Megjövök fáradtan, a gyárból, sem scsí, sem tea nem vidít, mint máskor...

Nna, hát erre a teára ez nem igaz.

S így mindenik determinált

Arról van szó, kérem szépen, hogy hogyan húzza egyik vacsora maga után a másikat. Mert azt már rég megtanultam, hogy nekem nem szabad úgy letenni valami maradékot, hogy "majd kitalálom, mi lesz vele". Nem, nekem az eredeti étel tervezése közben ki kell találni, hogy mit csinálok a maradékkal, és azt a lehető leghamarabb végre is köll hajtani, mert ha nem - elfelejtem. Nem az ötletet, hanem magát a maradékot. Mert közben eszembe jut valami más, és az annyira ínycsiklandó, hogy gyorsan megcsinálom, aztán csak nézek, hogy mi az a régi kajaszerű cucc a hűtőben. Dolgozom a problémán, de azért előfordulnak ilyenek.

Alföldi finomság

Alföldi Finomság - gyűjtőnév, olyan ételeket jelöl, amelyek kidolgozott/pontosan követett receptúra híján, a sütés-főzés ideje közben alakulnak aszerint, hogy mi található ill. nem található a főző egyén konyhájában/kamrájában/hűtőjében/más, tetszőleges ételtároló helyén. (forrás: BENK D., 2:50 - 4:12)

Opera, hó, rubintéa

A tökéletes téli vasárnap: délelőtt kellemes, izgalmas és érdekfeszítő operaelőadás, aztán andalgás a Sétatéren, miközben szépen hull a hó, végül egy finom, forró és különleges tea. Ilyen volt.

Beszámoló vacsoráról

Úgy tűnik, egyelőre még nem elég hatékony a blogos hirdetés, mert senki se nem hívott fel, hogy látta a blogon a szombati vacsorát, és jönne. Sőt, Szisz el is felejtkezett róla, úgyhogy nem jött, Robi meg sérült lelkeket vigasztalt, úgyhogy ő sem jött. De jött Lívia, és éjfél után még Andi is befutott morzsázni.

Azannya,

ez parasztlazannya.
Tudom, hogy ez most nagyon fájdalmas volt, és ha valaha is esélyem lenne bekerülni a magyar sztendaposok közé, ezért a sz*r szóviccért rögtön kihajítanának. Úgyhogy nagy elnézéseket kérek...
Az igazság az, hogy egy pár napja itt lakik Ernő, és ez valahogy nem kedvez az agysejtjeinknek. Nem csak azért, mert minden este sörözünk egy keveset, hanem mert... mert Ernő Ernő.
Na de ezt nem panaszkodásból írom - sőőt, hiszen sikerült elérnünk, hogy E. inkább feldühödjön ránk, és ne rázzon le egy "ez aranyos"-sal - , csak úgy, helyzetjelentésként.
Múlt este óccsó parasztlazannyát ettünk, ezt már akkor is említettem :) Most meg elmondom, mi is az.

Apró örömöcskék

Ezt most csak azért mutatom meg, hogy lássátok, milyen egyszerű minket békésre hangolni. Ennyi kell hozzá :)

A munkanélküliség nem a világvége

Legalábbis addig, amíg Jóanyádék jóvoltából ül a hűtődben egy camembert. Luxuskaja szerencsés csóróknak, búfelejtőként.

Anyám, én nem ilyen lovat akartam!

Pedig úgy volt, hogy ez az év jobb lesz, de egyelőre nem úgy tűnik. Nem csak azért, mert mindjárt január vége van és még mindig nem láttunk havat, meg nem is csak azért, mert a karácsonyfánk határozottan kezd kókadozni. Már megint másként néztek ki a terveink, mint az Övéi - vagy csak morbid humora van, nem tudom -, úgyhogy megint átváltunk gps-üzemmódra: újratervezés...

Ragozzunk: pogácsom, pogácsod, pogácsa

Nemrég jöttem rá, hogy ahhoz képest, hogy régebben mennyi pogácsát gyártottam, mostanában (lásd az elmúlt évben) gyakorlatilag nem készült nálam ilyesfajta falatozni való. Pedig a pogácsa jó, a pogácsa finom, és még nem is olyan nagy ördöngösség elkészíteni. Aztán most kedves Szüléim hoztak egy zsák pityókát, meg betévedtem Limara pékségébe és ott szembesétált velem egy burgonyás kőttpogácsa, és úgy éreztem, hogy az elmúlt napok munkája meg hírei meg mindenbaja után megérdemeljük azt az íz- és kalóriabombát, amit ez a pogi adhat. (((nem hiszem el amúgy, hogy a blogger helyesírás-ellenőrzője nem ismeri a "kőttes", de még a "blogger" szót sem, a "pogit" viszont igen...)))
Szóval kőtt, vagy az én emlékeim szerint kőttes tészta, benne rengeteg krumpli, meg egy adag margarin, vagyis inkább vaj... Meg az a bizonyos titkos összetevő, amit az unoka csillogó szemmel kérdez a nagyitól, hogy "ugye a szeretet?"... Nem, zsír :)*

A kekszek keksze

És jelentem: megtaláltam! Csodálatos, omlós, meg frissítő és különleges, szóval ő a tökéletes keksz. Kóstoljátok meg, nagyon megéri!
Valami két, vagy három tepsivel lett belőle szilveszterre, a negyede már azelőtt elfogyott, mielőtt hivatalice egyáltalán megkezdtük volna az estét. Mert hiába néztünk egymásra, és fogadkoztunk, hogy nem eszünk többet vacsi előtt, azért amikor a "csillagos" tál mellett mentünk el, egyet-egyet csak leloptunk róla. Amúgy a többi is elfogyott másnapra, pedig mindannyian próbáltuk türtőztetni magunkat :)

Éjfél előtt

Mert ígértem valami előételeket...
Mint nálunk szokásos, másként voltak tervezve a kaják, az igazi sorrend úgy lett volna, hogy sós falatka - töltött tojás és kosárkák, aztán tíz körül a csülök, majd éjfélkor a májas kosárka (amiről a menükártya megírása után derült ki, hogy nem liba, hanem kacsamáj van a dobozban, csak rosszul emlékeztem - de attól még finom volt :D ), végül pedig a torta és a kekszek keksze. Aztán Robi szokásához híven késett annyit, hogy éjfél előttre csak a falatkák fértek be, vagyis éppen be lehetett volna cakkozni, hogy minden beférjen, de nem dagadtra akartuk enni magunkat, hanem kiélvezni az ízeket. (És sikerült is, mindenki jóllakott, de senki nem telt el, még én sem éreztem, hogy mindjárt kipukkadok, pedig az nálam szokásos ilyenkor. És ittunk is hozzá rendesen, bár nem kóstoltunk végig mindent a menüről, de azért csak kevergettünk egy kicsit, mégsem kómával meg fejfájással kezdtük az újévet :) )
Naszóval vendégvárónak ezek a falatkák kerültek ki a szépen elrendezett asztalra (miután hatvanszor köröztem az asztal körül a kezemet tördelve, hogy jajistenkém, nincs egy rendes terítőm). Az egyik, a kicsi sós, az családi süti nálunk - őszintén már nem emlékszem, kitől tanulta Édsanyám, de amióta az eszemet tudom, van otthon ilyen kis sós cucc ünnepekkor. Azért, mert finom. Meg mert egyszerű.

Most akkor mit is szabad enni szilveszterkor?

(Na nem azért ez a cím, mert Anyóséktól hazafele jövet összehoztam egy cikkecskét a szilveszteri szokásokról, hanem mert forráskeresés közben igen sok egymásnak ellentmondó babonát találtam. Nem is tudom, miért :P)

Persze hiába döntöttük el jó előre, hogy most nem fárasztjuk magunkat a szilveszter-szervezéssel, mert olyan jól esett volna, ha végre egyszer összejön egy olyan igazi, hogy csak belevágtunk még idejekorán és kezdtük győzködni az embereket meg tervezni a menüt, meg persze örvendezni, amikor valaki azt mondta, hogy jön. De már megint többen mondták, hogy jönnek, mint ahányan aztán tényleg ideértek, és már megint nem sikerült összehozni, hogy bár egy ember itt legyen, aki az elmúlt évek valamelyikén, és már megint utolsó nap derültek ki nem-érkezések - úgyhogy tényleg meguntuk. Most még utoljára megpróbáltuk, mert az igazság is három, ugye, de ezentúl - bár fájó szívvel - lemondunk a nagy szilveszterekről. Ha valaki szeretne hozzánk jönni, igen szívesen látjuk, de többet nem fáradozunk ezen. És ha mindenkit elhívnak körülöttünk, akkor is igencsak jól megleszünk mi kettecskén: eszünk, iszunk, filmet nézünk, pezsgőzünk, meg egyéb jó dolgokat művelünk majd ;)