BRÉKING NYÚZ!

Üdvök s puszik mindenkinek, aki (még) erre jár!

Megjött a tavasz, megjött a vírus és jött vele az ~önkéntes karantén is. Ez persze nem egy örömteli esemény, de a Kérek még blog hajdani lelkes olvasótáborának talán öröm lehet az ürömben, hogy időm megszaporodtával, no meg az itthoni munkának köszönhető gyakori főzőcskézéssel ismét vissza tudok térni a receptmegosztások hímes-ízes mezejére, immár a facebookra is felköltöztetve a blogot.

Hogy miért léptem ekkorát előre, s tettem fészbuk-kompatibilissé a blogocskámat? Nos, az új idők új megoldásokat szülnek, így én is ötleteltem egy sort, és kitaláltam egy új formátumot, ami talán nektek is hasznotokra, nekem is kedvemre válik. Ez lesz a most induló – és a könnyebbség kedvéért alapvetően a fb-oldalon debütáló – #karanténkantin, ahol olyan kajákat fogok megosztogatni, amik egyszerű, jó eséllyel otthon is kéznél lévő alapanyagokat igényelnek és nagyjából fél óra alatt elkészíthetőek. Fontos infó, hogy a Karanténkantin bejegyzéseit alapvetően csak a facebook-oldalon lehet majd követni, a gyorsaság és egyszerűség jegyében ugyanis sima posztként, egy-két egyszerű telefonos képpel oda fogom feltöltögetni a gyors kajákat – itt a blogon majd, ha minden jól megy, a hosszabb, alapanyag- és időigényesebb recepteket fogom a megszokott dumával együtt megosztogatni.

Maradjatok otthon, kövessetek be fácsén, főzzetek és egyetek jókat, és vigyázzatok magatokra!

Puszik,
a Konyhatündér

Desszertidő

Ahogy a múltkor is említettem, nem zabáltuk ám fel egyetlenegy kajához PL tsodás áfonyalekvárkát, futotta belőle egy kis desszertre is. Mint tudjátok, én fényévenként (igen, tudom, hogy az távolság, de haggyuk most...) egyszer ha desszertet csinálok, de az az érzésem, hogy gyakrabban kellene ilyesmit elkövetnem, mert ez a mostani is fényesre sikerült :D Jó na, inkább frissítően savanykás lett, nem annyira édes, de azért finom volt, igazán ;)

Amit a marhanyelv elbőgni restell...

Nos hát túl vagyunk a világ leghúzósabb augusztusán - aperitifként egy Kultivál, ahol utolsóelőtti nap derül ki, hogy képzést kell tartanom, főételnek egy középiskolás tábor, ahol harminc nyüzsge fiatalt kellett elterelgetni valahogy, desszertként pedig egy Magyar Napok, vegyesen munkahelyi és hobbimunkahelyi programkákkal (összesen tizennégy programban volt benne a mancsom öt nap alatt...). Szóval asszem, érthető, hogy hétfőn kidőltem, mint egy zsák, és kb végigaludtam az egész napot - estére pedig ezt a fincsiséget dobtam össze Férjnek, jutalmul, hogy kibírta ezt a hónapot (is) velem :D És lévén, hogy a KMN-es programot egy szupperül sikerült Szamárfül-előadással zártuk, azt hiszem, nem kell magyaráznom a címet sem (akinek mégis igen, az keressen rá a címre, olvasson vagány verset és röhögje könnyesre magát ;) )

Utolsó békés percek

Egy igen erős és melóban igencsag gazdag augusztus áll előttünk, úgyhogy még kellett egy kis feltöltődés, egy kis nyugi, mielőtt belemerülünk a káoszba - megint. És persze a chill-hez jófajta kaja is jár.

Felezőidő

El sem hiszem, hogy már mindjárt augusztus van - már megint hová lopták el ezt az évet??
Na mindegy, ez van, dógozunk ezerrel, jelenleg a pénzt hozó meg a pénzt vivő melóimban is felpörögtek az események. De azért enni kell, és az új receptek kitalálása egy kicsit az agyamat is segít lenyugtatni. Aztán másnaptól jöhet a munka esment ;)

Nyár, mentegetőzések nélkül

Puszik és pák, kedveseink, jelentem, még élünk - mint látszik, elég aktívan ahhoz, hogy a blog esment háttérbe szoruljon. Nem is magyarázom ezt tovább; sokmindenről lehetne, kellene és fogok is valamikor mesélni, de annyi időm most sincs (még a ma esti vacsora is el kéne készüljön) - úgyhogy csapjunk is bele a lecsóba. Ja nem, a levesbe ;)

Félórás kaja deluxe

Hát igen, időnk mostanában sincsen sokkal több, a hétvégén példul lejárt a Könyvturi, azelőtt közgyűlés, mégazelőtt Nekünk ZÖLD első alkalom, új versszínház-előadás, meg Művkaraván, filmműhely, és közben persze pályázatok, elszámolások, munka hivatalosan és nemhivatalosan, szóval unatkozni nem unatkoztunk, az biztos. De szerencsére mindezek mellett is belefért egy-két baráti találkozás, meglátogatott R. barátnénk még február végén, és márciusban sem voltunk híján a csodás baráti vacsoráknak :) És, bár már szinte képtelenségnek látszik, néha kettesben is sikerült lennünk, meg kicsit pihenni is lehetett. Az egyik ilyen ritka vasárnapon készült ez a lélekmelengető.

Hali! Van még ott valaki?

Néha elábrándozom azon, hogy milyen lenne az élet, ha csak olyan, szívemnek kedves dolgokat kellene csinálnom, mint a főzés, kézműveskedés, nem kéne rohanni sehova, nem kéne dolgozni menni se pénzért, se önkéntesen... De aztán itt meg is akadok, mert igazából nem tudom elképzelni. 

Mint pedig az elmúlt fél év rengetegsok posztjából látszik, megcsinálni sem tudom, hogy legalább néha, csak úgy, egyszer-egyszer leüljek a hátsófelemre, és ne rohangásszak mindenfelé, mint mérgezett egér a stelázsiban. Szóval bocsi az elmúlt hónapok kihagyásaiért, bocsi a következő hónapok esélyes kihagyásaiért – de most tartsatok velem egy kis főzőcskére ;)

Búgócsiga

Öhm, hát hogy is mondjam, kicsit intenzív volt ez az elmúlt pár hét (főleg az utolsóelőtti). Kultivál, KMN (ott kétfele is lenni, mer' az jó), és közben még a jövőt is tervezni kellett... Szóval mostanra kicsit tömegundorunk lett - de ne aggódjatok, el fog múlni :)

Napos barackos

Hoppá, mindjárt vége a nyárnak! Ez is hova futott el megint... 

Ha ti is visszaidéznétek egy kicsit a boldog nyári hangulatokat, akkor egyetek finom lédús gyümölcsöt, jó maszatosan, és élvezzétek behunyt szemmel a maradék simogató napsugarakat :D

És ha nem csak amúgy nyersen, a maguk frisseségében élveznétek a nyárvégi gyümlcsöket, akkor pedig csináljatok barackos gombócot :)

Meg(g)y ez ;)

Az elmúlt hetekben-hónapokban váratlanabbnál váratlanabb helyzetekben bukkant elő a blog, meg a türelmes (vagy kevésbé türelmes) olvasótábor egy-egy tagja. Volt olyan, akiről tudtuk, hogy anno - amikor még aktívan blogoltam - olvasta a kis szösszeneteimet, de volt olyan is, akiről tiszta véletlenül derült ki, hogy amúgy már főzőcskézett is a receptjeimből. Nos, nekik is szól ez a poszt - meg persze az összes rejtőzködő olvasónak ;) -, köszönetképpen, hogy még itt vagytok, és egy-egy kedves szóval meggyőztök róla, hogy érdemes folytatni ezt :)

Gyümölcs és hideg és krém...

... mi lehetne ennél jobb egy forró nyári napon?

Nem kukoricázunk. Ja, de.

Mostanában az egyszerűség a mindenem. Túl sok bonyolult dolog történik a világban, túl sok dolog bonyolódik túl a világunkban. Hát legalább abban, amire befolyásunk lehet, egyszerűsítsük a dolgokat. 

Mit csináljon az ember, ha nincs jó címötlete? Vacsorát.

... avagy ismét nálunk laktak maradék, csak ezt a poént már elsütöttem egyszer. Könnyű nyári vacsora következik, legalábbis azoknak, akiknek tiszta véletlenül van egy kis maradék knédlijük.

És nyáridőben, jó emberekvel igen boldog vala

Bár az elmúlt hetek, sőt hónapok sok-sok munkáról, meg egy kis munkáról, meg szabadságképpen újra egy kis munkáról szóltak, azért - ahogy a múltkor is mondtam - mégiscsak sikerült beiktatni (méghozzá aránylag sokszor) valami fontosat: a szívünknek kedves emberekkel való találkozást.

A tökéletes visszatérés

Nos, hát esment eltűntem egy időre, de most már mentegetőzni sem fogok, úgysem hinnétek nekem. Inkább egyezzünk meg abban, hogy olyan lesz ez a blog, mint amikor két jóbarát ritkán ugyan, de összetalálkozik, és onnan folytatják a beszélgetést, ahol legutóbb - egy hónapja vagy egy éve - abbamaradt. 

Egyszerűen nyár

Tudom, tudom, március óta sok víz lefolyt a Dunán... Mondanám, hogy mennyire szégyellem magam - ez mondjuk igaz -, de túl sokat az sem változtatna a helyzeten, hogy ismét eltűntem, mint szürke szamár a ködben. 

Március van,

... s határtalan a munka, parafrazálhatnám profán módon Adyt, szerintem nem is csak a magam nevében. Rövid helyzetjelentés következik, disznómájjal.