A recept, ami beutazta a Kárpát-medencét

(és szó szerint, mert végig nálam volt a cetli...)
Szóval úgy történt a dolog, hogy én tiszta ügyesen megírtam ezt a bejegyzést, aztán hipp-hopp, jött egy netszünet, és az egész elszállt a 'csába. Tudom, tudom, ez már két hete volt, és nem, valóban nem tartott két hetet a netszünet. Egy sor beszámoló következik.

Mese sajttal, sonkával

Hát, azt igazán nem mondhatom, hogy nem voltak mozgalmas napjaink. De legalább az estéink hoztak néhány nyugodt pillanatot - már amikor egy országban voltunk.

Rohanósan

Az igazság az, hogy ez a hét egy kissé zsúfoltra sikeredett. Igazából, ha jobban belegondolok, az egész május meglehetősen zsúfolt (az egyéves házassági évfordulónkon pölö épp csomagolni fogok, mert másnap utazom Dunaszerdahelyre), és attól tartok, ez a következő hónapokban sem fog változni. Bár, végül is, nekem sírt a szám, hogy nem történik semmi :)

Eccerű és naccerű 2.0

Hiszitek vagy sem, alkalmanként nagyon is vágyunk az egyszerű kajákra. Mondanám, hogy házias ízek, de én nem emlékszem rá, hogy ilyesmit ettünk volna, Férjék pedig nem ették ebben a verzióban. Mondjuk könnyen lehet, hogy ebben a verzióban még senki sem ette...

Akkor jó a majális, ha az ember kajál is.

Eshet az eső, elmaradhat a ki- meg egyéb vonulás, de azért a májuselsejéhez is, mint minden egyéb ünnephez nálunkfelé, hozzátartozik a - maradjunk ebben, mert a legtöbbször ez a jellemző - zaba. Mi természetesen nem zabáltunk, hanem szépen és illedelmesen faltunk fel majdnem mindent, amit kipakoltam az asztalra. Négyen az elvileg hat személyre elegendő adagot :) Mellette persze folyt a Rejtő, meg a Catan, meg azért a sör is, mert az úgy jó. (És igen, miccset is terveztem, de aztán sehogy sem akart összejönni a megvásárlása, úgyhogy az elmaradt a következő majálisra, amikor remélhetőleg már valahol a zöldben fogunk sütögetni.)

Itt van május elseje,

és bár nem köszöntötte énekszó és tánc (inkább csak csúnya esős idő), azért mégiscsak élvezzük a ránk szakadt hétköznapi hétvégét :) 

Mert hiszünk a friss levegő erejében

Van az úgy, hogy az ember csak simán élvezi a pillanatot. Egy finom falat, egy kis napsütés, madárcsicsergés a gépzaj helyett... Szóval ilyen kis semmiségek, amik azért meg tudják változtatni a napodat.

Jó találmány ez a tavasz

Például azért, mert véééégre süt a napocska. Meg azért, mert kezd melegedni, és ki lehet csüccsenni a szépen kitakarított erkélyre beszélgetni, meg vízfestékes képeket festeni, meg blogot írni, és a mai szép és meleg idő következtében még vacsorázni is, de azt majd csak később. És bár igaz, hogy a mai piknik nem jöve össze (holnap is van nap, nem?), azért most nagyon boldogságosan vagyunk.

Reneszánsz vagy nem reneszánsz?

Természetesen nem az. (Azt ugye már amúgy is mindenki tudja, hogy ha egy címben eldöntendő kérdés van, arra a válasz mindig nem. Kivéve, mikor igen.) Ez a ház biztosan nem reneszánsz, még csak nem is műemlék, ahogy láttam, ettől függetlenül, hogy is mondjam, érdekes :)

Vigyász-jelentés

Nem, a címen kívül nem fogok Rejtőre utalgatni (és nem is említem meg, hogy egy hiperszuper Rejtő-társasjátékot kaptunk húsvétra a nővéremtől, amit vinnénk magunkkal, ha lenne kivel elmenni májusegyezni, ugye Ernő), viszont valóban gyászjelentés lesz: tudniillik elfelejtettem a mai posztot. Vagyis nem elfelejtettem, a fejemben megvan szépen, csak éppen nem jutottam oda ma, hogy meg is írjam, most pedig már túlságosan fáradtka vagyok hozzá. De holnap gyertek újra, mert valamikor felkerülnek majd a monostori úti rendház képei is, becsszó :)

Az egyes számú bizonyíték arra,

hogy nekem sem sikerül minden úgy, ahogyan elterveztem. Igaz viszont, hogy a látványra kissé ijesztő zombinyulak ízre nagyon fincsik lettek.

és még a nyelvét is nyújtja a kis szemtelen :P

Nyúlfarknyi történet

Az a legjobb az ünnepekben, hogy ilyenkor lelkiismeret-furdalás nélkül lehet zabálni. Na nem bármit, persze, csakis kis ínyenc dolgokat :)

És minden sarkon vannak házak...

Ha sütne megint a nap, akkor nagy valószínűséggel ismét kiülnénk egyet a Fő térre, gyönyörködni egyet. És akkor ismét megakadna a szemünk ezen a házon.

Az a baj az áprilissal,

hogy hiába tudja az ember fia-lánya elméletben, hogy tavasz van, a gyakorlat mégis rácáfol erre. És bár virulnak gyönyörűszép tulipánok a teraszon, meg nőnek fokhagymák (!) a balkonládában, azért mégis tisztára februárban érzem magam. Napsütés nincs, meleg sincs, bár már hideg sincs, szóval olyan semmije sincs idő van. 

Könnyű és finom, de nem joghurt :)

Férj azt mondta a reggel, hogy most lenne érdemes kivenni egy hét szabadságot, és elmenni valami hosszabb túrára, mert olyan hívogatóan szépen süt a napocska. Igaza volt :)

Választónyulak, tulipánok

Kézsérülésem miatt sokáig eltiltódtam a kreatív munkáktól. Vasárnap nem bírtam tovább, és a rohamosan közeledő húsvétra való tekintettel nekifogtam a tavaszi dekorációnak. DIY-leírás és rengetegsok kép következik.

A fürdő esete a hallal

Vagy két hete kimentünk hiperbe, és bevásároltunk sok-sok akciós halat, többek között egy kilónyi makrélát is. Már ott is néztem, hogy mintha nem lennének egészen konyhakészek, de ugye fagyasztva nem látni jól, meg amúgy is mennyireolcsómár, szóval azt mondtuk, bevállaljuk. Jól tettük, még úgy is, hogy a makrélák valóban nem voltak kitakarítva.

Készítsük el a tavasz kedvenc kajáját!

A tavasz egyik legbiztosabb jele a napsütés a zöldségek utáni olthatatlan vágy. Kiléptem a minap a piacra, spenótot venni, mert ugye A. úgy megkívánta, és akkor már vettem egyéb zöldeket is.