Ádvent

A december az ünnepekről szól, és mint ilyen, telis-tele van kreatívkodós lehetőségekkel. És én nagyon szeretem a kreatívkodást :)

Véééégre kaja

No nem mintha nem ettünk volna az elmúlt hetekben, de azért az az igazság, hogy olyan sokat nem kreatívkodtam a konyhában mostanság. Viszont vagy egy bő hónapja igen, és azóta alig vártam, hogy megmutathassam nektek is ezt a finomságot.

Elsejei hírek

Valami csak kell legyen ebben a blogban, ami megfogja az embereket... Bár hozzászólásokban nem  bővelkedem (khm-khm), azért néha rámszól egy-két jóbarát fácsén, hogy mikor írok végre valamit, és a megtekintések száma is egész biztatóan alakult az elmúlt hónapokban. Mégis, a legjobb visszajelzés, amit a türelmetlen olvasóközönségtől kaptam, az az volt, hogy egy buszmegállóban összefutva egy régi jó ismerőssel, aki amúgy - mint kiderült - lelkes olvasó, nem az volt az első kérdése, hogy hogy vagyunk meg mit csinálunk, hanem hogy mikor lesz új poszt. Jelentem: most :D

Születésnapok meg mesék

A november telis-tele van születésnapokkal. Legalábbis a mi családi-baráti körünkből igencsak sokan születtek az ősz végén, többek között az én édes jó Szüléim is. Na meg – bár ez egy kicsit más kategória – novemberben született a blog is.

Gyűjtögetések

Egy kedves jóbarátom azt mondta, hogy két fajta ember létezik, az egyik, aki pénzt gyűjt, a másik pedig, aki élményeket. És hogy én (mi) határozottan a második kategóriába tartozom. Lehet benne valami, és talán ez a mentalitás magyarázatot ad arra is, hogy ezt a bejegyzést most miért Budapesten, Zs. barátnénk netét lopva pötyögöm Nektek.

Mert mindenütt jó, de itthon - csodás :)

Az elmúlt hét után revideálnom kell az álláspontomat, miszerint utálom az előre nem pontosított programokat. Na nem azért, szeretni most sem szeretem, de azért végül is jól jött ki ez a múlt hét, minden újratervezéses akció ellenére is.

Újra itt van a nagy csapat :)

Hmm...  nem is tűntem el nagyon :) De most újult erővel visszatérek - legalább egy kis időre - és elmesélem, mi történt velünk mostanában.

Ha Mohamed nem megy haza, akkor a hazai jön Mohamedhez

Az elmúlt hetekben egyetlen dolog hiányzott az életemből: az idő. Na jó, meg a főzés.

Váza és virág

Nem is olyan rég gondolkodtam el rajta, hogy mennyire gyorsan eltelt egy év. Nem változott túl sok minden, és mégis minden változott. Jó év volt ez :)

Nem tökölődünk

Pedig de. Legalábbis vacsorában.

Az utolsó vacsora

Bár lehetne ilyen analógiákat találni a jelenlegi elfoglaltságaim között, de nem a Jézus-féle utolsó vacsorára gondolok, hanem a mi évzáró vacsoránkra a nyár beköszönte előtt. Mert ugye nyárára még inkább elhagynak bennünket a barátaink :P

Légy sugaras

Bár időből a kevésnél is kevesebbem van, azért alkalmanként muszáj beiktatni valami agypihentető kézimunkát. És közben mondjunk lehet énekelni is egyet :)

Mint egy jó ebéd a nagymamánál

Az igazság az, hogy nem tudom, hogy kezdjem el ezt a mai posztot. Azért próbálkozom. A vége mindenképp egy nagyon finom vacsora lesz :)

A melegre való tekintettel

Végre sikerült megoldani a technikai problémákat, és feltölteni a gépen maradt képeket, úgyhogy lassan visszarázódhatunk a normális kerékvágásba. Legalábbis egy kis időre :)

Szolgálati közlemény 3.

Helló! :)

Bár már megvan a mai anyagom, és kivételesen még időt is tudnék szakítani a megírására, sajnos a számítógépem nem igazán hajlandó együttműködni velem: az usb-portjai nem hajlandóak felismerni semmit. Így jelenleg, az általam ismert módszerek alapján lehetetlenné vált a képeim feltöltése, ami viszont elég nagy mértékben rontaná a posztok minőségét :) Igyekszünk megoldani a problémát, addig is remélem, a régi posztok is fenn tudják tartani a lelkesedéseteket :)
Üdvözlettel
Csilla, vagyis a Konyhatündér

Utak között

Az elmúlt hetek-hónapok, mint azt már többször említettem, eléggé pörgősen teltek, és ha jól utánaszámolok, szinte többet voltam külföldön, mint az országban, és biztosan többet más városban, mint Kolozsváron. Ez persze azt is jelentette, hogy Férj jóval többet kényszerült mirelit-kaját enni, mint rendeset. Azért nem kell megijedni: a mirelit-pizzát is én készítettem :) (És nem, a képen szereplő étel NEM mirelit-pizza.)

Régi ígéretek

Valamikor, hetekkel ezelőtt beígértem nektek a monostori úti rendház képeit, másnapra. Másnap aztán valahogy más képek kerültek a kezembe, úgyhogy akkor beígértem a rendházat a következő csütörtökre. Aztán valahogy nem akart eljönni az a csütörtök. Eddig.

Budapest, Budapest, de csodás

Mivel mostanában belémbújt a nyüvecske, a múlt héten ismét nekiindultam a nagyvilágnak, pontosabban a második kedvenc városomnak. Budapest eddig is nagyon kedves volt számomra, és úgy tűnik, minden egyes odalátogatásom során egyre jobban befogad a város.