Ádvent

A december az ünnepekről szól, és mint ilyen, telis-tele van kreatívkodós lehetőségekkel. És én nagyon szeretem a kreatívkodást :)

Véééégre kaja

No nem mintha nem ettünk volna az elmúlt hetekben, de azért az az igazság, hogy olyan sokat nem kreatívkodtam a konyhában mostanság. Viszont vagy egy bő hónapja igen, és azóta alig vártam, hogy megmutathassam nektek is ezt a finomságot.

Elsejei hírek

Valami csak kell legyen ebben a blogban, ami megfogja az embereket... Bár hozzászólásokban nem  bővelkedem (khm-khm), azért néha rámszól egy-két jóbarát fácsén, hogy mikor írok végre valamit, és a megtekintések száma is egész biztatóan alakult az elmúlt hónapokban. Mégis, a legjobb visszajelzés, amit a türelmetlen olvasóközönségtől kaptam, az az volt, hogy egy buszmegállóban összefutva egy régi jó ismerőssel, aki amúgy - mint kiderült - lelkes olvasó, nem az volt az első kérdése, hogy hogy vagyunk meg mit csinálunk, hanem hogy mikor lesz új poszt. Jelentem: most :D

Születésnapok meg mesék

A november telis-tele van születésnapokkal. Legalábbis a mi családi-baráti körünkből igencsak sokan születtek az ősz végén, többek között az én édes jó Szüléim is. Na meg – bár ez egy kicsit más kategória – novemberben született a blog is.

Gyűjtögetések

Egy kedves jóbarátom azt mondta, hogy két fajta ember létezik, az egyik, aki pénzt gyűjt, a másik pedig, aki élményeket. És hogy én (mi) határozottan a második kategóriába tartozom. Lehet benne valami, és talán ez a mentalitás magyarázatot ad arra is, hogy ezt a bejegyzést most miért Budapesten, Zs. barátnénk netét lopva pötyögöm Nektek.

Mert mindenütt jó, de itthon - csodás :)

Az elmúlt hét után revideálnom kell az álláspontomat, miszerint utálom az előre nem pontosított programokat. Na nem azért, szeretni most sem szeretem, de azért végül is jól jött ki ez a múlt hét, minden újratervezéses akció ellenére is.

Újra itt van a nagy csapat :)

Hmm...  nem is tűntem el nagyon :) De most újult erővel visszatérek - legalább egy kis időre - és elmesélem, mi történt velünk mostanában.

Ha Mohamed nem megy haza, akkor a hazai jön Mohamedhez

Az elmúlt hetekben egyetlen dolog hiányzott az életemből: az idő. Na jó, meg a főzés.

Váza és virág

Nem is olyan rég gondolkodtam el rajta, hogy mennyire gyorsan eltelt egy év. Nem változott túl sok minden, és mégis minden változott. Jó év volt ez :)

Nem tökölődünk

Pedig de. Legalábbis vacsorában.

Az utolsó vacsora

Bár lehetne ilyen analógiákat találni a jelenlegi elfoglaltságaim között, de nem a Jézus-féle utolsó vacsorára gondolok, hanem a mi évzáró vacsoránkra a nyár beköszönte előtt. Mert ugye nyárára még inkább elhagynak bennünket a barátaink :P

Légy sugaras

Bár időből a kevésnél is kevesebbem van, azért alkalmanként muszáj beiktatni valami agypihentető kézimunkát. És közben mondjunk lehet énekelni is egyet :)

Mint egy jó ebéd a nagymamánál

Az igazság az, hogy nem tudom, hogy kezdjem el ezt a mai posztot. Azért próbálkozom. A vége mindenképp egy nagyon finom vacsora lesz :)

A melegre való tekintettel

Végre sikerült megoldani a technikai problémákat, és feltölteni a gépen maradt képeket, úgyhogy lassan visszarázódhatunk a normális kerékvágásba. Legalábbis egy kis időre :)

Szolgálati közlemény 3.

Helló! :)

Bár már megvan a mai anyagom, és kivételesen még időt is tudnék szakítani a megírására, sajnos a számítógépem nem igazán hajlandó együttműködni velem: az usb-portjai nem hajlandóak felismerni semmit. Így jelenleg, az általam ismert módszerek alapján lehetetlenné vált a képeim feltöltése, ami viszont elég nagy mértékben rontaná a posztok minőségét :) Igyekszünk megoldani a problémát, addig is remélem, a régi posztok is fenn tudják tartani a lelkesedéseteket :)
Üdvözlettel
Csilla, vagyis a Konyhatündér

Utak között

Az elmúlt hetek-hónapok, mint azt már többször említettem, eléggé pörgősen teltek, és ha jól utánaszámolok, szinte többet voltam külföldön, mint az országban, és biztosan többet más városban, mint Kolozsváron. Ez persze azt is jelentette, hogy Férj jóval többet kényszerült mirelit-kaját enni, mint rendeset. Azért nem kell megijedni: a mirelit-pizzát is én készítettem :) (És nem, a képen szereplő étel NEM mirelit-pizza.)

Régi ígéretek

Valamikor, hetekkel ezelőtt beígértem nektek a monostori úti rendház képeit, másnapra. Másnap aztán valahogy más képek kerültek a kezembe, úgyhogy akkor beígértem a rendházat a következő csütörtökre. Aztán valahogy nem akart eljönni az a csütörtök. Eddig.

Budapest, Budapest, de csodás

Mivel mostanában belémbújt a nyüvecske, a múlt héten ismét nekiindultam a nagyvilágnak, pontosabban a második kedvenc városomnak. Budapest eddig is nagyon kedves volt számomra, és úgy tűnik, minden egyes odalátogatásom során egyre jobban befogad a város.

Valami régi, valami új, valami... zöld :)

Miután lassan, de biztosan közeledem a kétszázadik bejegyzéshez, előfordul, hogy vissza kell keresnem az eddig feltett receptek között. Főleg olyankor, ha tudom, hogy a receptet már készítettem, sőt, nem is egyszer. Ilyenkor szoktam jól meglepődni, ha a keresett recept - nincs fenn a blogon. 

Ha végre itt a nyár...

Mind mondhattam én, hogy tavasz így, meg tavasz úgy, ha egyszer a természet nem így gondolta. Mert azért valljuk be: mostanában vagy tél végi, vagy már nyári időjárás fájdította a fejünket, alkalmanként mindkettő egy napon. De most már úgy tűnik, hogy végre itt a nyár, olyan igaziból, és jövő héten már lelkesen liheghetünk a harminc plusz fokokra felmelegedett lakásunkban. 
Ha pedig nyár, akkor színek és formák és kavalkád. Például karkötőn.

  

Fürdő-reggeli 1:0

Képzeljétek azt, hogy éppen hétvége van, szép, napos idő, csicsergő madarak meg bimbózó fák, és nektek éppen reggelizni kéne szépen, komótosan, a gyönyörű teraszotokon. Nna, ilyenkorra ajánlom én ezt a csudát.

A recept, ami beutazta a Kárpát-medencét

(és szó szerint, mert végig nálam volt a cetli...)
Szóval úgy történt a dolog, hogy én tiszta ügyesen megírtam ezt a bejegyzést, aztán hipp-hopp, jött egy netszünet, és az egész elszállt a 'csába. Tudom, tudom, ez már két hete volt, és nem, valóban nem tartott két hetet a netszünet. Egy sor beszámoló következik.

Mese sajttal, sonkával

Hát, azt igazán nem mondhatom, hogy nem voltak mozgalmas napjaink. De legalább az estéink hoztak néhány nyugodt pillanatot - már amikor egy országban voltunk.

Rohanósan

Az igazság az, hogy ez a hét egy kissé zsúfoltra sikeredett. Igazából, ha jobban belegondolok, az egész május meglehetősen zsúfolt (az egyéves házassági évfordulónkon pölö épp csomagolni fogok, mert másnap utazom Dunaszerdahelyre), és attól tartok, ez a következő hónapokban sem fog változni. Bár, végül is, nekem sírt a szám, hogy nem történik semmi :)

Eccerű és naccerű 2.0

Hiszitek vagy sem, alkalmanként nagyon is vágyunk az egyszerű kajákra. Mondanám, hogy házias ízek, de én nem emlékszem rá, hogy ilyesmit ettünk volna, Férjék pedig nem ették ebben a verzióban. Mondjuk könnyen lehet, hogy ebben a verzióban még senki sem ette...

Akkor jó a majális, ha az ember kajál is.

Eshet az eső, elmaradhat a ki- meg egyéb vonulás, de azért a májuselsejéhez is, mint minden egyéb ünnephez nálunkfelé, hozzátartozik a - maradjunk ebben, mert a legtöbbször ez a jellemző - zaba. Mi természetesen nem zabáltunk, hanem szépen és illedelmesen faltunk fel majdnem mindent, amit kipakoltam az asztalra. Négyen az elvileg hat személyre elegendő adagot :) Mellette persze folyt a Rejtő, meg a Catan, meg azért a sör is, mert az úgy jó. (És igen, miccset is terveztem, de aztán sehogy sem akart összejönni a megvásárlása, úgyhogy az elmaradt a következő majálisra, amikor remélhetőleg már valahol a zöldben fogunk sütögetni.)

Itt van május elseje,

és bár nem köszöntötte énekszó és tánc (inkább csak csúnya esős idő), azért mégiscsak élvezzük a ránk szakadt hétköznapi hétvégét :) 

Mert hiszünk a friss levegő erejében

Van az úgy, hogy az ember csak simán élvezi a pillanatot. Egy finom falat, egy kis napsütés, madárcsicsergés a gépzaj helyett... Szóval ilyen kis semmiségek, amik azért meg tudják változtatni a napodat.

Jó találmány ez a tavasz

Például azért, mert véééégre süt a napocska. Meg azért, mert kezd melegedni, és ki lehet csüccsenni a szépen kitakarított erkélyre beszélgetni, meg vízfestékes képeket festeni, meg blogot írni, és a mai szép és meleg idő következtében még vacsorázni is, de azt majd csak később. És bár igaz, hogy a mai piknik nem jöve össze (holnap is van nap, nem?), azért most nagyon boldogságosan vagyunk.

Reneszánsz vagy nem reneszánsz?

Természetesen nem az. (Azt ugye már amúgy is mindenki tudja, hogy ha egy címben eldöntendő kérdés van, arra a válasz mindig nem. Kivéve, mikor igen.) Ez a ház biztosan nem reneszánsz, még csak nem is műemlék, ahogy láttam, ettől függetlenül, hogy is mondjam, érdekes :)

Vigyász-jelentés

Nem, a címen kívül nem fogok Rejtőre utalgatni (és nem is említem meg, hogy egy hiperszuper Rejtő-társasjátékot kaptunk húsvétra a nővéremtől, amit vinnénk magunkkal, ha lenne kivel elmenni májusegyezni, ugye Ernő), viszont valóban gyászjelentés lesz: tudniillik elfelejtettem a mai posztot. Vagyis nem elfelejtettem, a fejemben megvan szépen, csak éppen nem jutottam oda ma, hogy meg is írjam, most pedig már túlságosan fáradtka vagyok hozzá. De holnap gyertek újra, mert valamikor felkerülnek majd a monostori úti rendház képei is, becsszó :)

Az egyes számú bizonyíték arra,

hogy nekem sem sikerül minden úgy, ahogyan elterveztem. Igaz viszont, hogy a látványra kissé ijesztő zombinyulak ízre nagyon fincsik lettek.

és még a nyelvét is nyújtja a kis szemtelen :P

Nyúlfarknyi történet

Az a legjobb az ünnepekben, hogy ilyenkor lelkiismeret-furdalás nélkül lehet zabálni. Na nem bármit, persze, csakis kis ínyenc dolgokat :)

És minden sarkon vannak házak...

Ha sütne megint a nap, akkor nagy valószínűséggel ismét kiülnénk egyet a Fő térre, gyönyörködni egyet. És akkor ismét megakadna a szemünk ezen a házon.

Az a baj az áprilissal,

hogy hiába tudja az ember fia-lánya elméletben, hogy tavasz van, a gyakorlat mégis rácáfol erre. És bár virulnak gyönyörűszép tulipánok a teraszon, meg nőnek fokhagymák (!) a balkonládában, azért mégis tisztára februárban érzem magam. Napsütés nincs, meleg sincs, bár már hideg sincs, szóval olyan semmije sincs idő van. 

Könnyű és finom, de nem joghurt :)

Férj azt mondta a reggel, hogy most lenne érdemes kivenni egy hét szabadságot, és elmenni valami hosszabb túrára, mert olyan hívogatóan szépen süt a napocska. Igaza volt :)

Választónyulak, tulipánok

Kézsérülésem miatt sokáig eltiltódtam a kreatív munkáktól. Vasárnap nem bírtam tovább, és a rohamosan közeledő húsvétra való tekintettel nekifogtam a tavaszi dekorációnak. DIY-leírás és rengetegsok kép következik.

A fürdő esete a hallal

Vagy két hete kimentünk hiperbe, és bevásároltunk sok-sok akciós halat, többek között egy kilónyi makrélát is. Már ott is néztem, hogy mintha nem lennének egészen konyhakészek, de ugye fagyasztva nem látni jól, meg amúgy is mennyireolcsómár, szóval azt mondtuk, bevállaljuk. Jól tettük, még úgy is, hogy a makrélák valóban nem voltak kitakarítva.

Készítsük el a tavasz kedvenc kajáját!

A tavasz egyik legbiztosabb jele a napsütés a zöldségek utáni olthatatlan vágy. Kiléptem a minap a piacra, spenótot venni, mert ugye A. úgy megkívánta, és akkor már vettem egyéb zöldeket is. 

 

A ház, amiben élnék (az egyik)

Az igazság az, hogy elég sok ház van Kolozsváron, amibe bármelyik pillanatban beköltöznék. (Nyilván a nekünknek épülő házba költöznék be a legszívesebben, minél hamarabb....) Ezt a házat már többször nézegettem, de csak az utcafrontról, és már úgy is tetszett - na de amit oldalról mutat... Szóval sétáltunk, láttunk, és nagyon szívesen visszamennénk, kulccsal-mindennel együtt ;)

Mert néha nincs jobb az egyszerűnél...

...pláne, ha a bonyolulthoz még mindig túlzottan fáj a kezed.

Kirándulás helyett

Most sajnálom csak igazán, hogy ilyen hülye beteges állapotban leledzem, mert ma reggel olyan, de olyan szépen sütött a napocska, hogy legszívesebben azonnal biciklire pattantam volna, hogy a lehető leggyorsabban kikarikázhassak valami zöldbe.

Értünk szép

Hosszú ideje érlelődik bennem a gondolat, hogy nem csak a kajáinkat szeretném megmutatni/elraktározni, hanem az élményeinket is. Ezért kezdtem el a tavaly kézműves-kreatív dolgokat meg "meséket" is megosztani veletek. Most megpróbálok továbblépni :)

Mosogatás nélkül

Az igazság az, hogy én utálok mosogatni. Megfőzöm a világ bármilyen és bármennyi ételét, ha valaki elmosogat utána, de én a mosogatást nem szeretem Még úgy sem, hogy már rájöttem: alkalmanként tényleg nagyon fejtisztító tud lenni egy kis koszos lében való kényszer-pacsmagolás.

Séta, rügyek, napsütés

Tavacs van :)

Március van s határtalan az Élet

Bár most éppen borúskás idő van, és esőfellegek sétálnak a blokkok tetején, nekem mégis süt a nap és tavasz van, meg erő, meg vidámság.

Mijaza tavaszi fáradtság?

Hát az, amikor nincs semmi okod fáradtnak lenni, mégis az vagy. Ismerős?

lettem én - meglepetés

Tegnaphoz huszonnégy éve kegyetlenül bőgtem, és valamikor akkoriban kóstoltam életem addigi legjobb kajáját. Most meg én  készítettem teljes és gazdag menüsort, 

Legújabb ajánlatunk

Ha egyszerű, nagyszerű és gyors vacsorát szeretnénk, akkor ugye ott a gyorskaja. Nem a bolti, de nem ám! Újabb fogással jelentkezik az Itthon Gyorskajálda (nyitvatartás: minden nap, 0-24-ig, azoknak, akiket kopogtatás nélkül is...).

Medvevadászat

Most be kéne számoljak arról, hogy mi történik velünk, de nem szeretném elijeszteni a medvét. De azért kérlek, gondoljatok ránk. Mondjuk keresztbe tett ujjakkal, és mondjuk holnap tizenkettőkor :)

Házinők napja

A múlt hónapban mindenféle leárazások meg akciók voltak, úgyhogy mint jó háziasszony, alaposan feltöltöttem a fagyasztónkat (és itt jött el az a pont, amikor nagy, hajlongós hálákat kell adnunk kedves Szüléimnek, hogy elcserélték a Nagymamám újabb hűtőjét a mi régi hűtőnkre - kétszer annyi cuccot tudok fagyasztani azóta, úgyhogy öröm van és bódottság). 

Esküdözünk össze-vissza

A férjem ma délután esküdött. És nem velem. Ott voltam, láttam, végignéztem az egészet. Képzeljétek el: Férj megesküdött Magyarországgal.

Mer' azér' kreatívkodunk is ám

Az igazság az, hogy nem sok minden történik velünk mostanság. Férj reggel elmegy dolgozni, este hazajön, én rendezgetek itthon, meg sorozatokat nézek. Meg persze lesem, hogy kaptam-e ímélt, de nem nagyon kapok, pedig sok helyről várom... És várom, hogy süssön már a nap, mert így nem nőnek a tulipánjaim. 

Képzeljétek el,

hogy egy hosszú nap vége felé jártok, az ég borús volt, pedig már éppen ideje lenne, hogy itt legyen a tavasz, fáradtak vagytok és kimerültek, és persze éhesek. Na, mit csinálnátok ilyenkor?

Süss fel, nap!

Képzeljétek el, kisütött a nap. Vagyis sütögetett már az elmúlt napokban is, de nem úgy, mint ma: szépen, reggeltől délutánig, úgy, ahogy egy egészséges tavaszi napon kell. Ma már nem tűnt szentségtörésnek a babakék lakk a körmeimen :)

Segítség a végeken

... vagyis a hónap- és emiatt pénztárcakapacitás-végen.

Egy kicsit innen, egy kicsit onnan...

Valamikor régen, amikor még a Kétágúval szembe jártunk barátkozni, meg próbálni, meg egyéb fasza dolgokat csinálni, volt egy kedvenc receptünk. Egyszerű volt, gyors és nagyon finom, és még úgy is ki tudtuk fizetni a hozzávalókat (lévén akkor még nagyon csóró alig-egyetemisták), hogy hatan-nyolcan ültük körbe az asztalt.

Megtartalak,

aszonta a Zuram, miután belekóstolt ebbe a kajába.

... élni se nélküled immár.

Öt éve már, egy szép, februári napon...

... összetalálkoztam Férjjel, aki akkor még nem hogy Férj, de Barát sem volt (hogy a főkóstolásról már ne is beszéljünk...). Tényleg szép, napsütéses februári nap volt, pont egy héttel valentin nap előtt, és Kupidó teljesen biztonságosan gyakorlatozhatott - merthogy éppen íjazni voltunk a Teológia hátsó udvarán.

Az utolsó