Valamikor régen, amikor éppen megszűnt az aktuális munkahelyem, ami kielégítette a grafomániámat, önkárpótlásként nekifogtam felturbózni a blogot, és az alapok - lásd receptek - mellett mindenféle egyebet, kreatívot meg Kolozsvárost feltölteni. Aztán ahogy múlt az idő, és én megint besűrítettem az életemet, mint a szőlőmártást tegnap este, ezek a pluszok kezdtek elmaradozni (sőt, az alap is kezdett elmaradozni, khmm...). Ma viszont - hazamenni nem lévén kedvem - sétáltam egy jót az októberi szép napsütésben, megláttam egy éneklő háztetőt a Kossuth utcán, és eszembejutott a Kolozsváros-projekt.
Sajnos azt nem tudom ígérni, hogy megint lesznek nagy Kolozsváros-posztok, mert az nagyon sok meló: tervezetten kell elmenni sétára, kiválasztani egy házat, azt keresztül-kasul fotózni, aztán válogatni és szerkeszteni a képeket, utánakeresni a ház adatainak... Viszont én ettől függetlenül szeretném megmutatni, hogy milyen szép ez a város, még egy munkás csütörtök délutánon is. Úgyhogy - miután már a technika is adott kedvenc munkahelyem jóvoltából - kitaláltam az 1perceseket, mert ebben a formában meg tudok mutatni egy-két képet alkalomadtán anélkül, hogy túl sokat kellene készülnöm rá.
Íme a mai: a Kossuth utca egyik helyre kis épületének homlokzata. Ugye, milyen szépen dalolnak azok a sárga tetőgerendák? :)
És akkor már egy kis játékra is hívlak benneteket: ha bármi eszetekbe jut - adatok az épületről, személyes történetek, tényleg b á r m i - akkor írjátok meg itt lentebb egy kommentben :)
Valamikor réges-régen elkapott minket a hal-láz. Nyár volt, meg meleg, meg hasonló izék, de finomakat akartunk enni (mikor nem?), és amúgy is akciós volt a pisztráng a Kerfúrban :)
Na nem mintha Görögországban jártunk volna a nyáron (nem mintha bárhol jártunk volna a nyáron, már úgy nyaralás céljából), de azért kicsit beloptuk magunkhoz Hellászt.
Sok mindent töltögetünk mostanában: időt, mindenféle fontos és kevésbé fontos dologgal, söröcskét, hogy kibírjuk a kevésbé fontos dolgokkal való kötelező foglalkozást - na meg kenyeret.
A legegyszerűbb és legfinomabb gyors vacsora következik, amit csak mostanában ettünk :)
Igaz, hogy már majdnem egy hónap is eltelt azóta, de azért muszáj beszámoljak kedvenc Férjecském szülinapi vacsorájáról :)
Nem olyan magukat kerékhez láncolósak, csak olyan békés, legelnivaló fajták :)
Fhúúú, mennyi minden történt, mióta nem meséltem nektek... helyezkedjetek el kényelmesen, ez hosszú lesz :)
Házias ízeket kedvelők előnyben! Vasárnap esti villámposzt, ha valakinek még kedve támadna főzőcskézni :)
A délelőtti tűző naptól kiégett virágok és fűszernövények, állandóan 30 fok körüli hőmérséklet a lakásban (amit amúgy sem lehet rendesen szellőztetni), a melegtől félálomban, forgolódva töltött éjszakák és izzasztó nappalok - ismerős, ugye? Ilyenkor kellene finom, lehetőleg főzés nélküli, hideg kajákat enni.
Nna, most pont nem ilyen receptet hoztam :P
Kis létszámú, de annál lelkesebb fészbukk-szavazásunk második helyezettje érkezik :)
Adós vagyok nektek... saccperkb 20 poszttal.
Az ígéret szép szó, de a megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért még szebb. Jöjjön kicsi kreatívos bejegyzés :)
Nem tudjátok elképzelni, hogy mennyi mindent gyűjtöttem be, amióta nem firkálgattam ide. Ételek, kreatív cuccok - sok-sok leírás és kép várja, hogy felkerülhessen ide. És nem, egyáltalán nem azért nem írtam új blogbejegyzést az elmúlt hónapokban, mert nem szerettem volna.
Van az úgy, hogy egy üdüléssel töltött hosszúhétvége az ember legnagyobb álma. Vagy egy pihengetős szombat-vasárnap. Vagy legalább egy bármilyen nap, amikor nem kell csinálni (legalábbis az addigi napokhoz mérve) szinte semmit.
Nna, nekem nem nagyon volt ilyen napom - mostanáig.
Szervusztok, Kedveseim!
Igen, tudom, kegyetlenül eltűntem mostanában, és mélységesen szégyellem is magam, hogy így se szó-se beszéd magatokra hagytalak. De szokás szerint van mentségem :)
Az elmúlt pár hetem-hónapom hihetetlenül, elképzelhetetlenül, felfoghatatlanul zsúfolt volt. Már a karácsonyi készülődés is eléggé felpörgette az életemet a munkáim mellett, de az semmi volt a januárhoz képest, ekkor ugyanis még szesszióztam is amellett, hogy nagyjából az összes projektet és a hozzájuk kötődő pályázatokat mostanában kellett leadni. Viszont ami jó hír, hogy az elmúlt bő fél év munkája kezd beérni lassan, és talán a ködös jövő is tisztulni fog hamarost :)
A december az ünnepekről szól, és mint ilyen, telis-tele van kreatívkodós lehetőségekkel. És én nagyon szeretem a kreatívkodást :)
No nem mintha nem ettünk volna az elmúlt hetekben, de azért az az igazság, hogy olyan sokat nem kreatívkodtam a konyhában mostanság. Viszont vagy egy bő hónapja igen, és azóta alig vártam, hogy megmutathassam nektek is ezt a finomságot.
Valami csak kell legyen ebben a blogban, ami megfogja az embereket... Bár hozzászólásokban nem bővelkedem (khm-khm), azért néha rámszól egy-két jóbarát fácsén, hogy mikor írok végre valamit, és a megtekintések száma is egész biztatóan alakult az elmúlt hónapokban. Mégis, a legjobb visszajelzés, amit a türelmetlen olvasóközönségtől kaptam, az az volt, hogy egy buszmegállóban összefutva egy régi jó ismerőssel, aki amúgy - mint kiderült - lelkes olvasó, nem az volt az első kérdése, hogy hogy vagyunk meg mit csinálunk, hanem hogy mikor lesz új poszt. Jelentem: most :D
