Gyűjtögetések

Egy kedves jóbarátom azt mondta, hogy két fajta ember létezik, az egyik, aki pénzt gyűjt, a másik pedig, aki élményeket. És hogy én (mi) határozottan a második kategóriába tartozom. Lehet benne valami, és talán ez a mentalitás magyarázatot ad arra is, hogy ezt a bejegyzést most miért Budapesten, Zs. barátnénk netét lopva pötyögöm Nektek.

Mert mindenütt jó, de itthon - csodás :)

Az elmúlt hét után revideálnom kell az álláspontomat, miszerint utálom az előre nem pontosított programokat. Na nem azért, szeretni most sem szeretem, de azért végül is jól jött ki ez a múlt hét, minden újratervezéses akció ellenére is.

Újra itt van a nagy csapat :)

Hmm...  nem is tűntem el nagyon :) De most újult erővel visszatérek - legalább egy kis időre - és elmesélem, mi történt velünk mostanában.

Ha Mohamed nem megy haza, akkor a hazai jön Mohamedhez

Az elmúlt hetekben egyetlen dolog hiányzott az életemből: az idő. Na jó, meg a főzés.

Váza és virág

Nem is olyan rég gondolkodtam el rajta, hogy mennyire gyorsan eltelt egy év. Nem változott túl sok minden, és mégis minden változott. Jó év volt ez :)

Nem tökölődünk

Pedig de. Legalábbis vacsorában.

Az utolsó vacsora

Bár lehetne ilyen analógiákat találni a jelenlegi elfoglaltságaim között, de nem a Jézus-féle utolsó vacsorára gondolok, hanem a mi évzáró vacsoránkra a nyár beköszönte előtt. Mert ugye nyárára még inkább elhagynak bennünket a barátaink :P

Légy sugaras

Bár időből a kevésnél is kevesebbem van, azért alkalmanként muszáj beiktatni valami agypihentető kézimunkát. És közben mondjunk lehet énekelni is egyet :)

Mint egy jó ebéd a nagymamánál

Az igazság az, hogy nem tudom, hogy kezdjem el ezt a mai posztot. Azért próbálkozom. A vége mindenképp egy nagyon finom vacsora lesz :)

A melegre való tekintettel

Végre sikerült megoldani a technikai problémákat, és feltölteni a gépen maradt képeket, úgyhogy lassan visszarázódhatunk a normális kerékvágásba. Legalábbis egy kis időre :)

Szolgálati közlemény 3.

Helló! :)

Bár már megvan a mai anyagom, és kivételesen még időt is tudnék szakítani a megírására, sajnos a számítógépem nem igazán hajlandó együttműködni velem: az usb-portjai nem hajlandóak felismerni semmit. Így jelenleg, az általam ismert módszerek alapján lehetetlenné vált a képeim feltöltése, ami viszont elég nagy mértékben rontaná a posztok minőségét :) Igyekszünk megoldani a problémát, addig is remélem, a régi posztok is fenn tudják tartani a lelkesedéseteket :)
Üdvözlettel
Csilla, vagyis a Konyhatündér

Utak között

Az elmúlt hetek-hónapok, mint azt már többször említettem, eléggé pörgősen teltek, és ha jól utánaszámolok, szinte többet voltam külföldön, mint az országban, és biztosan többet más városban, mint Kolozsváron. Ez persze azt is jelentette, hogy Férj jóval többet kényszerült mirelit-kaját enni, mint rendeset. Azért nem kell megijedni: a mirelit-pizzát is én készítettem :) (És nem, a képen szereplő étel NEM mirelit-pizza.)

Régi ígéretek

Valamikor, hetekkel ezelőtt beígértem nektek a monostori úti rendház képeit, másnapra. Másnap aztán valahogy más képek kerültek a kezembe, úgyhogy akkor beígértem a rendházat a következő csütörtökre. Aztán valahogy nem akart eljönni az a csütörtök. Eddig.

Budapest, Budapest, de csodás

Mivel mostanában belémbújt a nyüvecske, a múlt héten ismét nekiindultam a nagyvilágnak, pontosabban a második kedvenc városomnak. Budapest eddig is nagyon kedves volt számomra, és úgy tűnik, minden egyes odalátogatásom során egyre jobban befogad a város.

Valami régi, valami új, valami... zöld :)

Miután lassan, de biztosan közeledem a kétszázadik bejegyzéshez, előfordul, hogy vissza kell keresnem az eddig feltett receptek között. Főleg olyankor, ha tudom, hogy a receptet már készítettem, sőt, nem is egyszer. Ilyenkor szoktam jól meglepődni, ha a keresett recept - nincs fenn a blogon. 

Ha végre itt a nyár...

Mind mondhattam én, hogy tavasz így, meg tavasz úgy, ha egyszer a természet nem így gondolta. Mert azért valljuk be: mostanában vagy tél végi, vagy már nyári időjárás fájdította a fejünket, alkalmanként mindkettő egy napon. De most már úgy tűnik, hogy végre itt a nyár, olyan igaziból, és jövő héten már lelkesen liheghetünk a harminc plusz fokokra felmelegedett lakásunkban. 
Ha pedig nyár, akkor színek és formák és kavalkád. Például karkötőn.

  

Fürdő-reggeli 1:0

Képzeljétek azt, hogy éppen hétvége van, szép, napos idő, csicsergő madarak meg bimbózó fák, és nektek éppen reggelizni kéne szépen, komótosan, a gyönyörű teraszotokon. Nna, ilyenkorra ajánlom én ezt a csudát.

A recept, ami beutazta a Kárpát-medencét

(és szó szerint, mert végig nálam volt a cetli...)
Szóval úgy történt a dolog, hogy én tiszta ügyesen megírtam ezt a bejegyzést, aztán hipp-hopp, jött egy netszünet, és az egész elszállt a 'csába. Tudom, tudom, ez már két hete volt, és nem, valóban nem tartott két hetet a netszünet. Egy sor beszámoló következik.