) egyszer ha desszertet csinálok, de az az érzésem, hogy gyakrabban kellene ilyesmit elkövetnem, mert ez a mostani is fényesre sikerült :D Jó na, inkább frissítően savanykás lett, nem annyira édes, de azért finom volt, igazán ;)

Amit a marhanyelv elbőgni restell...

Nos hát túl vagyunk a világ leghúzósabb augusztusán - aperitifként egy Kultivál, ahol utolsóelőtti nap derül ki, hogy képzést kell tartanom, főételnek egy középiskolás tábor, ahol harminc nyüzsge fiatalt kellett elterelgetni valahogy, desszertként pedig egy Magyar Napok, vegyesen munkahelyi és hobbimunkahelyi programkákkal (összesen tizennégy programban volt benne a mancsom öt nap alatt...). Szóval asszem, érthető, hogy hétfőn kidőltem, mint egy zsák, és kb végigaludtam az egész napot - estére pedig ezt a fincsiséget dobtam össze Férjnek, jutalmul, hogy kibírta ezt a hónapot (is) velem :D És lévén, hogy a KMN-es programot egy szupperül sikerült Szamárfül-előadással zártuk, azt hiszem, nem kell magyaráznom a címet sem (akinek mégis igen, az keressen rá a címre, olvasson vagány verset és röhögje könnyesre magát ;) )

Utolsó békés percek

Egy igen erős és melóban igencsag gazdag augusztus áll előttünk, úgyhogy még kellett egy kis feltöltődés, egy kis nyugi, mielőtt belemerülünk a káoszba - megint. És persze a chill-hez jófajta kaja is jár.

Felezőidő

El sem hiszem, hogy már mindjárt augusztus van - már megint hová lopták el ezt az évet??
Na mindegy, ez van, dógozunk ezerrel, jelenleg a pénzt hozó meg a pénzt vivő melóimban is felpörögtek az események. De azért enni kell, és az új receptek kitalálása egy kicsit az agyamat is segít lenyugtatni. Aztán másnaptól jöhet a munka esment ;)

Nyár, mentegetőzések nélkül

Puszik és pák, kedveseink, jelentem, még élünk - mint látszik, elég aktívan ahhoz, hogy a blog esment háttérbe szoruljon. Nem is magyarázom ezt tovább; sokmindenről lehetne, kellene és fogok is valamikor mesélni, de annyi időm most sincs (még a ma esti vacsora is el kéne készüljön) - úgyhogy csapjunk is bele a lecsóba. Ja nem, a levesbe ;)

Félórás kaja deluxe

Hát igen, időnk mostanában sincsen sokkal több, a hétvégén példul lejárt a Könyvturi, azelőtt közgyűlés, mégazelőtt Nekünk ZÖLD első alkalom, új versszínház-előadás, meg Művkaraván, filmműhely, és közben persze pályázatok, elszámolások, munka hivatalosan és nemhivatalosan, szóval unatkozni nem unatkoztunk, az biztos. De szerencsére mindezek mellett is belefért egy-két baráti találkozás, meglátogatott R. barátnénk még február végén, és márciusban sem voltunk híján a csodás baráti vacsoráknak :) És, bár már szinte képtelenségnek látszik, néha kettesben is sikerült lennünk, meg kicsit pihenni is lehetett. Az egyik ilyen ritka vasárnapon készült ez a lélekmelengető.

Hali! Van még ott valaki?

Néha elábrándozom azon, hogy milyen lenne az élet, ha csak olyan, szívemnek kedves dolgokat kellene csinálnom, mint a főzés, kézműveskedés, nem kéne rohanni sehova, nem kéne dolgozni menni se pénzért, se önkéntesen... De aztán itt meg is akadok, mert igazából nem tudom elképzelni. 

Mint pedig az elmúlt fél év rengetegsok posztjából látszik, megcsinálni sem tudom, hogy legalább néha, csak úgy, egyszer-egyszer leüljek a hátsófelemre, és ne rohangásszak mindenfelé, mint mérgezett egér a stelázsiban. Szóval bocsi az elmúlt hónapok kihagyásaiért, bocsi a következő hónapok esélyes kihagyásaiért – de most tartsatok velem egy kis főzőcskére ;)