VENDÉGPOSZT | Olaszos hangulatban

Első vendégszereplésem a Konyhatündér blogon rövid bemutatkozással kezdeném: emberi lény vagyok, időhiányos gurmand, autodidakta szakács, könyvhörcsög könyvmoly, a konyhában recepteket olvasok, a munkában néha recepteket írok, kezicsókolom, jó napot!

3. Év

És akkor a szilveszteri menü utolsó pontja, a jelenlegi nagyonkedvenc desszertem :)

Azt azért elöljáróban elmondanám, hogy nem véletlenül kerültek ezek a kaják a szilveszteri menübe. Úgy szerettem volna összeállítani a menüsort, hogy lakjunk is jól, de azért ne csömöröljünk meg a végére a rengeteg kajától. Ezért igyekeztem arra is, hogy minél később kerül terítékre egy-egy étel, annál könnyedebb legyen. És a terv nagyszerűen bevált, jól is laktunk, de nem teltünk el, és tudtuk élvezni az ízeket. Mert oké, hogy azért eszünk, hogy életben maradjunk, de ha már tehetjük, jobb kiélvezni is azokat a falatokat - még a legutolsókat is :)

Poharas túrókrém naranccsal, babapiskótával

Hozzávalók: 360 g tehéntúró, 1 dl joghurt, 2 narancs, 5 g narancshéjreszelék, 8 babapiskóta, 3 ek barna cukor, 2 csomag vaníliás cukor

A túrót kikevertem a cukrokkal és a joghurttal, majd - mivel nagyon darabos volt - botmixerrel egyneműsítettem. A narancsokat megpucol(tat)tam, és kisujjbegynyi kockákra vágtam, ugyanígy feltördeltem a piskótákat is. A hozzávalókat két szép pohárban rétegezve elosztottam, majd a tetejét megszórtam egy kevés csokireszelékkel (amit Férj nemes egyszerűséggel csak egérkakának nevezett, mikor a boltban kerestük). Vagy négy órára a hűtőbe tettem, összeérni.

2. Új

Íme a szilveszteri menü főétele, ami mellett percekig húúztunk meg hááztunk, hogy milyen finom :)

1. Boldog

Nos hát eltelt ez az év is, már kemény öt napja kétezertizenhat van, mi meg már megint dolgozunk... Ilyen ez az élet. Viszont végre nagyjából kipihenten keltünk fel hétfő reggel, és a múlt évben hagytuk a nagy morcosságokat is, legalábbis egy darabig. De azért őszintén már a következő vakációt tervezem :)

Karácsony, ajándék, befőzés

Na, azt sem hittem, hogy én egyszer lekvárt fogok főzni - már hogy ebben a hangyaköpésnyi lakásban. Mikre nem készteti az embert a karácsony :)

'16

ok, hogy ezt főzzétek először az új évben: 1, finom, 2, egészséges, 3, bár időigényes, de nem bonyolult, 4, finom, 5, ... Na jó, nem tudok felsorolni tizenhat okot. De azért megéri elpepecselni ezzel a kis kajácskával :)

Menü :)

És íme, a mi kis meghitt szilveszterünk menüje...

A receptekért nézzetek majd vissza jövőre :)

Boldog új évet kíván a Férj és Konyhatündér!

Adventi luksz

Ugye nem hittétek, hogy az, hogy nem posztolok a blogra, azt is jelenti, hogy nem eszünk finomakat?
Az úgy volt, hogy hosszú napom meg hetem volt - mint az szokásos. És eljött a pont, amikor mindent kikapcsoltam, és bemenekültem a konyhába lazulni - mint szintén szokásos. És megkreáltam ezt a finomságot - mint az, remélem, szintén szokásos.

Kiskarácsony, nagykarácsony

Az ember tervez, aztán újratervez, aztán még egyszer. Amíg a végén minden úgy alakul, ahogy nem várta. De amíg ilyen vacsik lesznek az újratervezések végén, addig végül is nem jártunk annyira rosszul :)

Ezt jól kisüttettük magunknak

Ettünk, ittunk, fizettünk – most pedig beszámolunk. Az első Kritikus Pont a blog életében: a monostori Toscana vendéglő.

Időhurok

Szégyen, nem szégyen, bevallom: az elmúlt másfél hétben nem voltam otthon.
Vagyis de, otthon voltam, de csak és kizárólag aludni mentem haza - se beszélgetés, se takarítás, se főzés. Hogy is mondjam, nem volt jó.

Betegleves,

mondhatnám, mert valóban: ez az a leves, ami még a halottakat is meggyógyítaná. Csak éppen az elkészítéséhez kell egy kis egészséges segítség. Na nem azért, mintha annyira bonyolult lenne, de azért csak kell álldigálni egy keveset miatta a tűzhely mellett, az pedig nagybetegen nem annyira móka.

Zenés vacsora

Bármennyire is szeretek elszöszmötölni a konyhában, előfordul azért, hogy se kedvem, se időm, se energiám nincs a főzőcskéhez. De a Zember edzésről jön, meg én se ettem egész nap semmi normális ételt, úgyhogy mégiscsak kellene valami tartalmas és finom dolog legalább vacsorára. Na, ilyenkor jönnek jól ezek az ötletek.

A mennyei fokozása

Igaz, hogy nincs tévénk, de azért alkalmanként követek egyes műsorokat online - és ezek a legritkább esetben sorozatok :) 

A negyedik

Hehh, hinnétek, hogy már négy éve működik ez a blog? Jó na, inkább csak működget, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel, de azért... :)
Az elején még csak receptek voltak, tisztán és egyszerűen, semmi duma - és iszonyat gyenge képek.
Aztán lassan-lassan javult a képminőség, tanulgattam egy-s-mást az ételfotózásról, és elkezdtem történeteket is írni a receptek mellé.
Lassan két éve annak is, hogy a kaják mellett kreatív posztok is megjelennek kvázi rendszeresen, és már majdnem egy éve működik a Kolozsváros-rovat.
Sokat gondolkoztam, hogy idén be tudok-e hozni valami újat, ami talán érdekelne titeket, ami nekünk is fontos és tetszik, és aminél még tudom is vállalni, hogy nagyjából rendszeresen posztolok :) Aztán elmentünk vacsorázni egyet Férj és Após születésnapján, és beugrott, hogy mi hiányzik még nekem a blogról.
Szóval ezentúl, a saját jólétünkért meg a ti okulásotokért elmegyünk vacsorázni valahová, aztán majd jól beszámolok róla nektek: a helyről, a kiszolgálásról, az ételekről, és persze az árakról is. Ami külön érdekessége lesz a projektnek, az az, hogy nem egyedül én fogok kritikákat írogatni, hiszen megkértem még egy pár barátomat, hogy csatlakozzon, és írjon egy-egy kritikát, ha épp étteremben jár. A tervek szerint nagyjából havonta lenne kritika-poszt, de ezt még eldönti az idő :)
Remélem, ti is annyira örültök a blog születésnapi ajándékának, mint amennyire mi (de komolyan, amúgy is imádunk jókat enni meg kritikázni :D ), és köszönöm, hogy itt vagytok :)

Ja, és picit a dizájn is változott, mit szóltok? ;)

Őszi ízek

Van, amikor minden összejön - és most kivételesen nem arra gondolok, hogy mennyi probléma képes begyűlni egyetlen napra :) 

Akarsz-e játszani?

Az egyik legszebb, legcsodásabb és legjobban variálható játék a nyelv. Emlékszem, annak idején hány hosszú órát játszottunk utolsó betűt WT-vel, volt, hogy csak azért, hogy ne unatkozzunk útközben, de volt, hogy csak úgy simán, a Sétatéren, mindenféle új szabályok kitalálásával. Ó, és a rengeteg szójáték, ami nélkül gyakorlatilag nem folyt beszélgetés - a jelszavaim egy része még mindig ezekből a szójátékokból építkezik :) 
Meg aztán próbálkoztunk V-val, hogy csak versben beszéljünk, de ezt a játékot Férjjel tökéletesítettük a végén - igaz, engedménnyel: ha nem volt megfelelő verssor-válaszunk, akkor fel lehetett használni népdalok sorait is.
Aztán valahogy kikoptak ezek a játékok a mindennapokból. Eltűntek azok a barátok, akikkel ez volt a szokásos érintkezési forma, és Férjjel is egyre gyakoribb lett a munkahelyi nehézségek vagy a pénzügyi gondok megbeszélése, mint a csipkelődős nyelvi játék esténként. Nekem meg lassan elegem lett ebből - meg abból is, hogy idejét sem tudom, mikor kreatívkodtam utoljára - és azt mondtam, hogy majd most megoldom én ezt a problémát. És megoldottam :D

Uccakaja

Igaz, ami igaz: a gyorskaja-kultúránk eléggé gyér. A leggyakrabban rántottsajtot veszünk, ha veszünk, néha-néha becsúszik (főleg a Zembernél, engem nem győzött meg) egy-egy cordon bleu, de úgy amúgy kábé ennyi. (Ja, és még mindig szeretettel emlékszünk vissza a temesvári szép napokra, meg az ottani igenjó gyrosra :) ) De azért azt ennyiből is meg tudtuk állapítani, hogy nem a gasztronómia csúcsa a dolog.